Friss kutatás: a halak is képesek az empátiára
Immár tudományosan bizonyított tény, hogy a halak képesek átvenni másik társuk félelmét, később pedig extra figyelmet fordítanak arra az egyedre, amely a stresszhelyzetet elsődlegesen elszenvedte, mondhatni, vigasztalják.
A halak egyszerű gondolkodású, nem kimondottan érzelemdús lények – a közhiedelem szerint legalábbis. Erre azonban rácáfol egy friss kutatás, amely alapján ennél sokkal összetettebb lehet ezeknek az állatoknak az érzelmi világa.
A világ egyik vezető tudományos lapjában, a Science-ben publikált tanulmány szerint az a képesség és késztetés, hogy gondoskodjunk másokról, igencsak mélyen gyökerezhet genetikai szempontból. Már a halak és az emlősök szétválása előtti őskori élőlényekben is jelen lehetett.
Bizonyos mechanizmusok, amelyek a félelem megtapasztalása, vagy a szerelembe esés képessége mögött állnak, teljesen egyértelműen őskori alapokig visszavezethetőek
– mondta Hans Hofmann, a Texasi Egyetem evolúciós idegtudósa, aki egyébként nem vett részt a kutatásban.
A frissen közzétett tanulmány szerint a halak megérzik társaik riadalmát, és ennek hatására ők is elkezdenek félni. Ezt a képességet márpedig az oxitocin szabályozza, ugyanaz az agyi vegyület, amely az embereknél az empátia képességét biztosítja.
A kutatók ezt azzal demonstrálták, hogy eltávolították az oxitocin termeléséhez és felszívódásához kapcsolódó géneket a zebrahalak agyából. Ezek a példányok aztán gyakorlatilag antiszociálisakká váltak, nem észlelték és nem is ragadt át rájuk társaik félelme. Amikor aztán oxitocininjekciót kaptak, azonnal visszatért ez a képességük.
Reagálnak más egyedek riadalmára. Ilyen értelemben pontosan úgy viselkednek, mint az emberek
– mondta Ibukun Akinrinade, a Calgaryi Egyetem idegkutatója, a tanulmány társszerzője.
A kutatásból egyébként az is kiderült, hogy a halak jobban odafigyeltek azon társaikra, akik korábban stresszhelyzetbe kerültek. A kutatók ezt a vigasztaláshoz hasonlító metódusként írták le.
Miért nem jó halat enni?
A rendszeres halfogyasztás mellett érvelők legtöbbször az omega-3 zsírsavakat emlegetik.
Az omega-3 zsírsavnak is 3 különböző fajtája van: az esszenciális ALA (alfa-linolénsav), illetve az EPA (eikozapentaénsav) és a DHA (dekozahexaénsav). A vegánok és a növényi étrenddel kacérkodók számára jó hír, hogy a halakban lévő DHA és EPA valójában ezekbe az állatokba is az elfogyasztott algákból kerül bele. Így választhatjuk – a halakhoz hasonlóan és a halak helyett – akár az algát is ezeknek a tápanyagoknak a bevitelére.
A növényi eredetű omega zsírsavak mellett szól ráadásul az is, hogy a halak tartalmaznak bizonyos nehézfémeket – leginkább például higanyt – és mikroműanyagokat is.
Környezetünkben rengeteg méreganyag van, és ezek jelentős része gyakran az óceánban végzi. Évente nyolcmillió tonna műanyag kerül az óceánba, a planktonok megeszik ezeket, a nagyobb halak pedig a planktonokat, és így tovább. Ezek a műanyagok és kémiai anyagok a halak zsírjában aztán elraktározódnak. Emellett ott van a higany is, amely fellelhető a környezetben és a nagyobb halakban, például a tonhalakban és a cápákban. Ezek a kockázatok azonban azzal lényegében kiküszöbölhetők, ha a növényi forrásokból származó omega-3 zsírsavak bevitele mellett döntünk
– magyarázta Ellis Hunnes, az amerikai UCLA Egészségügyi Központ dietetikusa.
Arról, hogy miként ügyelhetünk az omega zsírsavak megfelelő arányú bevitelére, valamint hogy mi mindent ajánlott ehhez fogyasztanunk, ebben a cikkünkben írtunk.
(NBC News)
