Egyre inkább központi kérdés a közéletben is a környezetvédelem. Ami néhány éve még az emberek egy marginális részét foglalkoztatta, mára mainstream mozgalommá nőtte ki magát. A fiatalok világszerte klímatüntetéseken vesznek részt, a magazinok pedig megírják: ciki a közértben műanyag zacskót venni és nem újrahasznosítani.
Ha valójában foglalkoztat nem csak az élővilág sorsa, amit az életmódunkkal tönkreteszünk, hanem a saját és az utánad következő generációk sorsa is, akkor szembe kell nézned a valósággal: az, amit neked, egyénileg meg kell tenned a környezetért, nem merül ki az újrahasznosításban.
A következő esszé George Monbiot írása.
Fehérjék gazdaságossága
Hogy az emberek túlélik-e ezt az évszázadot és a következőt, és hogy más élőlények tudnak-e mellettünk élni: ez javarészt attól függ, mit eszünk. Minimálisra csökkenthetjük a fogyasztásunkat minden más szempontból, de ha az étrendünket nem változtatjuk meg, mindez nem számít, mert így is ökoszisztémákat fogunk elpusztítani.
A bizonyítékok mind egy irányba mutatnak: a legnagyobb és legszükségesebb változás az, hogy állati eredetű ételek helyett növényire váltsunk. A Science magazinban nemrég megjelent tanulmány azt mutatja:
A hús- és tejtermék-előállítási folyamatok között is vannak eltérések károssági szempontból, de az élővilágnak mind ártalmasabb, mint a növényi alapú fehérjék termesztése.
A tanulmányból az is kiderül, hogy az állattenyésztés a világ mezőgazdasági területeinek 83 százalékát foglalja el, az elfogyasztott kalóriamennyiségünknek azonban csak 18 százalékát teszi ki. A növényi alapú étrend 76 százalékkal kevesebb földterületet használ, és feleannyi üvegházhatású gáz és szennyezőanyag kibocsátásával jár.
Ez részben annak tudható be, hogy az állatok etetése rendkívül gazdaságtalan: a tápérték nagy része elveszik a növényi fehérjéből állati fehérjévé átalakítás folyamata során.
Tehát ha kevesebb szóját akarsz enni, akkor egyél szóját: ugyanis a megtermelt szója 93%-a, ami erdők, szavannák és mocsarak pusztításával jár, valójában a hús-, tej-, tojás-, és halipar felhasználásával “átalakítódik” és elveszik. Ha közvetlenül mi, emberek fogyasztjuk, ugyanannyi fehérjemennyiség beviteléhez sokkal kevesebb szójára van szükség.
A szabadtartású hús még rosszabb
A szabadtartású hús még ennél is károsabb – a tanulmány szerint az így előállított hús környezeti hatása “minden ma használt eljárás esetében óriási”. Ez azért van, mert minden egyes steak és burger előállításához hatalmas földterületre van szükség.
Bár a legelők jelenleg kétszer akkora helyet vesznek igénybe a Földön, mint a növénytermesztés, az ebből származó fehérje az összes fehérjebevitelünk mindössze 1,2 százalékát teszi ki.
Ezeknek a legelőknek egy jelentős része valójában nem is alkalmas növénytermesztésre, de helyette visszavadonosíthatjuk őket: ez azt jelenti, hogy az állattenyésztés által tönkretett ökoszisztémákat hagyjuk regenerálódni, ezáltal ezek a területek szén-dioxidot tudnának elnyelni a levegőből, megvédenék a vízgyűjtőket, és megállítanák az ember által előidézett nagy hatodik kihalási eseményt. Azt a földet, amit az emberi élet és az élővilág megőrzésének kellene szentelnünk, jelenleg arra használjuk, hogy csekély mennyiségű húst termeljünk.
Akárhányszor felhozom a hektáronkénti hozam igen fontos kérdését, sértéseket és becsmérlést kapok. Pedig én ezzel nem a gazdákat akarom bántani, hanem a számokra szeretnék rámutatni, amik egyértelműen jelzik: az állattenyésztéssel nem tudjuk sem az egyre növekvő népességet etetni, sem az élővilágot megvédeni. A hús és a tej mostanra olyan extravaganciát jelentenek, amit egyszerűen nem engedhetünk meg többé magunknak.
Nincs “természetes” állattenyésztés
Nincsen más megoldás. Azok, akik azt mondják, hogy a “megújuló” vagy “holisztikus” állattenyésztés a természetben lévő viszonyokat imitálja, hazudnak maguknak. Ez a módszer is elkerítésre támaszkodik, míg a természetben a növényevők szabadon járhatnak-kelhetnek, és gyakran óriási távolságokat járnak be.
Az állattenyésztés kizárja vagy kiirtja a ragadozókat, akik elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy ökoszisztéma egészségesen működhessen. Továbbá rendszerint kiirtja a facsemetéket is, aminek eredményeképp az oly sok természeti rendszerre jellemző, változatos fás növényzet hiányzik, ami pedig sok vadállat jelenlétéhez elengedhetetlen.
