Majmokat megfigyelő kutatócsoport észlelte az állati humor alapvetői jegyeit számos egyednél. Már Charles Darwin is feljegyzett hasonlót, de ő a kutyákkal kapcsolatban. Messzemenő következtetések levonásához azonban további vizsgálatokra lenne szükség.
Azt már eddig is tudtuk, hogy okos állatból nincs hiány, számos fajról kiderült már, hogy sokkal intelligensebb, mint azt az átlagember gondolná. Egy új tanulmány alapján pedig úgy tűnik, a humorérzéken is osztozik az emberiség egyes fajokkal.
A kaliforniai Los Angeles-i Egyetemen vezényelt le egy kutatást Isabelle Laumer, amelynek keretében emberszabású majmok viselkedését elemezték – írja a One Green Planet. Állatkertekben élő orangutánokat, csimpánzokat, bonobókat és gorillákat figyeltek meg. Összességében több mint 75 órányi felvételt néztek meg a mindennapi rutinjukról.
Mind a négy faj esetében észleltek ugratás jellegű viselkedést. A kutatók 18 féle ilyen jellegű viselkedésmintát azonosítottak. Ezek közé sorolható a játékos ütés, egy társuk mozgásának az akadályozása, a másik egyes testrészeinek – akár a szőrének – húzogatása.
„Gyakran előfordult, hogy egy fiatal majom odalopakodott egy felnőtt állat mögé, aki éppen egy másik majmot tisztogatott. A fiatal pedig elkezdte ugratni, ütögetni a hátát. Aztán várt, és figyelte a felnőtt reakcióját” – magyarázta Laumer. A kölyökmajmok viselkedésének emberi megfelelője is van: ez az, amikor a gyerekek nyelvöltögetéssel, piszkálódással próbálják kibillenteni a felnőtteket a lelki nyugalmukból.
Az állati humor már Darwin munkásságában is feltűnt
A kutatók szerint a majmok körében megfigyelt csipkelődés akár egy komplexebb humorérzéknek is alapját képezheti.
„Az emberek tréfálkozása nagyon összetett kognitív képességeket igényel. Szükség van hozzá a mentalizáció képességére – ekkor valaki más szemszögéből képzeljük el a világot –, a társadalmi normák ismeretére, valamint arra is, hogy meg tudjuk jósolni előre mások reakcióit” – mondta Laumer.
Arra, hogy a majmok csintalankodása is egy ilyen összetett viccelődés előfutára lenne, egyelőre nincs bizonyíték.
Hogy létezik-e állati humor? Úgy gondolom, igen, ezt bizonyítani azonban nagyon nehéz
– fogalmazott Marc Bekoff, a Coloradói Egyetem ökológiai és evolúciós biológiaprofesszor emeritusa. Ő maga korábban több évtizednyi adatot gyűjtött össze kutyákról, akik a majmokhoz hasonlóan csipkelődtek egymással. Elárulta, pályafutása során számos olyan történetet hallott, amely szerint egyes fajok – lovak, medvék vagy éppen papagájok – tréfamesterekként viselkedtek.
Valójában már Charles Darwin biológus is tett arra utaló megjegyzést, hogy az állati humor olykor a kutyák viselkedésében is megmutatkozik.
Ha egy darab botot vagy más tárgyat dobnak feléjük, gyakran kicsit messzebb viszik, majd lehuppannak a földre, közvetlenül maguk elé rakják. Várnak, amíg a gazdájuk elég közel nem ér, hogy elvegye tőlük. Ekkor a kutya felkapja a botot és diadalittasan elrohan vele, ismételgetve ugyanazt a trükköt, és nyilvánvalóan élvezi a csínyt
– írta az 1871-ben megjelent The Descent of Man (Az ember származása) című művében.
A kutyákkal kapcsolatban vizsgálódott Patricia Simonet állatviselkedés-szakértő is, tapasztalatait pedig 2005-ös tanulmányában írta le. Felvette azt a fújtatós hangot, amelyet a kutyák játék közben gyakran produkálnak, és aztán lejátszotta menhelyi fajtársaiknak. Arra jutott, hogy ez összességében csökkentette a menhelyi kutyák stressz-szintjét.
„Az embereknél a humor szolgálhat arra is, hogy megtörje a jeget, lebontsa a társadalmi gátakat és erősítse a kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy ez a majmoknál vagy más állatoknál is így van-e, mindenesetre lehetséges. Ahhoz, hogy biztosat tudjunk ezzel kapcsolatban, több főemlőst és más fajcsoportot kellene tesztelnünk és megfigyelnünk” – összegezte Laumer.
