Veganuár

Miért nem isznak tejet a vegánok, mi a baj a tejiparral?

Problémák a tejiparral

Biztos felmerült már benned is a kérdés, hogy miért nem isznak tejet a vegánok? Hiszen ahhoz nem ölik meg az állatot… A tej pedig egészséges, jót tesz a csontoknak, nem? Szabó Flóra írása.

Magyarországon közel 250 ezer tejelő tehén él, amelyek mindegyike fejenként átlagosan 20 liter tejet ad naponta. A tejelő tehenek élete nem könnyű – ahhoz, hogy ennyit termelhessenek, kegyetlen megpróbáltatások egész során mennek keresztül.

Ebben a cikkben kifejtjük, pontosan hogyan is működik a tejipar, és ez milyen hatással van az állatokra és a bolygóra.

A lényeg röviden:

  • A tejtermékek előállítása megöli a bolygónkat: rengeteg vizet és földterületet igényel, és az egyik fő okozója az emberi tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázoknak.
  • A tejipar egy állandó körforgáson alapul: az állatok mesterséges megtermékenyítése, borjaik elrablása, felhizlalás, fejés és végül levágás.
  • A tehenek hetekig is bőghetnek, miután elveszik tőlük a borjaikat, ugyanis rendkívül erős köteléket ápolnak utódjaikkal, akárcsak az ember.
  • Az emberiség 65-70%-a nem képes megemészteni az állati eredetű tejeket, hasi panaszokat vagy csontritkulást okozhat a tejfogyasztás.
  • Nincs olyan tápanyag az állati eredetű tejekben, amit ne lehetne más, növényi alapú ételből vagy italból pótolni.
  • Minden tejiparban lévő állat előbb-utóbb a húsiparba kerül, még Magyarországon is.
  • Ahhoz, hogy a több milliárd fogyasztó tejtermékekhez jusson, nagyipari állattartásra van szükség, ám ez minden esetben szisztematikus kegyetlenséggel jár.
  • A növényi alapú tejek széles választéka kevesebb ökológiai lábnyommal jár és bárki számára ízletes, egészséges alternatíva lehet az állati tejek helyett.

A tejipar hatása a környezetre

A tehéntej hatása a környezetre igen jelentős más tejalternatívákkal összemérve. Ezt három szempontból lehet vizsgálni: üvegházhatású gázkibocsátás, vízhasználat és földhasználat.

Egy liter tehéntej 3.2 kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátásával jár; ezzel szemben egy liter zabtej kevesebb, mint egyharmad ennyivel. Legtöbbször a szén-dioxidot említjük, mint főkolompos légköri gázt.

Azonban a tejipar esetében (a feldolgozáson és a szállításon kívül) inkább metángázról beszélhetünk, mert a tehenek emésztőrendszeri folyamatai ezt a gázt termelik. Bár a metán kevesebb ideig marad az atmoszférában, mint a szén-dioxid, légkörmelegítő hatása harmincszor erősebb.

Hasonlóképp nagy nyomást gyakorol a tejipar a vízkészletre is: egy liter tehéntej előállításához 628 liter vízre van szükség; a zabtejhez viszont elég 48 liter is.

Óriási a különbség aközött is, mekkora földterület szükséges az állati és a növényi eredetű tej előállításához: míg 1 liter tehéntej előállítása 9 négyzetméternyi területet igényel, ugyanennyi zabtej csak 0.8 négyzetmétert.

Hormonok

Ahhoz, hogy tejet tudjanak adni, a teheneknek először elleniük kell. Ugyanúgy, mint az embereknél és más emlősöknél, a teheneknél is csak az utód születése indítja be a tejtermelést.

Emiatt sokszor első lépésként a teheneknek hormonokat adnak, hogy termékenyebbek legyenek. Bár a növekedési hormonok használatát az EU-ban évekkel ezelőtt betiltották, a termékenységi hormonok továbbra is szabadon alkalmazhatóak.

A tejelő teheneket manapság úgy tenyésztik, hogy minél több tejet adjanak, de pontosan emiatt egyre gyakrabban bukkannak fel termékenységi problémák, amit hormonok használatával oldanak meg.

A hormonok nem csak a termékenységi problémákra nyújtanak megoldást: használatukkal egyszerűbb és hatékonyabb a tejtermelés, mivel a gazdák így pontosan megszabhatják, mikor legyenek vemhesek a teheneik, és így akár egyidőben több állat is szülhet, költség- és energiahatékonyabbá téve a fejést.

Hollandiában több állatjóléti szervezet és egy állatorvosi egyesület is szóvá tette aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy ezeket a hormonokat egyre gyakrabban használják az iparban, alkalmazásukkal kapcsolatban alig él bármiféle EU-s szabályozás, és még ennél is minimálisabb az ellenőrzés.

Mesterséges megtermékenyítés

A teheneket legtöbb esetben mesterségesen termékenyítik meg. A bikákat külön farmokon tartják: innen jön a megtermékenyítéshez használandó sperma.