Az állattenyésztés egyre erősebb csapásokat mér az élővilágra. Gondoljunk csak a borzak lemészárlására Nagy-Britanniában, ami egyre inkább terjed az országban a tejtermelő gazdák meggondolatlan kérésére. Az emberek sokszor kérdezik tőlem, hogyan tudom indokolni a farkasok visszaiktatását, hiszen biztos, hogy megölnének valamennyi birkát.
Erre én vissza szoktam kérdezni, hogy ők hogy tudják indokolni a farkasok és rengeteg más vadállat kiirtását azért, hogy helyet adjunk azoknak a birkáknak, akiket mi akarunk megenni. A legfontosabb természetvédelmi lépés, amit tehetünk, az az, hogy lecsökkentjük a mezőgazdaságra használt földterületek mennyiségét.
A laborhús kora
Az igazán óriási étrendbeli változás akkor fog bekövetkezni, amikor a laborhús eljut a tömegtermelés szintjére. Ez ellen három érvvel szoktak az emberek tiltakozni.
Az első az, hogy a mesterséges hús valami gusztustalan dolog. Ha így gondolod, akkor nézd meg, hogyan nevelik fel, hogyan vágják le és dolgozzák fel a tányérodra kerülő kolbászt, hamburgert vagy csirke nuggets-t. Dolgoztam intenzív sertéstelepen, így nagyon jól tudom, mi is az igazán gusztustalan.
A második ellenérv az szokott lenni, hogy a laborhús aláássa a helyi termelést. Azok, akik ezt mondják, valószínűleg nincsenek tisztában azzal, honnan jön a legtöbb takarmány. Az argentin szója, amivel a malacokat etetik, attól még nem lesz valamiért “helyibb”, hogy te a helyi malac húsát eszed meg, nem pedig közvetlenül a szóját.
A harmadik érv már megfontolandóbb: sokan attól félnek, a laborhús elterjedésével még jobban a multik markában összpontosul majd a piac. Ez azonban az állati takarmány (és egyre inkább maga az állattenyésztés) esetében is így van: ezt az ágat is főként néhány cégóriás vezeti. Ettől függetlenül küzdenünk kell érte, hogy a laborhússal ne történhessen meg ugyanez: mint minden más szektorban, itt is erős monopólium-ellenes törvényekre van szükség.
Természetbarát trágyázás
Ez lehetőséget adna arra is, hogy mindörökre megszüntessük a mesterséges nitrogéntől való függésünket. Eredetileg a növénytermesztés és állattenyésztés trágya felhasználásával működött. Az ebből a rendszerből származó nitrogénveszteség a talaj termékenységének fokozatos csökkenését okozta. Az ipari műtrágya az, ami megmentette az emberiséget az éhínségtől, de a természetre nézve igen nagy áron.
Ma a haszonállatok és a növénytermesztés közti kapocs már nagyrészt megszűnt: a növénytermesztés ipari vegyszerekkel folyik, az állati hígtrágya pedig hasznosítatlanul, büdösen áll az erre használt lagúnákban, ami folyókat tesz tönkre és tengeri holt zónákat teremt. Földeken felhasználva pedig növeli az esélyét az antibiotikum-rezisztencia felgyorsulásának.
A növényi étrendre való átváltásban egy nagyszerű együtthatás rejlik: a legtöbb fehérjenövény – borsó, bab, lencse – nitrogént vesz fel a levegőből, amellyel megtermékenyíti magát és növeli a talajban található nitrátszintet, amit a következő idények növényei – például gabonák és olajos magvak – fel tudnak használni.
Bár a növényi fehérjeforrásokra való áttérés önmagában valószínűleg nem iktatná ki a műtrágyától való globális függést, azt az úttörő munkát, amit a vegán biogazdák végeznek, kutatómunkával kellene támogatni, amit a világ kormányai ezidáig egyáltalán nem tettek meg.
A vegán biogazdák a termelés során csak növényi alapú komposztot használnak, és a lehető legkevesebb külső forrásból származó termőképesség-növelőt használják [tehát műtrágya helyett a korábban említett termékenységnövelő növényeket használják, amelyek a levegőben található nitrogént egyedülálló módon át tudják alakítani a többi növény számára is hasznosítható nitráttá, ezáltal az “idegen”, külső forrásból érkező trágyára nincs vagy sokkal kevésbé van szükség].
Érthető módon az állattenyésztési ágazat ennek ellen fog állni, a falusi világ és pásztori élet romantikusságát felhasználva, amelyet az emberi lét alapkövének tartunk oly régóta. Arra viszont senki nem kényszeríthet, hogy húst együnk. A változásról mi döntünk. És a döntés évről évre egyre egyértelműbbé válik.
