Az oroszlán az egyik legikonikusabb csúcsragadozó, mégis kevésbé kelt félelmet a vadon élő állatokban, mint az emberi hang. Amellett, hogy a felfedezés igencsak meglepő, nagyon komoly ökológiai következményekre is felhívja a figyelmet.
A veganizmus ellen ágálók egyik előszeretettel alkalmazott érve, hogy azért van jogunk állatokat enni, mert az ember áll a tápláléklánc csúcsán. Mi vagyunk a csúcsragadozók, ezért mindent megtehetünk a nálunk alantasabb élőlényekkel. Habár ez az indoklás tudományosan megdőlt, egy friss kutatás szerint úgy tűnik, mégis van, amiben sikerült megelőznünk az oroszlánokat, mégpedig a félelemkeltésben. Vagyis ha technikailag nem is vagyunk csúcsragadozók, azt elértük, hogy a mi hangunk legyen a legijesztőbb a vadon élő állatok számára.
A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban végzett kutatáshoz fákra rögzített, mozgásérzékelővel ellátott kamerákat használtak, amelyek akkor kapcsoltak be, amikor egy állat 10 méteres távolságon belül megközelítette őket. Az eszközöket természetes itatók köré helyezték el, mert jellemzően mind az oroszlánok, mind az emberek itt ejtik el áldozataikat. A rögzített eszközök vagy nyugodtan beszélő emberi hangot, vagy oroszlánoktól származó morgást, vadászó hangokat játszottak le. Kontrollként veszélytelen madárhangok szolgáltak.
Azoknál az állatoknál, akik az emberi hangokat hallották, kétszer valószínűbb volt, hogy elfutnak, és 40 százalékkal gyorsabban hagyták el az itatót, mint azok, akik oroszlánokat hallottak. „Az emberektől való félelem nagyban túlszárnyalta az oroszlánoktól való félelmet a szavanna emlőspopulációjánál” – olvasható a tanulmányban. Liana Zanette professzor, a tanulmány főszerzője nagyszerűnek és egyben lesújtónak bélyegezte az eredményeket.
Az emberi hang sok mindent felülír a vadonban
„Az oroszlánoknak kellene a legfélelmetesebbnek lenniük a vadonban, de az emberek sokkal félelmetesebbnek bizonyultak Ez jól mutatja, mennyire rettegnek tőlünk az állatok” – mondta Liana.
A kutatás eredményei egybecsengenek más területen végzett vizsgálódásokkal, ahol az emberi hangokra adott reakció szintén nagyobb félelemről árulkodott, mint az adott területen élő csúcsragadozó hangja által kiváltott reakció. A jelenségnek nagyon komoly következményei lehetnek, a félelemnek ugyanis jelentős hatása van az állatok populációjára. Ennek oka, hogy a menekülés sokszor felülír olyan alapvető szükségleteket, mint az evés, vagy az ivás – a videóban látható leopárd jól példázza ezt az állítást.
Amennyiben ennyire jelen van az állatokban az embertől való félelem, az egy új szinttel egészíti ki azt az így is jelentős negatív környezeti befolyásolást, amivel az emberek bírnak
– mondja Zanette professzor.
A kutatásnak nagy jelentősége lehet abban is, hogy a turizmusból fenntartott vadrezervátumok milyen módon működnek majd a továbbiakban. A dilemma mindenesetre erős, hiszen sok terület kizárólagosan a turistákból tudja fenntartani magát.
