A hatodik tömeges kihalási esemény fajok egész csoportjait érinti, amik a természetesnél harmincötször gyorsabban halnak ki a természetesnél az emberi tevékenység miatt — állítja egy új kutatás.
A szerzők szerint ez arra utal, hogy a jelenleg is zajló, hatodik nagy fajkihalás súlyosabb, mint eddig gondoltuk, és egyre gyorsabb ütemű is. Ezt az álláspontot képviseli több idén megjelent kutatás is.
A tanulmány a nemzetségek rendszertani csoportját vizsgálta: ezek több egymáshoz közeli rokonfajból állnak, egy nemzetségbe tartoznak például a lovak, a zebrák és a szamarak.
Egyre gyorsul a tömeges kihalás
A szerzők arra jutottak, hogy az elmúlt 500 évben kihalt nemzetségek emberi hatás nélkül 18.000 év alatt haltak volna ki, ez a kihalási ütem pedig folyamatosan nő.
A tanulmány szerint 1500 óta legalább 73 emlős, madár, hüllő és kétéltű nemzetség, tehát rokonfajok egész csoportja pusztult ki. Az emberi hatás előtti kihalási ráta szerint ennyi idő alatt mindössze két nemzetség halt volna ki.
A kihalt nemzetségek közé tartoznak a madagaszkári elefántmadár-félék, az új-zélandi moafélék és a hawaii mohófélék is.
A fajcsoportok ilyen ütemű elvesztésének összetett oka van, de mind az emberhez köthető: az élőhelypusztítás, a klímaválság, a vadászat és a vadállat-kereskedelem mind hozzájárultak a jelenséghez. A tanulmány szerzői szerint ezek miatt még inkább felgyorsult ütemű kihalásra lehet számítani az elkövetkező években.
Az élet fája
A legrosszabb forgatókönyv szerint a 21. század végére akár az összes jelenleg veszélyeztetett nemzetség is eltűnhet – ez esetben az elmúlt egymillió év átlagához képest 354-szer gyorsabb lenne az átlagos kihalási ráta, az emlősöké pedig 511-szer gyorsabb.
A tanulmány szerzői, Gerardo Ceballos, a világ egyik vezető ökológusa, valamint Paul R. Ehrlich biológus, a Population Bomb című, az egyik első túlnépesedéssel foglalkozó könyv írója.
A hatodik tömeges fajkihalási esemény időszakát éljük. Az előző öttől eltérően ennek oka egyetlen faj, a Homo sapiens túlszaporodása. […] A fajvesztésen túl ez az esemény az élet fájának rohamos megcsonkításával is jár, ami során egész ágak (fajok, nemzetségek, családok stb.) és az általuk betöltött funkciók is elvesznek
– írják a szerzők, és hozzáteszik, „azonnali korrekciós intézkedésekre” van szükség.
Emellett hangsúlyozzák, hogy a már látott következményeknél a jövőben ez még súlyosabb lehet, a tömeges kihalás ilyen szintje ugyanis átalakítja az egész bioszférát, ennek pedig olyan dominóhatás-szerű következményei lehetnek, amik veszélyeztetik az emberi civilizáció fennmaradását.
„Az élet fájának ilyen szintű megcsonkítása és a biológiai sokféleség által számunkra biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztése komoly fenyegetést jelent a civilizációnk stabilitására. Példátlan politikai, gazdasági és társadalmi cselekvésre van szükség, ha meg akarjuk akadályozni ezeket a kihalásokat és azok társadalmi következményeit” – írják.
