Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a mesékben, mítoszokban és közbeszédben szereplő „gonosz állatok” pozitív tulajdonságairól. Most azonban kísérletet teszünk arra, hogy – legalább részben – kiköszörüljük a csorbát.
„Anya, milyen állatok gonoszak?” Ezt a kérdést tette fel a minap a négyéves kislányom, amire az első reakcióm persze az volt, hogy gonosz állatok nincsenek. Erre azonban erősködött tovább, hogy már hogy is ne lennének. Hát, gondoljak csak a kígyókra, a farkasokra vagy a rókákra – sorolta.
Jobban belegondolva pedig érthető, miért jut egy óvodáskorú gyerek arra a következtetésre, hogy egyes állatok márpedig csak rosszindulatúak, gonoszak lehetnek. A legtöbb mesekönyv és mesefilm csak bizonyos állatfajokat szerepeltet negatív főhősként. De később aztán az iskolában is erre erősítenek rá az állatok mitológiai ábrázolásai.
Összegyűjtöttünk ezen felbuzdulva egy sor olyan állatot, amelyet hagyományosan negatív színben tüntetnek fel, miközben valójában csodálatosak.
A halál madara, a holló
A hollók dögevők, és vélhetően ezért is alakult ki az az asszociáció, hogy gonoszak. Sokan rossz ómennek tekintik a jelenlétüket. A különböző kultúrákban a hollókat gyakran a halállal és az elveszett lelkekkel hozzák összefüggésbe.
Márpedig borzasztó intelligens madarak: szerszámokat készítenek és használnak, terveznek a jövőre nézve, cserekereskedelmet folytatnak, sőt még olyan játékokat is játszanak, mint a bújócska.
Ügyesen utánoznak hangokat – emberieket és állatiakat egyaránt –, de még a lehúzott WC vagy az autóindítás hangját is könnyedén reprodukálják.
A gonosz állatok archetípusa, a kígyó
Már a Biblia is a bűnre csábító, alattomos állatként jeleníti meg a kígyót az édenkerti történetben. Ez a narratíva aztán visszaköszön a mesékben is, elég csak a Disney-alkotásokra gondolni. A dzsungel könyvében és a Robin Hoodban is egyértelműen undok szereplőként bukkan fel.
Valójában azonban nagyon félénk lények, akik – a párzási időszakon kívül – a magányt preferálják. Miközben a mitológiai és kulturális ábrázolások során sokszor a gerinctelenségén van a hangsúly, a kígyóknak akár 1200 csontjuk is lehet, jóval több, mint egy felnőtt embernek – mutatott rá a PETA állatvédő szervezet.
Az emlősökkel és madarakkal ellentétben nem képesek belsőleg szabályozni testhőmérsékletüket, külső hőforrásokra, például napsütésre van szükségük a felmelegedéshez.
Az állat, aki tőrbe csalta Piroskát
A farkasokat évtizedek, sőt évszázadok óta előszeretettel ábrázolják halálos fenevadként. Aktuális megítélését az sem pozitív irányba mozdítja el Európában, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bosszúhadjáratot indított a farkasok ellen.
Azt követően jutott arra a következtetésre, hogy nem kellene olyan szigorúan védeni a fajt, mint eddig, hogy farkastámadás miatt elpusztult imádott pónija, Dolly. Ez egyébként még 2022 szeptemberében történt, a GW950m kódjelű farkas pedig tettével az egész fajra rászabadította Von der Leyen haragját.
A fajról kialakult közhiedelmekre azonban alaposan rácáfolnak ezek a rendkívül intelligens és szociális állatok. Egy életre választanak maguknak párt, családtagjaikkal pedig olyan erős szociális kötelékeket alakítanak ki, hogy a falka fennmaradásáért akár önmagukat is feláldozzák.
A kárörvendő hiéna
A kajánul nevető hiénákkal a gyerekek először talán az Oroszlánkirály című mesében találkoznak. A közhiedelem gyáva, alattomos állatokként tartja számon őket. Ám az igazság az, hogy a többség alaposan félreismeri őket.
Az állatvilág leggondoskodóbb anyukái közé valószínűleg kevesen sorolnák a hiénákat, pedig több energiát fordítanak az utódaikra, mint bármely más szárazföldi ragadozó. Kísérletek során az is kiderült, hogy az intelligenciájuk bizonyos szempontból még a majmokét is felülmúlhatja.
Tanulmányok szerint a pettyes hiénák képesek meghatározni a rivális klánban lévő hiénák számát, ebből pedig levonják a megfelelő stratégiai következtetéseket.
A halált leső gonosz állatok, a keselyűk
Ha már hiénák és Oroszlánkirály: rémlik az a jelenet, amikor keselyűk köröznek a legyengült Simba felett? Nos, a keselyűk sem tartoznak éppenséggel a közkedvelt élőlények közé. A perzsa mondavilágban ők a balszerencse szimbólumai, a pokol kapujának őrzői.
Számos ókori kultúrában ugyanakkor pozitív fényben tüntetik fel a keselyűket. Egyiptomban például gyakran társították őket az anyasággal és az együttérzéssel, okkal. Ráadásul az is tévhit, miszerint a keselyűk azért repülnek körbe-körbe, mert arra várnak, hogy egy potenciális zsákmányállat elpusztuljon.
Valójában azonban a felszálló meleg levegő, a termik segítségével emelkednek egyre feljebb, és a körözéssel csak az a céljuk, hogy magasabbra kerüljenek. Így tudnak energiával és szárnycsapásokkal takarékoskodva nagyobb távolságokat megtenni.
Hajba kaphatunk egy denevérrel?
Éjszakai állatként sokszor a boszorkánysággal, rossz szellemekkel összefüggésben emlegetik a denevéreket. Egyes városi legendák szerint egyenesen belerepülnek és bele is kapaszkodnak a gyanútlan emberek hajába, ezt azonban már számtalanszor cáfolták a hozzáértők.
A tévhitekkel ellentétben sokat köszönhetünk ezeknek az emlősöknek: több mint 300 gyümölcsfaj beporzása múlik a denevéreken, ezek közé tartozik a banán, az avokádó és a mangó is. Ráadásul hatékony rovartirtók: éjszakánként a testsúlyuknak megfelelő mennyiségű rovart képesek elfogyasztani.
