Egy új ENSZ-jelentés szerint 50 százalékkal gyakoribbak lesznek az extrém erdőtüzek a század végére, mint most.
A szerzők szerint a felmelegedés és a változó földhasználat miatt a tüzek már most súlyosabbak és tovább tartanak, mint valaha, illetve hamarosan olyan régiók is érintettek lesznek, amelyeket korábban nem fenyegetett tűzvész — ilyen például a sarkvidék és a kiszáradó tőzeglápok.
A tanulmány alapjául 2010-2020 közötti adatok szolgálnak, ezekhez képest jósolnak a szerzők 2030-ra 14 százalékos, 2050-re 30 százalékos, a századvégre pedig 50 százalékos emelkedést.
Az elemzés alapjául vett tűzvész százévente egyszer előforduló, extrém esemény, amelynek lehetősége az eredmények szerint 1,3-1,5-szörösére nőhet. A kutatók elmondása szerint az “extrém esemény” definíciója régiónként változó: a sarkvidéken például, ahol a tűzesetekre alapvetően nincs korábbi példa, egy kisebb tűz is annak számít, amit például Kaliforniában, ahol rendszeresen tombol tűzvész, nem vennénk annak.
Bár a tanulmány a szélsőséges eseményekre ad előrejelzést, a szerzők szerint a kisebb mértékű erdőtüzek gyakorisága is nőni fog, aminek komoly hatása lesz a klímaváltozásra az égéskor légkörbe kerülő szén-dioxid miatt.
A probléma a tanulmány szerzői szerint azzal van, hogy az országok vezetői egyáltalán nem tesznek eleget az tüzek megelőzéséért: az erdőtüzekre költött pénz mindössze egy százaléka jut megelőzésre, míg a tűzoltás az összbüdzsé több, mint felét felemészti.
Az ember által okozott tüzeknek egyik legkönnyebben megelőzhető formája a slash-and-burn mezőgazdaság korlátozása lenne: ennek a technikának a lényege, hogy az erdős területeken kivágják a növényzetet, hagyják elszáradni, majd felgyújtják, ezzel új mezőgazdasági területeket teremtve, legtöbbször a takarmánytermesztés és a marhalegeltetés számára.
Az egyre hosszabban húzódó szárazság miatt ez azonban az utóbbi években olyan, megfékezhetetlen erdőtüzekbe torkollott, például az Amazóniai esőerdő területén, amely felbecsülhetetlen ökológiai katasztrófát okozott.
Az erdőtüzeknek egyébként bizonyos pontig megvan a helye a természeti körforgásban, és a tanulmány szerzői hangsúlyozzák is, hogy se nem lehetséges, se nem célravezető az összeset megakadályozni. Ami fontos lenne, az az, hogy olyan lépéseket hozzanak a világ kormányai, amikkel a gyakoriságuk csökkenthető, a hatásuk pedig enyhíthető lenne.
