A fajizmus egy olyan kimondatlan, gyakran fel sem ismert hitrendszer, mely arra ösztönöz minket, hogy uralkodjunk a non-humán (nem-emberi) állatok felett. Mindezt csupán arra az elgondolásra alapozva, hogy a Homo Sapiens (azaz mi, az emberek) a legintelligensebb faj, ezért jogunkban áll felhasználni más állatfajokat. De hogyan teszi tönkre a világunkat ez az ideológia, és miért kellene örökre megszüntetnünk?

Fura, de a legtöbb ember soha nem hallott a kifejezésről, illetve nem is tudta, hogy létezik ilyen. Pedig a legtöbben részesei vagyunk vagy voltunk az életünk nagy részében. Gyermekkorunktól kezdve egészen a “felébredésünk” pillanatáig azt halljuk, hogy az ember sokkal intelligensebb, ezért mi vagyunk a csúcsragadozók, jogunkban áll megtenni bizonyos kellemetlen dolgokat az állatokkal. Sokan ezt egy “szükséges rossznak” élik meg, és nem is gondolnak bele, hogy lehetne-e másképp élni.

A fajizmus által az emberek magyarázatot keresnek (és általában találnak) az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmódra. Egy fajista, teljesen vagy részben, tudatosan vagy tudattalanul, de mindenképp hozzájárul az állatok valamilyen formában történő kihasználásához és elnyomásához.

A készáru fogyasztás és a között, ami az áru piacra kerülése végett történik egy szakadék van, ami magában is egy jelenség. Az állatokat áruként kezelik, és tulajdonnak tekintik.

Megölni egy embert gyilkosság, mégis, legális és illegális iparokat űzünk olyasmiből, amit ha emberekkel tennénk, kínzásnak lehetne nevezni.

Ezen ideológia teszi lehetővé például, hogy a hús-, tej- és tojásiparban csupán azért hozzunk létre életeket, hogy aztán kioltsuk őket. A hitrendszerünk által maradhat fenn a tejipar is, mely egy könyörtelen körforgáson alapul – a nőstények állandó mesterséges megtermékenyítésén, utódjaik elrablásán és testük végkimerülésig történő kihasználásán.

Ha ugyanezt nőkkel tennénk, azt szexuális erőszaknak neveznénk.

De egyik sem szűnik meg attól, hogy elnyomjuk lelkiismeretünket, kizárjuk az összes erre emlékeztető jelet és homokba dugjuk a fejünket – mindért mi felelünk, legfeljebb tagadjuk azt.

A legtöbb ember, amikor meghallja a fajizmus vagy fajista kifejezést, védekező mechanizmust vesz fel. Mivel olyan régóta hallotta egyetlen igazságként azt, hogy más állatfajok felett uralkodnunk kell, így minden más opciót természetellenesnek vél. Ha megértjük, hogy mi az a fajizmus, és miért helytelen, talán mélyebb kapcsolatot tudunk kialakítani állattársainkkal.

Mi az a fajizmus?

A fajizmus egy olyan kimondatlan, gyakran fel sem ismert ideológia, mely szerint az ember felsőbbrendűbb minden más állatfajjal szemben. Ez okot ad, sőt biztat minket arra, hogy az állatokat tárgyiasítsuk, felhasználjuk és megöljük.

Peter Singer mondta:

„Bár van különbség ember és állat közt, mindkettő egyformán tud szenvedni. S e szenvedést ugyanúgy figyelembe kell venni. Minden álláspont, mely megengedi, hogy hasonló esetek másképp legyenek kezelve, nem egy elfogadható morális elmélet.”

A fajizmus kifejezést 1970-ben alkotta meg egy Oxford Group nevű társaság az Egyesült Királyságban, amikor fel akarták hívni a figyelmet az állatokon való tesztelés szörnyűségeire. Azt állították, hogy mivel nincs lényeges különbség az állatok között, így semmi sem indokolja, hogy bizonyos állatfajokat megkülönböztessünk és rosszabb bánásmódban részesítsünk másokkal szemben.

A ’70-es évek kampánya rengeteg emberhez jutott el, és megoszlottak a vélemények arról, hogy szükséges-e állatokon tesztelni (azaz kihasználni az állatokat a saját érdekünkben).

Voltak, akik szerint az állatokon való tesztelés hozzájárult a tudomány fejlődéséhez, az emberiség életkörülményeinek és egészségének javításához. Mások szerint viszont nem is pontosak az eredmények, mert bármennyire is hasonlítunk, mégsem egy fajba tartozunk egy egérrel vagy nyúllal. Sokkal inkább embereken (például önkénteseken) kellene kísérletezni, hogy a lehető legpontosabb eredményeket kapjuk – állította a közvélemény egy része.

