A kortárs művészeti alkotásként is felfogható demonstráció a tejipar kegyetlensége ellen szólalt fel. A performansz során tehenek helyett emberekre kerültek a fejőgépek. Ennek oka a demonstráció szervezője szerint az volt, hogy így könnyebben átmenjen az üzenet a járókelőknek. Szerintük ugyanis a saját fajunk szenvedése jobban megérint minket.
Érdekes demonstrációt láthattak azok, akik október 21-én a londoni Tate Modern galéria előtt sétáltak. A tejipar kegyetlen gyakorlatai ellen tüntettek aktivisták. A tüntetésben részt vevő nők fehérneműben, mellükön fejőgéppel jelenítették meg a tejiparban raboskodó tehenek szenvedéseit. Testüket vérre és ürülékre hasonlító festék borította, kezükben pedig táblákat tartottak, melyekre a fajizmust (speciesism) elítélő üzeneteket írtak.
A „megfejt” nők azt is elmondták a járókelőknek, hogy minden évben mesterséges megtermékenyítésnek vetik alá őket, hogy az állatipar ki tudja szolgálni a fogyasztók igényeit. A demonstráció alatt a lefejt tejet (ami a valóságban zabtej volt) meg is lehetett kóstolni. A résztvevőket természetesen nem fejték meg a valóságban, ahogy a kannákban lévő tej sem anyatej volt. A performansz a Speciesism WTF és a Radically Kind szervezetek közös szervezésében zajlott.
Elképesztő tapasztalni, hogy a legtöbb ember sohasem hallott még a speciesism (fajizmus) szóról, és a demonstráció különösen hatékony volt, hogy megismertesse a járókelőkkel ezt a fogalmat
– mondta a Plant Based Newsnak Stephanie Lane, a Speciesism WTF alapítója és az előadás egyik szervezője.
Stephanie azt is megosztotta a magazinnal, hogy a helyválasztás teljesen tudatos volt. Elmondása szerint a Tate Modern a kortárs művészet egyik fellegváraként nagyszerű színtérként szolgált az előadásukhoz, az intézménnyel egyetemben arra törekednek, hogy a művészi kifejezési formák határait folyamatosan kiszélesítsék.
A tejipar a reprodukciós rendszer kihasználására épül
A helyválasztás mellett az sem volt véletlen, hogy az előadásban nőket használtak. Sokan azért gondolják elfogadhatónak a tejipari termékek fogyasztását, mert úgy gondolják, hogy mivel a tejért nem kell leölni az állatot, az etikusabb, mint a húsipar. A kettő iparágat viszont nem lehet különválasztani egymástól, a tejmarhák ugyanúgy a vágóhídon végzik, mint a húsmarhák. A különbség az, hogy a tejmarháknak minden évben át kell élniük az utódaik elvesztését, őket ugyanis legkésőbb 48 órán belül eltávolítják az anyjuktól, ami elképesztő érzelmi terhet jelent az anyaállatnak. A nők fellépésével Lane a tejiparnak ezt a groteszk aspektusát – a női reprodukciós rendszer kihasználását – szerette volna megjeleníteni.
A legtöbb ember természetéből fakadóan több empátiával viseltetik a saját fajtársai iránt. Szóval az emberek használata ebben a kontextusban azért volt erős húzás, meg megteremtette az alapját, hogy összeköthessék a pontokat az emberektől az állatokig terjedő együttérzés egyenes vonalán
– mondta Stephanie.
A hölgy szerint működött az elképzelés. Elmondta, sokan már a helyszínen kifejezték abbéli igényüket, hogy vegánná váljanak, és nagyon sokan kérdezősködtek a tejipar árnyoldaláról. Stephanie Lane-nek nem ez az első meghökkentő lépése, korábban ugyanezt a témát meglovagolva fejőgéppel ellátott nőket ábrázoló plakátokat tett ki London-szerte.
