Immár tudományosan bizonyított tény, hogy a halak képesek átvenni másik társuk félelmét, később pedig extra figyelmet fordítanak arra az egyedre, amely a stresszhelyzetet elsődlegesen elszenvedte, mondhatni, vigasztalják.
A halak egyszerű gondolkodású, nem kimondottan érzelemdús lények – a közhiedelem szerint legalábbis. Erre azonban rácáfol egy friss kutatás, amely alapján ennél sokkal összetettebb lehet ezeknek az állatoknak az érzelmi világa.
A világ egyik vezető tudományos lapjában, a Science-ben publikált tanulmány szerint az a képesség és késztetés, hogy gondoskodjunk másokról, igencsak mélyen gyökerezhet genetikai szempontból. Már a halak és az emlősök szétválása előtti őskori élőlényekben is jelen lehetett.
Bizonyos mechanizmusok, amelyek a félelem megtapasztalása, vagy a szerelembe esés képessége mögött állnak, teljesen egyértelműen őskori alapokig visszavezethetőek
– mondta Hans Hofmann, a Texasi Egyetem evolúciós idegtudósa, aki egyébként nem vett részt a kutatásban.
A frissen közzétett tanulmány szerint a halak megérzik társaik riadalmát, és ennek hatására ők is elkezdenek félni. Ezt a képességet márpedig az oxitocin szabályozza, ugyanaz az agyi vegyület, amely az embereknél az empátia képességét biztosítja.
A kutatók ezt azzal demonstrálták, hogy eltávolították az oxitocin termeléséhez és felszívódásához kapcsolódó géneket a zebrahalak agyából. Ezek a példányok aztán gyakorlatilag antiszociálisakká váltak, nem észlelték és nem is ragadt át rájuk társaik félelme. Amikor aztán oxitocininjekciót kaptak, azonnal visszatért ez a képességük.
Reagálnak más egyedek riadalmára. Ilyen értelemben pontosan úgy viselkednek, mint az emberek
– mondta Ibukun Akinrinade, a Calgaryi Egyetem idegkutatója, a tanulmány társszerzője.
A kutatásból egyébként az is kiderült, hogy a halak jobban odafigyeltek azon társaikra, akik korábban stresszhelyzetbe kerültek. A kutatók ezt a vigasztaláshoz hasonlító metódusként írták le.
Miért nem jó halat enni?
A rendszeres halfogyasztás mellett érvelők legtöbbször az omega-3 zsírsavakat emlegetik.
Az omega-3 zsírsavnak is 3 különböző fajtája van: az esszenciális ALA (alfa-linolénsav), illetve az EPA (eikozapentaénsav) és a DHA (dekozahexaénsav). A vegánok és a növényi étrenddel kacérkodók számára jó hír, hogy a halakban lévő DHA és EPA valójában ezekbe az állatokba is az elfogyasztott algákból kerül bele. Így választhatjuk – a halakhoz hasonlóan és a halak helyett – akár az algát is ezeknek a tápanyagoknak a bevitelére.
A növényi eredetű omega zsírsavak mellett szól ráadásul az is, hogy a halak tartalmaznak bizonyos nehézfémeket – leginkább például higanyt – és mikroműanyagokat is.
Környezetünkben rengeteg méreganyag van, és ezek jelentős része gyakran az óceánban végzi. Évente nyolcmillió tonna műanyag kerül az óceánba, a planktonok megeszik ezeket, a nagyobb halak pedig a planktonokat, és így tovább. Ezek a műanyagok és kémiai anyagok a halak zsírjában aztán elraktározódnak. Emellett ott van a higany is, amely fellelhető a környezetben és a nagyobb halakban, például a tonhalakban és a cápákban. Ezek a kockázatok azonban azzal lényegében kiküszöbölhetők, ha a növényi forrásokból származó omega-3 zsírsavak bevitele mellett döntünk
– magyarázta Ellis Hunnes, az amerikai UCLA Egészségügyi Központ dietetikusa.
Arról, hogy miként ügyelhetünk az omega zsírsavak megfelelő arányú bevitelére, valamint hogy mi mindent ajánlott ehhez fogyasztanunk, ebben a cikkünkben írtunk.
(NBC News)

Csernik-Varga Adrienn korábban sport-, jelenleg gazdasági újságíróként dolgozik. Kamaszkora óta az volt az álma, hogy újságíróvá váljon, és ezt az álmot felnőttként is csak rövid időre engedte el, majd gyorsan visszatalált hozzá. Fontosnak tartja, hogy tudatos választásaival az öltözködés, étkezés, takarítás, vásárlás és az élet minden területén példát mutasson a kislányának, valamint mindazoknak, akik a környezetében és az olvasói között nyitottak a zöld megoldásokra. Amik igazán feldobják egy napját: egy jól sikerült interjú, az őszi és tavaszi napsütés, egy jó könyv és az, ha a kis családja repetázik egy-egy vegán fogásból.