Akármelyik is igaz, automatikusan azt gondolni, hogy állatok életét tehetjük tönkre vagy vehetjük el saját igényeink érdekében, egy nagyon-nagyon káros gondolkodásmód.

Az Oxford Group fajizmus kifejezése végül eljutott a nagyvilághoz, így már nem csak néhány ezer ember tudott róla, hanem milliók.

Mi tartja életben a fajizmust?

A legtöbb fajista ember úgy hiszi – köszönhetően a társadalmi kondicionálásnak -, hogy a legintelligensebb fajként minden más állatfaj alsóbbrendű hozzánk képest, és azért vannak, hogy minket szolgáljanak.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a többség nem azért gondolja ezt, mert rossz ember lenne, hanem azért, mert ezt tanulta meg normálisnak, szükségesnek és helyesnek.

Azért létezhetnek ma állathasználó iparok – miközben már nem is szükségesek -, mert mindannyian megtanultuk elődeinktől, hogy az állatokat használni kell. De mi lenne, ha ezt megkérdőjeleznénk?

A jó kérdések feltétele kritikus lépés a fajizmus leküzdésében.

Vajon az orrszarvúnak nagyobb szüksége van az arcára, mint egy gazdag fickónak egy asztali díszre?

Vajon a csirkének nagyobb szüksége van a lábára, mint nekem egy csirkecombra?

Vajon a tehén borjának nagyobb szüksége van a tejre, mint nekem a kakaómra?

Egyáltalán van egy kicsit is szükségem bármelyikre, vagy van már alternatíva? A válasz: igen, már van más választásunk.

Nem csak, hogy alanyi jognak tartjuk az állatok kihasználását, de az intelligenciánkat, hagyományainkat, szokásainkat, örömérzetünket és a természetet is gyakran használjuk arra, hogy megindokoljuk az állatokkal szembeni kegyetlenségünket.

A magasabb intelligenciával igazolhatjuk a fajizmust?

Nem könnyű arról meggyőzni a többséget, hogy a fajizmus rossz – mindannyian kapunk valamit szüleinktől, nagyszüleinktől, barátainktól és a társadalomtól, ami lehet jó és rossz, igazság és hazugság egyaránt. A fajizmust is gyermekkorunktól megtanuljuk, és kétségkívül egy nagyon káros szokás.

Gyermekként minden állatot szeretünk, kedvenc mesehőseink általában állatok, és az elvetemülteknek (belátom, én az voltam!) még az iskolai füzetén, tolltartóján és táskáján is állatok szerepeltek. Mindeközben a társadalom és a szüleink is arra tanítanak, hogy szeressük az állatokat – persze nem mindet, nem mindig és nem akárhogy. Mi történik itt?

Bizonyos állatokat bekategorizáltunk haszonállatoknak, míg másokat háziállatoknak, az elnevezés alapján pedig az egyiknek szabadság és szeretet, a másiknak pedig – előbb vagy utóbb -, kivégzés a sorsa. De mi a különbség közöttük, ami miatt az egyik jót, a másik rosszat érdemel?

A fajizmus arra tanít, hogy minél intelligensebb egy faj, annál inkább joga van uralkodni másokon. Ugyanakkor egy kevésbé köztudott tény, hogy a milliárd számra legyilkolt disznók magasabb intelligenciával rendelkeznek a kutyáknál. Akkor miért nem a kutyát esszük meg idehaza a disznó helyett, aki a világ 4. legintelligensebb állata? Már megint egy ellentmondás?

Sokan érvelnek azzal, hogy azért van jogunk elnyomni vagy uralni más állatokat, mert “mi intelligens fajként képesek vagyunk olyan dolgokra, amikre ők nem”. Példaként szokták hozni azt, hogy mi jártunk a Holdon, míg más állatok nem. Mi hatalmas épületeket építünk, míg más állatok aligha. Mi tudunk (például) profin zongorázni, míg Mozart tehénutódját egyelőre nem fedeztük fel.

Ám ha belegondolunk, ez az érv ellenünk szól. Az állatok is létrehoznak és fenntartanak dolgokat a saját szintjükön. Ráadásul ők is tudnak olyat, amit mi nem. Néhány állat repül, néhány állat gyorsabban fut nálunk, néhány állat a víz alatt él.

Ki dönti el, hogy miben kell jobbnak lenni ahhoz, hogy valaki felsőbbrendűbb legyen? Nem fair kiválasztani képességeket, amikben mi jók vagyunk, és azt mondani, hogy aki ennek nem felel meg, az nem elég intelligens.

