Kovács Panka lett a 2024-es Veganuár kihívás egyik nagykövete Puskás-Dallos Peti mellett. De hogy emellett még mennyire sokoldalú a fiatal színésznő, az kiderül a vele készült interjúból.
Játszik, táncol, fut és sokat utazik Kovács Panka, a Pécsi Nemzeti Színház fiatal művésznője, a nagy sikerű Pepe című vígjátéksorozat egyik főszereplője. Utóbbiban sous-chefként konyhai tehetségének is hasznát veszi, amit a koronavírus-járványt követően szakácsiskolai végzettséggel emelt magasabb szintre. S bár a filmben klasszikus, tehát állati eredetű összetevőkből készülő ételeket is készítenie kell, a valóságban még soha nem kóstolt húst.
Kovács Panka: Vegetáriánusként nőttem fel, s ma már a vegán elveket követem. Gyakorlatilag a szüleim döntöttek helyettem, amit persze egy cseppet sem bánok. Ők fiatalon mondtak le a húsfogyasztásról, ami abban az időben elég nagy bátorságra vallott. A kilencvenes évek szegedi miliőjében sok kritika érte őket ezért, de kitartottak elhatározásuk mellett. Bátran megvívták a saját csatájukat, így öcsémmel, Lackóval, mi már szinte készen kaptuk a helyzetet. Ők a jóga révén fordultak az erőszakmentes életmód felé. Édesapám gyakran érvelt úgy, hogy nem szeretné „megenni” a félelmet, amelyet az állatok a levágásuk pillanatában éreznek. Számomra ez azóta is meghatározó mondat.
Gy. Szabó Csilla / Prove: Gondolom, nem volt számotokra kötelező a húsmentes élet…
Nem, egyáltalán nem. Ha akartunk volna, bármit ehettünk volna a nagyszülőknél, az ismerősöknél vagy az iskolában. Nekünk azonban oly természetes volt ez az életmód, hogy még megkóstolni sem akartuk a húsos ételeket. Csodálatos oviba jártunk, ahol heti kétszer jógáztunk, és a menü is vegetáriánus volt. A suliban találtam először szemben magam a „kegyetlen, való világgal”. Drasztikus váltás volt az általános iskola menzája. Gyermekként ezért sokszor éreztem úgy, hogy kilógok a sorból. Az osztálykirándulásokon a rántott sajt volt az egyetlen opció, ám azon is éreztem, hogy a hús olajában sült. Márpedig mi – Lackó öcsémmel – egyszerűen undorodtunk a hústól.
View this post on Instagram
Hogyan lettél végül vegán?
Felnőttként kezdtem olvasgatni a témáról, és egyre jobban szélesedett a látóköröm. Egy, a tejipar szörnyűségeit bemutató film nyomán hoztam meg a döntésemet, szinte egyik napról a másikra. Mivel tejet korábban sem ittam, igazából nem is kellett olyan sok dologról lemondanom. A joghurt volt a kedvencem, ám ma már abból is egyre szélesebb a növényi alapú kínálat. Egyedül a sajtok után fájt egy ideig a szívem. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy az egyik jógaoktatóm szerint teljesen tiszta a testem, hiszen még soha nem ettem húst.
Említetted, hogy gyerekként sokszor érezted úgy, kilógsz a sorból. Ez még ma is így van?
Egyre kevésbé. A filmes és színházi világ nyitottabb, elfogadóbb az átlagosnál, ezért ebben a környezetben nem érzem hátrányát a „másságomnak”. A forgatások elején mindig jelzem, hogy vegán menüt szeretnék, a szervezők pedig eszerint rendelnek. A Pepe első évadában még szakácsok voltak a „dublőreink”, így nem is kellett húshoz érnem, a másodikban pedig megbeszéltük a kollégámmal, hogy én inkább a növényi alapú élelmiszerekkel dolgozom. Művészeti egyetemre jártam, ott is elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Sőt, vegán osztálytársaim is voltak.
View this post on Instagram
Ezek szerint irigylésre méltó helyzetben vagy a saját kis világodon belül.
Azért néha nekem is ki kell lépnem ebből a burokból. De így is egyetlen rossz élményt tudok csupán felidézni a közelmúltból. Az egyik reggeli műsorban „fullos vegán” szendvicset készítettem reggelire, amire néhány kifejezetten rosszindulatú hozzászólás is érkezett. Különösen azért lepődtem meg ezeken, mert sohasem szoktam „téríteni”. A műsor alatt sem tettem. Mindenkinek elfogadom az egyéniségét és az azzal járó választásait. A szűkebb baráti körömben ugyan szoktam vicces megjegyzéseket tenni a húsos ételek károsságára, de sohasem bántóan, s ezt ők is nagyon jól érzik. Ha valaki megkérdezi, miért lettem vegán, elmagyarázom neki, de nem várom el, hogy kövesse a példámat. A Veganuárt is azért tartom nagyon jó ötletnek, mert egy hónap próbáról van szó, nincs benne kényszer. Megmutatjuk a növényi étrend előnyeit, kedvező hatásait, segítséget adunk az átálláshoz, de nem szólunk bele a döntésbe. Úgy érzem, ez a fajta aktivizmus illik leginkább az egyéniségemhez. Emellett az a tapasztalatom, hogy sokan maradnak meg ezen az úton a hónap leteltét követően is, ami számomra a Veganuár hatásosságát igazolja.
