Egy Virginia államban, titokban rögzített beszélgetésből kiderül, hogy a „szabadtartású csirke” fogalma sok esetben csak egy trükkös marketingfogásnak bizonyul. A valóságban senki nem ellenőrzi, hogy a szabadon tartott csirkék tényleg megkapják-e azt az ellátást, amely a jogszabályban meg van határozva.
A nagyüzemi állattartás egyik leghatékonyabb fegyvere, ha a vásárlók megtartásáról van szó, hogy sokkal humánusabb képet fest az ipar karmai közt szenvedő állatok helyzetéről, mint ami a valóság. A legtöbb ember számára igenis fontos, hogy elhitethesse magával, legalább jó élete volt annak az állatnak, akit vacsorára fogyaszt majd el.
Ezért nem találkozunk sohasem ellőkalitkába zárt, mozgásra is képtelen anyakocák képével a szalonnás zacskókon, vagy végelgyengülésben lebénult tejmarhával a tejesdobozok képein. Ehelyett a svájci Alpok festői lankáin legelésző tehenek, és napsütötte réteken kapirgáló tyúkok képei köszönnek vissza ránk.
A felvételt készítő aktivista néhány hónapig a csirkefarmon dolgozott
Egy titokban felvett beszélgetés alkalmával a Tyson Foods egyik alkalmazottja olyan információkat árult el, amit a témával behatóbban foglalkozók már régóta tudnak, de sokak számára megdöbbentő újdonság lehet. A „szabadtartású” jelző pusztán csak egy marketingfogás, nincs mögötte semmilyen állatjóléti szándék.
Tavaly augusztus és november között az Animal Outlook egyik aktivistája beépített ügynökként dolgozott a Tyson Foodsszal szerződésben álló, a húsipari cégnek állatokat szolgáltató Jannat Farmon, Virginia államban.
Az ez alatt az idő alatt készült videófelvételek sajnos egyáltalán nem különböznek azoktól a borzalmas képsoroktól, amiket a legtöbb állattartó telepen lehet tapasztalni.
Az eset viszont nemcsak a felvett borzalmak miatt különleges, hanem mert az aktivistának sikerült rögzítenie egy beszélgetést a farm menedzsere és a Tyson Foods egy alkalmazottja között. A férfi már hét éve áll kapcsolatban a Jannat Farmmal, és tulajdonképpen az lenne a feladata, hogy ellenőrizze a céggel együttműködő farmokon az állatok jólétét.
A beszélgetés alatt az Animals Outlook leirata alapján a következő hangzott el:
Menedzser: Nem értem, hogy tudják a szabadtartású csirkéket kint tartani.
Tyson alkalmazott: Nincsenek azok kint. Tudod, nem?
M: El tudod képzelni, milyen macera lenne mindet visszaterelni éjszakánként?
T: Nem mennek mind ki. Szabadtartású… olvass utána. Szabadtartásnál csak valami egy órára, vagy fél órára kell nekik lehetőséget biztosítani, hogy kimehessenek kicsit.
M: Hát, pedig úgy adják elő, mintha mindegyik kint élne. (Nevetés.)
T: Az csak az eladások miatt van. Kiválasztják a legszebb madarakat, kiteszik őket a fűbe, és ezek legtöbbször nem is vágásra szánt csirkék, hanem tenyészmadarak. Azok sokkal szebbek. (Nevetés.)
M: Kint csüng a csini kis harangitató meg minden.
T: Aham. De ezek a madarak sokkal szebbek, mint a vágásra szánt csirkék, szóval őket használjak a reklámokban. Általában jércéket.
Senki nem ellenőrzi, hogy tényleg a szabadban él-e a csirke
Habár a Jannat Farm nem hirdeti magát szabadtartású telepként, a beszélgetés közben felfedett ipari gyakorlatok szempontjából ennek nincs jelentősége.
Az eset azért is kínos, mert a Tyson Foods saját bevallása szerint zéró toleranciát alkalmaz az állatjóléti irányelvekben és kifejezett úgy hirdeti magát, mint egy olyan cég, akik számára fontos az állatok jóléte.
Kelsie Gibbs, a Tyson Foods egyik szóvivője azt írta a Vox magazinnak, akik egy hosszú riportban számoltak be a fejleményekről, hogy elborzasztotta őket, amit a csirke szabadtartásáról megtudtak, és már nem is állnak üzleti kapcsolatban a Jannet Farmmal.
A magazin azt is leírja, mi kell ahhoz, hogy egy farm Amerikában szabadtartású jelzővel láthassa el az általa nevelt madarakat.
Ez alapján az állatoknak állandó és szabad hozzáférést kell biztosítani a szabadba történő kijutáshoz életük 51 százalékában. De semmi nem részletezi, hogy pontosan mennyi ideig, vagy hogy egyáltalán mit jelent a kinti terület – mekkorának kell lennie, mivel legyen borítva stb. A szabadba történő kijutás lehetőségének biztosítása pedig egyáltalán nem jelenti azt, hogy az állat ki is megy a szabadba.
Ezen felül az USDA-nak (mezőgazdasági minisztérium) nincs ellenőrzési jogköre, vagyis hivatalosan nem ellenőrizhetik, hogy a szabadtartású körülmények adottak-e.
