Tóth Gábor – Bio Gabi – a növényi étrend elkötelezett híve. Tudományos írásai, elvei és saját gyártású termékei a tápanyagok hasznosulásának és felszívódásának maximalizálását célozzák meg.
A magyar közönség leginkább Bio Gabiként ismeri Tóth Gábort. Sebestyén Balázs, Vadon Jani és Rákóczi Ferenc visszatérő vendégeként gyakran beszélt a rádióban is a növényi étrend előnyeiről. Gábor élelmiszer-ipari mérnöknek tanult, az egyetemen még nem túl gyakran hallott az állati termékek elhagyásának előnyeiről. Néhány tanára azonban tanórákon kívül dicsérte a vegetáriánus irányt – ekkor még így étkezett ő is. Pályafutása elején előadásokat tartott, könyveket írt, csak később kezdett nyitni a fejlesztés, a növényi termékek forgalmazása felé is. Sokáig párhuzamosan csinálta a kettőt, ma már a fejlesztésre szán több időt. Így született meg cége, a BLNCE, amelynek termékpalettája a növényi tápanyagok minél alaposabb kiaknázására fekteti a hangsúlyt. Saját írásaival – melyeket legtöbbször a közösségi oldalakon és saját blogján oszt meg – pedig egészen újszerű és tudományos alapokból kiindulva közelíti meg a leginkább táplálkozással, egészséges életmóddal kapcsolatos témákat.
Csernik-Varga Adrienn / Prove: Hogy indult a BLNCE márka története? Hiányt láttál a piacon, vagy inkább fordítva, volt egy szerelemprojekted, amelynek remélted, hogy lesz helye a piacon?
Tóth Gábor: Valahol mindkettő. A hiányokat már évekkel ezelőtt is észleltem, de én inkább az edukációs szerepet láttam a munkámban. Oktatással, előadásokkal, publikálással foglalkoztam alapvetően. Azt viszont észrevettem, hogy sok fontos hatóanyag és technológia nem jelenik meg a piacon. Később aztán azt is láttam, hogy rengeteg kiváló magyar innovációból és ötletből nem lesz termék, a fiókban végzi. Ennek a hátterében pedig sok esetben pusztán az áll, hogy annak, aki fejlesztette az adott termékötletet, nem áll rendelkezésére megfelelő anyagi, infrastrukturális, esetleg kapcsolati tőke. Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy kilépek a kizárólag edukációs szerepvállalásból.
Milyen hiányokat láttál a piacon?
2016-ban találkoztam egy olyan tudományos körrel, melynek tagjai rájöttek valamire, mégpedig olyan dologra, amely számomra nagyon fontos volt. Magyarországon a kétezres években kezdett el terjedni a növényi étrend, ekkor kezdett összeállni egy kritikus tömeg azokból, akik ezt az irányt tartják helyesnek. A növényi táplálkozást azonban sokan nem gyakorolták jól, hiánybetegségek alakultak ki. Túl sok volt az étrendjükben a nyers, nem komplettáltak jól, és a növényi étkezést ezért sok kritika érte a vegyes táplálkozásúak és a szakma részéről is. Fontos, hogy a lehetséges problémákat látni és kezelni kell. A növényi étrendet követve több tényező is hiányállapotot eredményezhet: a túl sok rost, ami a bélben vasat, magnéziumot, kalciumot köthet meg. Gondot okozhat a túl sok antinutritív, azaz felszívódást gátló anyag is. Ez a bizonyos hazai szakmai kör viszont rájött, hogy fermentálással és csíráztatással a növények hasznosulása jelentős mértékben javítható. Gyakorlatilag megtöbbszörözhető a növények beltartalmi érteke ezzel a két módszerrel.
Mi az, ami miatt ez a két technológia kiemelt szerepet kaphat a növényi étrendben?