A bikák termékenységét sokszor ún. elektro-ejakuláció segítségével tesztelik. Ez egy olyan eljárás, amelynek során az ánuszba vezetett eszköz segítségével, elektromos sokk által ejakulálásra kényszerítik őket. Ez rendkívül fájdalmas az állatok számára, akik sokszor az elektromos sokk hatására elájulnak.

A megtermékenyítéshez használt sperma kinyeréséhez gyakran használt “mesterséges hüvely” a párzást hivatott szimulálni, amelyet sokszor egy nőstényben helyeznek el, majd később “begyűjtik”: ez a bikának kevésbé kellemetlen, mint az elektro-ejakuláció, a tehén számára viszont fájdalmas.

A mesterséges megtermékenyítést ún. inszeminátorok végzik, legtöbbször a következőképp: az inszeminátor a karjával felnyúl az állat ánuszába, hogy kitapogassa a méh elhelyezkedését, majd egyidejűleg egy eszköz segítségével bevezeti a spermát az állat hüvelyébe.

Ez az eljárás az állat számára nyilvánvalóan fájdalmas, ráadásul még az iparban dolgozók szerint is nagy gyakorlattal kell rendelkezni a feladat megfelelő elvégzéséhez: rengeteg állat tehát még a “szükségesnél” is többet szenved, amíg a gyakornokok “betanulnak” rajtuk.

Az alábbi videó 5 percben elmagyarázza a tejipar működését, magyar felirat bekapcsolható:

Tejtermelés

Egy évszázada egy tehén átlagosan 2500 kilogramm tejet adott évente. A mai átlag ehhez képest 8000 kilogramm, és ez a szám folyamatosan növekszik.

Ahhoz, hogy a tehenek ilyen természetellenesen sok tejet termeljenek, rengeteg energiára van szükségük. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szerint nagyban hozzájárul a tehenek szenvedéséhez az, hogy direkt abba az irányba tenyésztik ki őket, hogy több tejet adjanak; ez sokszor sántaságot, tőgygyulladást és emésztési problémákat okoz.

Az Élelmiszerbiztonsági Hatóság szerint az is rontja a tehenek egészségét, hogy nem tölthetnek elég időt a szabadban, sőt: az EU-ban országtól függően igen nagy százalékukat egyetlenegyszer sem engedik ki: ez Nagy-Britanniában az összes tejelő tehén 20%-a, de bizonyos országokban ennél sokkal több is lehet.

Az ipari tejtermelés alapja a minél költség- és energiahatékonyabb tenyésztés: emiatt a tehenek életének körforgása az erőszakkal történő megtermékenyítés, vemhesség, ellés, majd a borjaik minél hamarabb történő leválasztása, hiszen a tejet az emberek akarják meginni.

Miután a tehén már nem képes többé elleni, vagy nem ad elég tejet – ami a romló egészsége miatt általában 5 éven belül bekövetkezik –, egyszerűen vágóhídra kerül. Még csak élete negyedénél tart, de mivel már nem hoz profitot, megölik.

A borjak élete

A megtermékenyítés után a borjak kilenc hónap múlva születnek meg, és majdnem minden esetben még aznap elválasztják őket az anyjuktól. A mai, kitenyésztett tehenek természetellenesen sok tejet adnak, így még a borjak felnevelése mellett is a nagy része megmaradna emberi fogyasztásra, de a profitorientált nézőpont szerint ez is pénzveszteségnek számítana, így nem ez a megszokott eljárás.

A borjaknak normális esetben 8-9 hónapos korukig az anyjukkal kellene maradniuk, így talán nem meglepő, hogy mind az anya, mind a borjú számára traumatikus a születés utáni elválasztás. A tehenek sokszor agresszívek lesznek, megpróbálnak a borjaik után menni, illetve akár hetekig “sírnak” utánuk.

A kilenc hónapos vemhesség során a tehenekben ugyanolyan hormonok termelődnek, mint az emberekben, ami hasonló kapcsolódást eredményez a borjaikkal. Gondolj bele, te mit éreznél, ha elszakítanák tőled újszülött gyermekedet?

A nőstény borjakból tejelő tehén lesz, a hímekből pedig vagy borjúhús, vagy semmi, mert születésük után rögtön megölik és elhamvasztják őket. Majdnem minden esetben még fiatalon levágják az állatok szarvait (a nőstényekét és a hímekét is), mert olyan kis helyen tartják őket összezárva, hogy másképp súlyos sérüléseket okoznának egymásnak.

Az EU sok országában vasszegény étrenden tartják a borjakat, hogy vérszegények legyenek, mert a piacon a fehér borjúhús a legkívánatosabb. Legtöbbjüket rövid életük során egyáltalán nem engedik ki a szabadba, mert a kis helyen való tartásból adódó mozgáshiány miatt puhább lesz a húsuk.

Mivel a tejiparból született hím borjak a tejtermelésre specializálódott kitenyésztés eredményei, ezért soha nem nőnének annyira természetellenesen nagyra, mint a húsipari tehenek – emiatt az ipar számára nem lenne annyira nyereséges a felnevelésük sem.