És különben is, mi mindannyian profi zongoristák vagyunk? Mindannyian jártunk már a Holdon? Mindannyian hatalmas épületeket húzunk fel? Nem, csak más embertársaink eredményét a sajátunkénak tekintjük, hogy magasabbra emeljük a fajunk és saját magunk értékét – és ez már megint csalás más fajokkal szemben.

Gondoljunk bele, mi lenne, ha egy idegen faj megszállná a Földet, akik jóval fejlettebbek nálunk, és úgy döntenének, hogy a rabszolgáikká tesznek minket. A nőket folyamatos szülésre kényszerítik, a férfiakat tehercipelésre, a gyerekeket nemük szerint megítélik: a hímeket élve ledarálják (ahogy a tojásiparban teszik a hím csibékkel), a nőstényeket pedig termelésre és termékenyítésre kényszerítik (ahogy a tejiparban teszik a nőstény borjakkal). Valószínűleg fel lennénk háborodva, hogy milyen jogon használják ki a testünket és az életünket a saját kényelmük érdekében.

Ilyen helyzetben vagyunk? Nem. Fenyeget minket ilyen veszély? Aligha.

Viszont mi ugyanezt tesszük ma a non-humán állatokkal. Ez a valóság számukra. Nekik már bekövetkezett ez. Jött egy faj, aki eldöntötte, hogy rabszolgákat akar a saját igényei érdekében, ezért felhasználja a testüket és az életüket. Mi vagyunk azok az elnyomók, akiktől mi is félnénk fordított esetben.

A hagyományok és a szokások igazolhatják a fajizmust?

Gyakran erre a komplex és égető problémára csak annyi a válasz: ” ez így volt régen is, és mindig is így lesz.”

De attól, hogy valamit már régóta csinál az emberiség, még nem jelenti azt, hogy az biztosan etikus.

A homofóbia, a rasszizmus és a szexizmus is sokáig része volt a normának, és mind ugyanarra az elnyomásra és felsőbbrendűségi komplexusra épül, mint a fajizmus.

Mind különböző értékrenddel, kivételes jogokkal és elbánással ruház fel, pusztán az alapján, hogy kik és mik vagyunk.

Léteznek-e még ezek? Sajnos igen. De egyértelmű, hogy globálisan már egyik sem elfogadott.

Gondolj bele: 1967-ig az azonos neműek házassága illegális és társadalmilag elítélt volt az Egyesült Államokban. Ma, 52 évvel később nem csak, hogy legális, de világszerte elfogadott álláspont, hogy a homoszexuálisok is megérdemlik a boldogságot, a házasságot és a családalapításhoz való jogot. Mindössze 50 év alatt megfordult a világ álláspontja valamivel kapcsolatban. Pedig ez olyan kis idő a Föld történetében, ami szinte nem is számít semmit.

Ugyanez igaz a rasszizmusra is: talán még mindig nagy probléma, különösen az Egyesült Államokban, de ma már több ember harcol ellene, mint ahányan nyíltan rasszisták a világon.

Még egy példa: Internetet használsz most, hogy ezt a cikket elolvasd? Alig 25 évvel ezelőtt még azt mondták a szkeptikusok, hogy az Internet nem lesz népszerű és úgy sincs benne potenciál. Szinte weboldalak is alig léteztek még, több tízmillió munkahely akkor még gondolati szinten sem volt a világon. Még hogy nem változik a világ…

Ha a fajizmust vizsgáljuk, egy kicsit már javult a helyzet az utóbbi időben, de még nagyon az elején járunk. Az első nagy áttörés talán akkorra tehető, amikor 1981-ben a PETA egy globális kampányban felhívta a figyelmet az állatokon való tesztelés borzalmaira.

Ekkor a legtöbb emberben megtört az illúzió, hogy csak a kutyákat és macskákat kell sajnálni. Hirtelen fontosak lettek a majmok, egerek és a nyulak is. Azóta márkák ezrei választották a cruelty-free, azaz kegyetlenségmentes tesztelési módszereket, mert a fogyasztók ezt akarták.

Ha más állatok is ezt teszik, mi miért ne tehetnénk?

Szintén egy gyakori érv: “az oroszlánt sem érdekli, hogy megeszi a prédáját, akkor nekem miért kellene sajnálnom a kajámat?”

Ha megnézzük a vadon élő állatok szokásait, aligha akarnánk bármit is leutánozni. És miért is akarnánk?

Az emberek logikusan gondolkodó, valóban fejlettebb faj más állatoknál. Képesek vagyunk kiterjeszteni az empátiát saját fajtársaink mellett más fajokra is. Ha látunk az utcán egy szenvedő kutyát, segíteni akarunk rajta, nem pedig kést és villát ragadni. Eszünkbe sem jutna fájdalmat okozni neki vagy nagy mosollyal otthagyni meghalni. A legtöbben megmentenénk.

