A kortárs művészeti alkotásként is felfogható demonstráció a tejipar kegyetlensége ellen szólalt fel. A performansz során tehenek helyett emberekre kerültek a fejőgépek. Ennek oka a demonstráció szervezője szerint az volt, hogy így könnyebben átmenjen az üzenet a járókelőknek. Szerintük ugyanis a saját fajunk szenvedése jobban megérint minket.
Érdekes demonstrációt láthattak azok, akik október 21-én a londoni Tate Modern galéria előtt sétáltak. A tejipar kegyetlen gyakorlatai ellen tüntettek aktivisták. A tüntetésben részt vevő nők fehérneműben, mellükön fejőgéppel jelenítették meg a tejiparban raboskodó tehenek szenvedéseit. Testüket vérre és ürülékre hasonlító festék borította, kezükben pedig táblákat tartottak, melyekre a fajizmust (speciesism) elítélő üzeneteket írtak.
A „megfejt” nők azt is elmondták a járókelőknek, hogy minden évben mesterséges megtermékenyítésnek vetik alá őket, hogy az állatipar ki tudja szolgálni a fogyasztók igényeit. A demonstráció alatt a lefejt tejet (ami a valóságban zabtej volt) meg is lehetett kóstolni. A résztvevőket természetesen nem fejték meg a valóságban, ahogy a kannákban lévő tej sem anyatej volt. A performansz a Speciesism WTF és a Radically Kind szervezetek közös szervezésében zajlott.
Elképesztő tapasztalni, hogy a legtöbb ember sohasem hallott még a speciesism (fajizmus) szóról, és a demonstráció különösen hatékony volt, hogy megismertesse a járókelőkkel ezt a fogalmat
– mondta a Plant Based Newsnak Stephanie Lane, a Speciesism WTF alapítója és az előadás egyik szervezője.
Stephanie azt is megosztotta a magazinnal, hogy a helyválasztás teljesen tudatos volt. Elmondása szerint a Tate Modern a kortárs művészet egyik fellegváraként nagyszerű színtérként szolgált az előadásukhoz, az intézménnyel egyetemben arra törekednek, hogy a művészi kifejezési formák határait folyamatosan kiszélesítsék.
A tejipar a reprodukciós rendszer kihasználására épül
A helyválasztás mellett az sem volt véletlen, hogy az előadásban nőket használtak. Sokan azért gondolják elfogadhatónak a tejipari termékek fogyasztását, mert úgy gondolják, hogy mivel a tejért nem kell leölni az állatot, az etikusabb, mint a húsipar. A kettő iparágat viszont nem lehet különválasztani egymástól, a tejmarhák ugyanúgy a vágóhídon végzik, mint a húsmarhák. A különbség az, hogy a tejmarháknak minden évben át kell élniük az utódaik elvesztését, őket ugyanis legkésőbb 48 órán belül eltávolítják az anyjuktól, ami elképesztő érzelmi terhet jelent az anyaállatnak. A nők fellépésével Lane a tejiparnak ezt a groteszk aspektusát – a női reprodukciós rendszer kihasználását – szerette volna megjeleníteni.
A legtöbb ember természetéből fakadóan több empátiával viseltetik a saját fajtársai iránt. Szóval az emberek használata ebben a kontextusban azért volt erős húzás, meg megteremtette az alapját, hogy összeköthessék a pontokat az emberektől az állatokig terjedő együttérzés egyenes vonalán
– mondta Stephanie.
A hölgy szerint működött az elképzelés. Elmondta, sokan már a helyszínen kifejezték abbéli igényüket, hogy vegánná váljanak, és nagyon sokan kérdezősködtek a tejipar árnyoldaláról. Stephanie Lane-nek nem ez az első meghökkentő lépése, korábban ugyanezt a témát meglovagolva fejőgéppel ellátott nőket ábrázoló plakátokat tett ki London-szerte.
Amatőr tájképfotós, öko-podcaster és állatjogi aktivista, aki lelkesen érdeklődik a fenntarthatóság és a természetvédelem iránt. Több civil egyesület alapítótagjaként rendszeresen részt vesz környezeti neveléssel, fenntarthatósággal és ismeretterjesztéssel kapcsolatos projektek szervezésében és lebonyolításában. Szabadidejét leginkább olvasásra, túrázásra, önképzésre és angol nyelvű vegán videók feliratozására fordítja.