Egy hányatott sorsú, brutálisan megkínzott kutya történetével kezdődött minden: Kapin Ricsi a hírekből értesült róla 2017 tavaszán, hogy Nagycserkeszen erőszakos halált halt egy Fülöp nevű kutya. Az állat élete utolsó időszakában hatalmasra duzzadt, ödémás fejjel vegetált, az állatmentők sem tudtak már rajta segíteni. A kutyus halálnak híre arra késztette Ricsit, hogy konkrét lépéseket tegyen a kutyakínzókkal szemben.
Mozgalmat hirdetett, követőtábort épített, nonprofit szervezetet alapított, hogy az elkövetkezendő éveit az állatvédelemnek szentelje – majd idővel felmerült benne a gondolat: hogyan képviselhetné hitelesen az állatokat, ha közben megeszi őket?
Vida Raul / Prove.hu: Valószínűleg nem ismeretlen a munkátok az állatbarátok körében, de azért meséld el, hogyan indult a Szurkolók az Állatokért mozgalom?
Kapin Ricsi: Lassan 7 éve annak, hogy létrejött ez a kezdeményezés, amit a nagycserkeszi Fülöp kutya tragikus története hívott életre. Akkoriban nagyon feldúlt voltam az eset miatt, azonnal tenni akartam valamit.
Mivel az egyik barátom Hajdú Péterrel dolgozott együtt, és megvolt neki a száma, úgy gondoltam, felhívom és megpróbálom vele megbeszélni, hogy kapjon helyet az állatvédelem is az akkor nagy sikerű Frizbi című műsorában. Mivel foglalkozott ő mindennel, a drogosoktól a megcsaláson át a balhés celebekig, gondoltam, ajánlok egy ezeknél sokkal fontosabb témát, az állatvédelmet, bízva abban, hogy megteszi, amit kérek.
Sajnos ebből akkoriban nem lett semmi. Viszont ajánlott egy hölgyet, akivel együtt megszerveztük az első erődemonstrációnkat, amin 1000-1500 fő vett részt, többnyire férfi focidrukkerek, gyakorlatilag minden csapattól. Olyanok is, akik egyébként gyűlölték egymást, viszont Fülöp kutyáért és a hazai állatvédelemért akkor mégis együtt tudtak működni. Innen indult el minden.
Volt valami célkitűzésetek 2017-ben, vagy csak úsztatok az árral?
Fülöp halálakor forrongott az ország és felerősödött az állatkínzók elleni düh. Ekkor alapítottuk meg a Facebook-oldalunkat, amit néhány hét elteltével már ötvenezren követtek. Tudtuk, hogy ez nemcsak egy egyszeri tüntetés volt, hanem valami új, nagy dolognak a kezdete.
Elkezdtünk szerveződni, újabb demonstrációkat tartani, állatkínzókat, kutyaviadalokat és illegális szaporítókat beazonosítani, az emberek pedig szerették a kemény, határozott fellépésünket. Először nem volt könnyű a hatóságokkal, de hamar belátták ők is – és egyébként mi is –, hogy egymás nélkül nem megy. Megértették, hogy mi elsősorban nem balhézni akarunk, amikor kivonulunk valahova, hanem megmenteni egy érző élőlény életét. Mi velük együttműködve fedjük fel az állatkínzókat, és bízunk a hatóságokban, hogy majd cselekednek.
Az egyik első célunk akkor az volt, hogy megszüntessük Magyarországon a kutyaviadalokat, és azt gondolom, mindezt nagyjából 2023-ra sikerült is elérnünk. Nincsenek az országban pénzes, fogadásos, közismert kutyaviadalok, vagy ha mégis, arról tudunk, és fellépünk ellenük.
A másik dolog, amire szintén büszkék vagyunk, hogy szeretett kisbuszunkban, mely lassan 4 éves lesz, körülbelül 7000 állat fordult meg az évek alatt – nemcsak társállatok, hanem haszonállatok is. Ez a busz jelképpé is vált: ha megjelenik egy helyszínen, akkor ott a hatóságtól a támogatóinkig mindenki tudja, hogy baj van, éppen egy állat élete forog kockán, akit vinnünk kell az orvoshoz vagy menhelyre.
Ez a kisbusz nem csak az állatok iránti tiszteleted jelképe, más emléked is fűződik hozzá, ugye?
Igen, ebben a buszban született meg a kislányom is 3 évvel ezelőtt. Vicces történet, hogy vele az első utunk nem a kórházba vezetett, hanem a Noé Állatotthonba, hiszen éppen egy mentett kacsát szállítottunk, amikor megszületett a kislányom. Olyan volt a szitu, mint a Taxi című filmben (nevet).
A kezdés óta viszont eltelt közel 7 év, azóta mit értetek el? Hogy alakult a tavalyi évetek?