Az a gondolat, hogy a tápláléklánc egyensúlya miatt kell több billió élőlényt tenyészteni és lemészárolni, több, mint abszurd. A haszonállatokat többnyire csak az ember eszi, minket pedig többnyire egyetlen más faj sem. Ez nem egy lánc. Közünk sincs a természethez.

Nagy szerencsénkre (és elődeinknek hála) ma már rendelkezünk fejlett technológiával, hatékony növénytermesztéssel és bőséges termékkínálattal. A vadon élő állatoknak ez nem adatott meg, nem képesek bevásárolni vagy online megrendelni a vacsorát. Ráadásul – ahogy említettük -, az ember elég intelligens ahhoz, hogy megkíméljen másokat, míg a vadon élő állatok nem rendelkeznek fejlett erkölccsel.

Ha mindenáron utánozni akarjuk étkezési szokásaikat vagy erkölcsi nézeteiket, miben másban fogjuk még követni őket? A nyelvünkkel mosakodunk? Lemondunk az autónkról? Meztelenül élünk? Megerőszakoljuk a nőstényeket? Megöljük a gyenge utódokat? Vagy csak kiválasztunk egy, nekünk tetsző szokást, és ráfogjuk az oroszlánra? Ez egy kicsit sántít így.

Az ember a legintelligensebb faj, ez nem vitás – de mi lenne, ha ezt a hatalmat jóra használnánk? Megvédhetnénk a gyengébbeket – leginkább saját magunktól -, és igazságosan élhetnénk az állatokkal együtt. Mert ők nem értünk vannak itt, hanem velünk.

A fajizmus megszüntetése

Az embereknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy miért érzik magukat felsőbbrendűbbnek más állatoknál.

Azért, mert intelligensebbek vagyunk? Definiáld az intelligenciát. Mitől és miben vagyunk jobbak? Mi tudunk olyat, amit más állatok nem, és más állatok is tudnak olyat, amit mi nem.

Ne értsük félre – aki a fajizmus ellen van, az nem gondolja azt, hogy egy ember és egy macska ugyanolyanok. Vannak eltérések és különbségek, de az élni akarás és a szabadságra való vágy mindkettő fajban jelen van.

Minden fajnak, és azon belül is minden élőlénynek különböző személyisége és képességei vannak. A fajizmus elleni felszólalás nem arról szól, hogy mindenki 100% egyenlő, és szavazati jogot kellene adnunk az állatoknak.

Ugyanakkor azt a nézetet, mely szerint az emberi faj felsőbbrendűbb a másiknál (valami láthatatlan gondolatra alapozva) és elnyomhatja a gyengébbeket, azonnal meg kell szüntetnünk, ha egy kicsivel több békét és igazságosságot akarunk a világunkban.

Ha megértjük, hogy mi is csak egyetlen faj vagyunk a több millióból, és hogy mi képesek vagyunk könyörületet, kedvességet és empátiát érezni mások iránt, akkor talán arra is rájövünk, hogy igenis van egy etikusabb út, nem kötelező másokat felhasználnunk.

A fajizmusról röviden

Az a szélsőséges nézet, mely szerint jogunk van megkülönböztetni állatokat és tetszés szerint kihasználni, bezárni és megölni saját igényeink érdekében, nem etikus.

A fajizmus által fajok halnak ki, tönkremegy a bolygó és állatok billióit mészárolják le évente olyan körülmények között, amit a legrosszabb ellenségeinknek sem kívánnánk soha. Mindez azért lehetséges, mert úgy érezzük, felsőbbrendűek vagyunk bizonyos képességeink miatt.

A világnak nem 100% egyenlőség és fekete-fehér látásmód kell. Nem akar senki emberi jogokat adni más állatoknak – csupán a mindenki számára alapvető, szabad élethez való jogot kell biztosítanunk számukra.

Ahogy minden elnyomás – például a szexizmus, rasszizmus és homofóbia -, úgy a fajizmus is el fog tűnni a jövőben, amint ráébredünk:

Az állatok között az egyetlen különbség a hozzáállásunk.

Oszd meg - 1 kattintás!
Prove.hu
Raul

Raul

Alapító
Hiszem, hogy Magyarországot néhány éven belül a világ egyik legtudatosabb, legnyitottabb országává tudjuk tenni, ahol könnyű a környezet megóvása, hősies az állatok megmentése, fontos az egészségünk fenntartása, nyitott a társadalmunk és mindennapos az összefogás.

Írd le a véleményed!