Az EU sajnos rengeteg pénzzel támogatja a borjúhúsipart, ami segít, hogy ez az üzlet továbbra is rendkívül nyereséges legyen. Egy holland kutatás szerint a borjút tartó gazdák bevételének 80 százaléka EU-s támogatásokból származik.

Ebben a videóban elválasztják a borjút az édesanyjától, aki szívszorító módon fut a kölyke után:

Tejiparból a húsiparba

A tehén természetes élettartama 18 – 22 év, a tejelő tehenek ezzel szemben általában sokkal hamarabb kimerülnek a tejelési intenzitástól. Amikor már nem hoznak elég hasznot, ami ötéves kor körül következik be, levágják őket.

Sőt, terméketlenség, sántaság, tőgygyulladás vagy más betegség miatt akár ennél hamarabb is. A biogazdaságokban általában egy évvel tovább élnek a tehenek, de utána ugyanúgy a vágóhídra küldik őket.

A vágóhídon a felnőtt teheneket és a borjakat is elektromos sokkal, vagy ún. taglópisztollyal való fejbelövéssel kábítják. Ezt azonban sokszor hanyagul végzik, így ilyenkor az állat teljesen ébren van, miközben elvágják a torkát és kivéreztetik.

Hétről-hétre bukkannak fel újabb és újabb rejtett kamerás felvételek tehénfarmokról, borjúfarmokról és vágóhidakról, amelyek döbbenetes képsorokon mutatják meg, milyen kegyetlen bánásmódban részesülnek ezek az állatok.

Jó, ha tudod…

Az itt felsorolt példák korántsem fedik le a tejipar összes, hasonlóan kegyetlen gyakorlatát. Illetve fontos megjegyezni, hogy ezek nem elszigetelt esetek: bármennyire is azt a képet szeretnék festeni a termelők, hogy a tehenek boldogan és szabadon szaladgálnak a réteken, ez nem így van.

Az állattenyésztés során az állat életének minden egyes részlete ember által diktált. Nem ők döntik el, hol vannak, mely fajtársaik mellett; mikor esznek, és egyáltalán mit esznek; mikor párzanak, és egyáltalán párzanak-e; utódaikat elveszik tőlük és levágják őket. Ösztöneiket, szükségleteiket, egészségüket, fájdalmukat, szenvedésüket figyelmen kívül hagyják a profit érdekében.

Az állatok nem tudnak olyan kifinomultan kommunikálni, mint az emberek, és az intelligenciájuk sem olyan fejlett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem éreznek fájdalmat és félelmet, amikor kihasználjuk őket; és nem jelenti azt sem, hogy nem éreznek késztetést az utódaikkal és a fajtársaikkal való kapcsolódásra, aminek a lehetőségétől maradéktalanul megfosztjuk őket.

Növényi tejek
Több tucat alapanyagból készíthető növényi tej.

Alternatívák

A biogazdaságokból származó tej sajnos nem jó alternatíva a nagyipari tejre. A környezetvédelmi problémák ugyanúgy fennállnak, sőt, földhasználati szempontból a biotej még rosszabb is, mivel nagyobb területet igényel. 

A biogazdálkodás sajnos azt sem jelenti, hogy jó körülmények között tartják az állatokat, vagy hogy a borjút felnevelheti az anya. Ugyanúgy elszakítják őket egymástól születés után, és ugyanúgy vágóhídra kerülnek a borjak, illetve néhány év után az anya is.

A biogazdálkodás mindössze annyit jelent, hogy szigorúbb feltételekhez kötött az antibiotikum- és a hormonhasználat, biotakarmánnyal etetik a teheneket, valamint időnként legeltetik őket.

Szerencsére ma már majdnem mindenhol elérhető sokféle tehéntej alternatíva. A szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej mind-mind sokkal kevésbé ártanak a környezetnek, illetve állatoknak sem kell szenvednie miattuk.

Ezenkívül többféle növényi alapú sajt, tejföl, joghurt és vaj is egyre több helyen elérhető. Ha fontos számodra, hogy amit megveszel és megeszel, minél kevesebb ártással járjon, válaszd a növényi alapú, vegán alternatívákat.

Flóra

Flóra

Publicista
Amikor gyerekként megértettem, hogy a hús ára egy élet elvétele, nem tudtam elképzelni, miért esszük egy emberként mégis; hogy az élet szeretete, az együttérzés, a közös társadalmi értékeink miért nem terjednek ki arra a néhány állatfajra, akik nap mint nap az asztalunkra kerülnek. Így lettem vegetáriánus, néhány évvel később pedig vegán. A téma azóta is foglalkoztat - ami leginkább leköt, az a veganizmus, a feminizmus és a környezetvédelem közös szociológiai háttere.

1 hozzászólás

Írd le a véleményed!

Mindjárt kész vagy!

Ide fogjuk küldeni a napi útmutatókat, ezért kérlek pontos adatokat adj meg.