Tavaly nagy hangsúlyt fektettünk a jövő generációjának oktatására. Előadásokat tartottunk iskolákban a felelős állattartás fontosságáról. Ebbe már tudatosan belevettük a vegetáriánus és vegán táplálkozás fontosságát is, és voltak alkalmak, amikor adtunk időt vegán barátainknak is, hogy beszéljenek a diákoknak erről a témáról.
Emellett megszerveztünk egy 5 napos Szurkolók tábort is Pesterzsébeten, ami szintén az állatvédelem köré épült, voltak előadások az állattartásról és a vegánságról is. Érdekesség, hogy a helyek pár óra alatt beteltek, és ez lett a legnépszerűbb tábor a környéken. Idén, 2024-ben már kettő ilyet tartunk, és ha összejön, akkor egy harmadik, egyhetes tiszafüredi táborral is készülünk.
Illetve nekem volt egy olyan ötletem nemrég, hogy kitelepülhetnénk fesztiválokra egy food truckkal, amiben csak vegán virslis hot dogot lehetne kapni. Lebeszélném a szervezőkkel, hogy ne kérjenek pénzt azért, hogy ott lehessünk, mi pedig a bevételt visszaforgatnánk az állatvédelembe, például ivartalanítási akciókba. Azt gondolom, így lenne a leghitelesebb a kezdeményezés.
Nem mellékes az sem, hogy te magad is elindultál ebbe az irányba. Kacsát, libát már nem eszel, és idéntől disznót sem. Hogyan kezdődött ez nálad?
Két és fél évvel ezelőtt felhívott egy ismerősöm, hogy kénytelen volt befogadni kiskacsákat, mert besétáltak a kertjébe, de azért hosszú távon inkább egy menhelyen lenne jobb helyük. Elvállaltam, hogy elszállítom őket a Noé Állatotthonba. Útközben kezdtem el elmélkedni azon, hogy
b*zdmeg, hát ezek a barátaim. Őket megmentem, aztán a rokonaikat meg megeszem?
Elkezdődött bennem valami, amire soha nem gondoltam volna azelőtt. A kacsahús volt az egyik kedvencem, minden mennyiségben faltam tört burgonyával, lila káposztával. És hirtelen kiiktatta mindezt az agyam, csak az állatra tudtam gondolni, nem pedig ételre. Így indult a kacsasztori.
Libát nem sokat ettem életemben, de időnként az is tányérra került. A 2022-es karácsony előtti hetekben szakadó, ónos esőben és hideg időben éppen az állatorvostól tartottam hazafelé, amikor megláttam egy libákat szállító kamiont. Videóra is vettem és megosztottam Facebookon, mert annyira dühös lettem. Az állatokat ritka rossz körülmények között szállították, fagyoskodtak a kamionon, és apró ketrecekbe voltak bezsúfolva, ahol mozdulni sem tudtak.
A videó alatt rengeteg kommentet kaptam, hogy egyébként a nagyipari libatartás az ilyen, és akkor eldöntöttem, hogy nem akarom őket bántani, így őket is elhagytam a tányéromról.
A disznóhús bojkottálása pedig egy elég friss történet: tavaly egy böllérversenyen vegán aktivisták levideózták, ahogy a résztvevők élve kezdték el perzselni a disznót. Mi is csatlakoztunk az állatvédő szervezetekhez és közzétettük a videót. Az is nagyon lesokkolt engem, hetekig nem ettem disznóhúsból készült ételeket. Teltek a hónapok, ülepedett bennem ez a történet, és nyáron már újra enni kezdtem bacont, kolbászt.
Ezután jött a váratlan fordulat: a böllér beperelt engem és a Malacvédő Alapítvány egy tagját rágalmazás, becsületsértés vádjával. Emiatt újra feljöttek bennem a kellemetlen érzések ezzel az esettel kapcsolatban, és úgy döntöttem, ezúttal nem hagyom annyiban.
Hitelesen akarom képviselni a malacokat. Járunk állatmenhelyre, tudom, milyen intelligens lények. Úgy fogok odaállni a bíróságra január 22-én, hogy én már nem eszem meg őket, és egy olyan póló lesz rajtam, amin az általuk élve megperzselt, megkínzott malac arca lesz rajta, azzal a felirattal: »Tisztelt bíróság, én még élek«.
Egyébként az sem utolsó szempont, hogy a kislányom kedvenc meséje Peppa malac, és gyakran nézem vele. Mindig mondja, hogy ők a barátai, így nekem is azzá váltak.
Mit gondolsz a veganizmusról, mint ideológiáról? El tudod képzelni, hogy egyszer vegán leszel?