Hogyan működik ez a tolerancia a hétköznapokban? Úgy tudom, a párod húst is eszik.
Így van, ám emiatt soha nem merült fel közöttünk probléma. Talán azért is nem, mert otthon mindig én főzök. Természetesen vegán ételeket. Úgy szokott fogalmazni, hogy én mutattam be neki a zöldségeket, s nagyon örül az ismeretségnek. Azóta ő is egészségesebben táplálkozik. De nem akarom ráerőltetni az akaratomat, amennyiben követni szeretne, önállóan kell meghoznia ezt a döntést. A kávéját azonban már ő is növényi tejjel issza, bár ennek azért praktikus okai is voltak. A tehéntej ilyen kis mennyiségben fogyasztva egyszerűen nem állt volna el a hűtőben.
A Pepe című sorozatban nagyon otthonosan mozogsz a konyhában. Ez az életben is így van?
Ó, igen! Imádok főzni! A tanfolyamra is ezért iratkoztam be, amikor a covid miatt bezáró színházak láttán megijedtem attól, hogy a játékon kívül semmi máshoz sem értek. A lehetséges opciók közül ez volt az egyetlen szimpatikus a számomra. S bár végül a szakács végzettségről nem szereztem papírt az időközben megnövekedett színházi elfoglaltságaim miatt, nagyon sokat tanultam. Kifejezetten izgalmas volt egy másik szakma alapjait megismerni.
A tanfolyamon nem kellett húsos ételeket készítened?
De igen. Sajnos muszáj volt hozzáérnem az állati eredetű élelmiszerekhez is, az ételeket azonban már akkor is az osztálytársaim kóstolták meg helyettem. Amikor párokban dolgoztunk, arra törekedtünk, hogy nekem jusson a zöldségek és a gyümölcsök elkészítése. A tanárt csak a végeredmény érdekelte, az odáig vezető út már kevésbé. Ha otthon kerülök hasonló helyzetbe, akkor a páromat kérem meg, hogy készítse el ő a húsokat.
A te szakmád kifejezetten jó kondit kíván. Hogy bírod vegánként a terhelést?
Az egyetemi évek alatt különösen sokat mozogtam. Rendszeresen vívtunk, táncoltunk, akrobatikus elemeket próbáltunk, és az erőnléti edzések is mindennaposak voltak. Természetesen ugyanolyan jól bírtam a megfeszített tempót, mint a társaim. A tanulmányaim végeztével azonban lassult a ritmus, miközben a súlyomat is tartani szerettem volna. Ezért kezdtem el sportolni, pontosabban futni. Idén májusban Prágában teljesítettem az első maratont. Nyáron pedig egy tiszafüredi triatlonnal is megbirkóztam. Nem akarok diétázni, inkább ledolgozom a kalóriákat.
View this post on Instagram
A sportos életmódot Szegedről, a családból hoztad?
Igazi alföldi gyerek vagyok, a pécsi dimbes-dombos vidékkel nem is nagyon tudok mit kezdeni. Úgy úszom, mint a hal, sodrásban nevelkedtem, ezért a Tisza hiányzik a legjobban. Apukámmal, aki kertész, sokat kirándultunk, gombát szedtünk, tőle inkább a természet szeretetét örököltük. Ami pedig a sportot illeti, maradok a futásnál, arra könnyebben fel tudok készülni. A szegedi színekben korábban versenyszerűen kajakozó, most már komolyan futó testvéremmel ismét együtt indulunk majd az újabb maratonon; nemcsak a táv megtétele a fontos, de az együtt töltött órák is. Emiatt megyünk külföldre, más és más városokba, amelyeket a nagy futás után közösen fedezünk fel. A rajt izgalmát szeretem a legjobban, valamint a beérkezés jóleső fáradtságát. Azt a tudatot, hogy bármire képes vagyok.
Van saját, bevált vegán recepted?
A paradicsomlevest minden formájában és variációjában imádom! Nyáron például a friss paradicsomot, zellert, vöröshagymát, fokhagymát és a fűszereket a sütőben sütöm meg, majd leturmixolom. Isteni finom. A szaftját kenyérrel tunkoljuk ki, az is igazi csemege nekem. Rendkívül ízletes dolgokat lehet a friss zöldségekből készíteni. Ezzel szemben, amikor egy boci szemébe nézek, egy csodálatos élőlényt látok, akit nem tudnék bántani. Megenni pedig még kevésbé.
