Most olvasott cikk
A valódi veszélyt nem a szívószálak jelentik az óceánjainkra – inkább a hal a tányérodon

A valódi veszélyt nem a szívószálak jelentik az óceánjainkra – inkább a hal a tányérodon

Ami valóban veszélyt jelent az óceánra, az a hal a tányérodon – nem a szívószál a poharadban

Tagadhatatlan, hogy az óceánjainkra az egyik legnagyobb veszélyt a műanyagszennyezés jelenti – a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ha nem változtatunk mindennapi szokásainkon, akkor 2050-re több műanyag lesz a vizekben, mint hal. Az Egyesült Királyság pedig reagál erre a krízishelyzetre.

Ugyanazon évben, amikor a kormány új törvényt vezetett be, hogy a nagykereskedőknek minden egyszer használatos műanyag zacskó vásárlásakor további 5 pennyt kell felszámolniuk, a hét legnagyobb szupermarket több mint 6 milliárd zacskóval kevesebbet adott ki.

A fagyasztott élelmiszerek szakértője, Izland ígéretet tett arra, hogy 2023-ig eltávolítja az összes műanyag csomagolást a kínálatából és betiltja a műanyag szívószálak használatát – amit több másik cég is megtett már, ezzel népszerűbbé téve a papírból készülteket – a műanyag italkeverőkkel és a fültisztító pálcikákkal egyetemben, 2020 áprilisában.

Ezek mind a helyes irányba tett lépések, de egy ilyen sürgős kérdés kezelésekor nem szabad elfelejtenünk, hogy olyan tárgyak, mint a szívószál és a zacskó csak a jéghegy csúcsát képezik.

A halfogyasztás károsabb, mint a műanyaghulladék

A valódi szennyező a halászat

Ha valóban csökkenteni akarjuk a műanyag használatunkat, amitől fuldokolnak az óceánjaink és ami miatt a tengeri állatok lassacskán a kihalás felé menetelnek, sokkal jobban tennénk, ha elhagynánk a halakat a tányérjainkról. Ennek oka az, hogy a halászat és az ezzel járó szemét sokkal több kárt okoz a vadvilágnak, mint a szívószál vagy a műanyag zacskó.

Érthető, hogy miért került a középpontba a szívószál és a zacskó – aki látta a videót a teknős orrából kihúzott szívószálról, vagy a műanyag zacskóba gabalyodott delfinről, az nem fogja tudni elfelejteni ezeket a felvételeket.

Ám Adam Minter, a Junkyard Planet: Travels in the Billion-Dollar Trash Trade című könyv szerzője szerint, ha a műanyag szívószálakkal teleszórt partszakaszokról minden szemét hirtelen az óceánokba mosódna, még akkor is csak nagyjából 0.03%-át tennék ki annak a 8 millió tonna szemétnek, ami a becslések szerint egy évben az óceánokban végzi.

És annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban csökkent a műanyag zacskók használata, a műanyag tengeri hulladékok teljes mennyisége változatlan maradt – elsősorban a halászati hulladékok növekedése miatt.

A tengeri teknősökben és más állatokban sokkal valószínűbb, hogy az elveszett és eldobott halászeszközök tesznek kárt, mint egyéb műanyag hulladékok.

A The Ocean Cleanup, a műanyagszennyezés csökkentésén dolgozó kutatócsapat megállapította, hogy a tömegük alapján a halászhálók a Csendes-óceáni szemétsziget legalább 46%-át teszik ki.

Az angolna csapdák, kosarak, kötelek és más elhagyott halászeszközök, más néven „ghost gear” (szellemfelszerelés), teszik ki a többi részét. Mintegy 640 000 tonna szellemfelszerelés jut évente a világ óceánjaiba, és utána sok éven keresztül megcsonkíthatja és megölheti a tengeri állatokat.

Ez borzalmas halál. A nehéz halászfelszerelésekbe belegabalyodott állatok vagy megfulladnak, vagy több héten keresztül tartó hiábavaló próbálkozás után kimerültségtől meghalnak, vagy lassan halálra éheznek, ha a halászeszközök a szájukban vannak és megakadályozzák őket a táplálkozásban.

Múlt hónapban egy halászhálóba akadt fókát találtak Cornwall partjainál. Mivel a mentőcsapatnak nem sikerült élve kimentenie, a víz egy idő után a partra mosta a testét, 35 kilogramm szeméttel együtt.

„Nem is kérdés, hogy ez az állat sokáig szenvedett.”

– mondta egy önkéntes, aki megvizsgálta az állatot. Ilyen és ehhez hasonló sors vár több millió másik teknősre, bálnára, delfinre, cápára, madárra és egyéb állatokra is.

Az első lépés: a halfogyasztás befejezése

Egy tanulmány pedig kimutatta, hogy az emberek szintén veszélynek vannak kitéve azáltal, hogy tengeri állatokat fogyasztanak, mivel egy ember ezzel akaratlanul átlagosan 11.000 darab mikroműanyagot visz be a szervezetébe évente.

A halászat szintén rendkívül kegyetlen iparág: bár bebizonyosodott, hogy a halak is éreznek fájdalmat, a halászhajókon általában jéghalmokra dobják őket, hogy megfulladjanak, megfagyjanak vagy halálra zúzódjanak – borzalmasan kegyetlen és hosszasan elhúzódóan.

A tudósok becslése szerint hidegvérű állatokként akár 15 percet is igénybe vehet náluk az eszmélet elvesztése. Más halakat élve felnyitnak, vagy a kopoltyúikat vágják ki, amíg még életben vannak, így a fedélzet vérrel mosódik el.

Az óceánok és a tengeri élet ilyen gondatlan pusztulása kegyetlen és fenntarthatatlan.

A szívószálak és a műanyag zacskók betiltása nem elegendő – azok az emberek, akiket foglalkoztat az állatok és a bolygó védelme, nemcsak azt kell fontolóra venniük, hogy mivel isznak, vagy miben hordják a vásárolt élelmiszereket, hanem azt is, hogy mit esznek.

A kevesebb horgászat kevesebb halálos halászfelszerelést jelent, ez ilyen egyszerű. A jó hír az, hogy az ízletes, állatbarát lehetőségek – beleértve a vegán halrudakat, halpogácsákat és fűrészes garnélákat – egye inkább megfizethetőek és könnyen megtalálhatóak hazánkban is.

Tehát ünnepeljük az Óceánok Világnapját oly módon, hogy megvédjük óceánjainkat és tiszteletben tartjuk azok lakóit is – azáltal, hogy a halakat és más állatokat elhagyjuk a tányérjainkról.

© 2018-2023 Prove.hu – Empátia Sztori Nonprofit Kft.