Sok dologban egyetértek a veganizmussal, például évekkel ezelőtt voltam egy szőrmeellenes tüntetésen is. Anno megszóltam Berki Krisztiánt is, amikor farkasbundában mutatkozott egy eseményen. Beszéltünk akkor telefonon, megpróbált meggyőzni, hogy ez miért szükséges. Az eszkimóknak a szőr- és bőrhordás valóban szükséges lehet, de az, hogy a modern világban viseljük, vagy hogy a luxus érdekében krokodilokat, medvéket és egyéb állatokat megnyúzzanak, én annak nem látom semmi értelmét. Gusztustalan urizálásnak tartom.
A kozmetikai állatkísérleteket sem tartom helyénvalónak, vagyunk ma már olyan fejlettek, és a technológia is, hogy tudjuk helyettesíteni ezeket mással is. Az egyetlen kivétel számomra a gyógyszerészet, ha ezzel embereket tudunk menteni például a rákbetegségektől, akkor én ezt helyénvalónak tartom, de akkor is ellenőrzötten humánusnak kellene lennie minden kísérletnek, hogy az a lehető legkisebb mennyiségű szenvedést okozza.
Nem akarok álszent sem lenni, apám vitt minket disznóvágásokra fiatalabb koromban, bár az ölésnél soha nem kellett ott lennünk. Ma még távolinak érzem személy szerint a laborhúst és egyéb alternatívákat, de nem zárkózom el előle. Addig pedig javítanunk kell az állatvédelmen, és igen, a haszonállatokén is: hangot adni annak, hogy a sertés-, liba-, tehén- és egyéb telepeken milyen balkáni körülmények vannak, ennél sokkal jobbat érdemelnek az állatok.
Mi a véleményed általánosságban a vegán közösségről, jó vagy rossz tapasztalataid vannak inkább?
Van jó és rossz is. Ennek ellenére most lesz két éve, hogy aktívabban együtt dolgozunk vegán aktivistákkal: tüntetéseket, erődemonstrációkat, előadásokat tartottunk közösen. A vegán barátaink szerencsére mind a „jobbik” vegán aktivista kategóriába tartoznak, akik hitelesen képviselik az ügyet, de közben emberek is tudnak maradni.
Volt olyan alkalom is, amikor egy másik, számomra idegen csoport tüntetésére mentem el, hogy képviseljem az állatok védelmét velük együtt. Miután a fotózkodás megvolt, megkértek, hogy ne nagyon menjek oda, mert nemrég állati eredetű tejfölt raktam a lángosomra, és így már nem vagyok hiteles. Ez nagyon furcsa volt, mert a célunk közös, még ha máshonnan is indulunk. Szerintem azt kellene látni és értékelni, hogy én is, és sokan mások is próbálkoznak – lehet, hogy valaki lassabban halad az úton, de a végcél azonos.
Szerinted hogyan lehetne eredményesebbé tenni a társállatok és a haszonállatok védelmét hazánkban?
Vidéken nagy hangsúlyt kellene erre fektetni, és az ottaniak szemléletmódját szép lassan megváltoztatni. Még mindig nem értik, hogy miért kell chip a kutyába, mi a baj a lánccal, de sokan a haszonállatokat sem puszta gonoszságból tartják rosszul, hanem mert egy olyan világban és közegben szocializálódtak, ahol ez elfogadott volt.
Az oktatásba is bele kellene vinni jobban az összes állat védelmét: hogyan kell bánni a különböző állatokkal, mik az igényeik, mit esznek, hogyan érzik igazán jól magukat, és még rengeteg mást, ami jelenleg fel sem merül sok helyen.
Ha most rögtön tehetnél valamit az állatok védelméért (minden állatért), mit tennél?
Ez talán megosztó válasz lesz, de személy szerint
az emberek kilencven százalékát eltiltanám az állattartás minden formájától.
A maradék tíz százalékra hagynám, akik értenek hozzá és jó szívvel állnak az állatokhoz, nem pedig kihasználni vagy bántani akarják őket. Erre az emberek többsége ma nem alkalmas.
Szoktál teljesen vegán ételeket enni? Ha igen, mi a kedvenced?
Nagyon szeretem a cézár salátát, van hozzá külön egy vegán öntetem is, a csirkemellet pedig zsemlekockára cserélem ki. De ami kicsit laktatóbb és fullosabb, az az egyik ismert hazai vegán étterem hot dogja, amiben szója alapú virsli van. Nagyon finom, imádom.
Vannak finom és kevésbé finom ételek, termékek a vegán életmód terén is, csak kísérletezni kell és megtalálni ezeket.
Vida Raul aktivista és előadó több mint 6 éve indít és vezet vegán projekteket – többek között a 279.000 követővel rendelkező Csir Kevin Facebook oldal alapítója, a 80.000+ magyart támogató Veganuár kihívás szervezője és az Empátia Sztori non-profit szervezet vezetője. Az elmúlt évek során 5000+ adag vegán ételt adományozott, 2023-ban pedig már több mint 30 előadást tartott az állatok jogairól országszerte. Örök optimista, igazi altruista, és célja, hogy növelje a társadalmunk érzelmi intelligenciáját.