Ezeknek a párhuzamos alkalmazásával a korpa hasad, bomlik és oligoszacharidokká válik. Így egy olyan biomassza hozható létre 100 százalékban növényi magvakból – főleg hüvelyesekből, gabonákból és diófélékből –, amelyek már élő formában nagyon jó felszívódásúak. Olyan aminosavak képződnek csíráztatáskor, amelyek eredetileg nincsenek benne a magban, a gabonákban ilyen például a lizin. Ha pedig a csíráztatott magvakat még fermentáljuk is, nagyon értékes, vitaminokban gazdag biomassza áll elő. Ezt a két technológiát külön-külön alkalmazták már korábban is, együtt azonban nem. Erre épült fel a BLNCE.
Említetted, hogy az orvosok, dietetikusok részéről is sok kritika érte a növényi étrendet. Hogy látod, mi a helyzet most? Miként állnak hozzá a magyar egészségügyi szakértők most?
A dietetika és az orvostudomány korábban már a vegetáriánus táplálkozás esetében is hangsúlyozta a vas-, a kalcium-, a B12- és D-vitamin-hiány kockázatát. Már a húselhagyást is pánik övezte, a tisztán növényi étkezés ezt követően gyakorlatilag eretnekségnek számított. Az orvostársadalmat még ma is megosztottnak látom a növényi étrend tekintetében. Vannak persze protokollok, de az orvosok többsége a kötelező köröket kiegészíti a saját véleményével is, amikor gyógymódot javasol a betegnek. Vannak reformer és konzervatív szemléletű orvosok is. Sokan még mindig tartják, hogy hús nélkül nem lehet élni, valamint állati eredetű termékekre is szükség van. Ugyanakkor vannak biztató jelek is: akad például gyermekorvos, aki légúti betegségeknél kiemeli, hogy kerülni kell a tejtermékeket, mivel ezek nyálkaképzők.
Te magad milyen visszacsatolást kapsz az orvosoktól, táplálkozástudományi szakértőktől a munkásságoddal, a növényi étrend hirdetésével kapcsolatban? Nyitott rá a többség vagy inkább elzárkóznak?
Éppen a közelmúltban hívtak meg egy gyermekorvosi konferenciára, hogy élelmiszer-ipari mérnökként tartsak előadásokat. Ötven-hatvan gyermekorvosnak beszélhettem többek között a gyermektáplálkozási tendenciákról, trendekről, a növények és a gyermek emésztése közötti összefüggésekről. Megjelent tehát egy pozitív tendencia a szakmán belül, amely követhető, de sok múlik az adott orvos beállítottságán, véleményén. Mindenesetre az is az előrelépést mutatja a szakmán belül, hogy megjelentek a progresszív hangok, amelyek szerint fontos a növények előnyben részesítése a táplálkozásban. Nemrég a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége is több növényi termék bevitelét javasolta.
Mióta követsz növényi étrendet?
1995-ben lettem vegetáriánus, és 2010-2013 óta vagyok vegán, ezzel kapcsolatban nehéz pontos dátumot mondani, mert egy hosszú folyamat volt. Addig húst és halat nem fogyasztottam, de tejet és tejterméket is csak ritkán. Inkább a tojás volt az, ami viszonylag sokáig az étrendem része maradt. Az egyetemi évek nagy hatással voltak rám, de a növényi étrend tekintetében nem kifejezetten pozitív értelemben. Ott ugyanis egy-két extrém esettől eltekintve azt tanították, hogy hús bizony kell a szervezetnek. 2000-ben, abban az évben, mikor végeztem, érkezett egy vendégprofesszor külföldről, aki már nyíltan arra buzdított minket, hogy mi magunk is csökkentsük az étrendünkben az állati termékeket. Ez azonban a legkevésbé sem volt jellemző, inkább csak egy kirívó eset. Az egyetemi éveket követően azonban még több hozzám hasonlóan gondolkodó emberrel ismerkedtem meg, akiknek köszönhetően én magam és a munkásságom is a tisztán növényi étrend felé tolódott el. Mára vegán életmódot követek. A családom pedig javarészt vegetáriánus. Fontos elv nálunk a szabadság. Beszélünk az egészséges alapanyagokról, azután ki-ki maga eldönti, miként étkezik, és nem szembesül a választása miatt kritikával a családon belül.
