Kutatók egy évtizedekkel ezelőtt kifejlesztett tükrös tesztnek vetettek alá kakasokat, akik látszólag tudták, hogy saját magukat látják. Az emberen kívül csak kevés faj ismeri ezt fel.
Kutatók a kakasokra szabtak egy 1970-ben kifejlesztett tükörkép-felismerési tesztet, és meglepő eredményre jutottak. Azt látták ugyanis, hogy a kakasok másképp viselkednek, ha egy másik kakassal állnak szemben, mint mikor csak a saját tükörképüket látják. Ez márpedig azt jelentheti, hogy ezek a madarak képesek felismerni magukat a tükörben.
A hagyományos tükrös önfelismerési teszt során a kutatók egy állat testén olyan helyre tettek egy jelet, amelyet az állat csak a tükörben láthat. Megfigyelték, hogy az állat megvizsgálja, megérinti-e a jelet saját magán. Ha így tesz, az arról árulkodik, hogy tisztában van azzal, hogy a tükör a saját testét ábrázolja. Az emberen kívül kevés faj ment át ezen a teszten, a sikeres teljesítők közé sorolható
- néhány emberszabású majom,
- a delfin,
- az elefánt
- és a szarka.
Az elmúlt években néhány kutató más fajokról – például pingvinekről, lovakról, a tisztogatóhalakról és a manta rájákról – is azt állította, hogy átmentek ezen a teszten. Ezeket az eredményeket azonban vitatta a tudományos közösség.
A kakasok esetében kiiktatták a felmérés kérdőjeleit
A németországi Bonni Egyetem kutatói – érthető okokból – szerették volna elkerülni, hogy az ő eredményeiket is megkérdőjelezzék. Arra gondoltak, hogy sok esetben nem arról van szó, hogy az állatok nem ismerik fel magukat, sokkal inkább a motiváció hiányzik ahhoz, hogy megvizsgálják, milyen jelek kerültek a testükre.
A kakas azért tűnt számukra alkalmas kutatási alanynak ehhez a teszthez, mert ezek a madarak veszély esetén hangosan figyelmeztetik társaikat, azonban amikor egyedül vannak, csendesek.
A dróthálóval két részre osztott laboratóriumban 68 kakast teszteltek egyenként. Az egyik oldalra egy madarat helyeztek, a másik oldalt pedig vagy üresen hagyták, vagy egy másik kakast tettek oda. Ezt követően pedig tükröt tettek az elválasztóhoz. Hogy fenyegetést imitáljanak, egy sólyom sziluettjét vetítették a mennyezetre.
A kutatók azt tapasztalták, hogy amikor egy-egy kakas egy másik fajtársával volt párban, sokkal gyakrabban keltett riadót, mint amikor egyedül volt az arénában, függetlenül attól, hogy látta-e a saját tükörképét. Ha egy másik kakas jelen volt, de csak egy tükör mögött, ismét csak kevés riasztást produkált a tesztalany.
A kutatók megcsinálták a tesztet a hagyományos formában is, azaz jelzéseket helyeztek el a kakasok testén. A félelmeik azonban igazolódtak: az állatok így megbuktak a teszten.
Persze az alapján, hogy a módosított verziót hellyel-közzel sikerrel vették, még nem jelenthető ki teljesen, hogy felismerik magukat a tükörben. A kutatók például arra hívták fel a figyelmet, hogy a tükörkép sajátossága, a saját mozdulataik pontos utánzása már alkalmas lehet arra, hogy felborítsa a természetes riasztási reakciót.
