Tölts el egy kis időt egy élő malaccal, és hamar rájössz, hogy ezek az érző lények kíváncsi és gyengéd állatok. Nem utolsó sorban pedig rendkívül intelligensek!
Valójában kutatások bebizonyították, hogy a sertések felülmúlják a legtöbb kutyát, csimpánzt, sőt, egy totyogó gyermeket is!
Az International Journal of Comparative Psychology című tudományos lapban Lori Marino és Christina Colvin kimutatták, hogy a sertések hasonló kognitív képességekkel rendelkeznek, mint a háziasított állatok és kisgyermekek.
Bebizonyították továbbá, hogy a sertések öntudattal rendelkeznek (azt is kimutatják, hogy mit szeretnek és mit nem), élvezik a kreatív játékokat és a miénkhez hasonló érzelmek kimutatására is képesek.
„Megmutattuk, hogy a sertések számos kognitív képességgel rendelkeznek más rendkívül intelligens fajokkal egyetemben, például kutyákkal, csimpánzokkal, elefántokkal, delfinekkel és még emberekkel is. E szilárd tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy igencsak át kell gondolni a velük fennálló általános kapcsolatunkat.” – mondta Dr. Marino.
Mikre képesek a házi sertések?
- Kiváló hosszú távú memória
- A szimbolikus nyelv megértése
- Időérzet (beleértve a múltjuk sajátos epizódjaira emlékezést és a jövőbeli események előrejelzését)
- Navigációs képesség labirintusban
- Kreatív játék
- Képesség mások megkülönböztetésére (sertések és emberek egyaránt)
- Képesség megérteni más perspektívákat
- Empátia és érzelmek
- Különböző személyiségek
Ez a lista nem különbözik nagyban attól, amire kutyabarátaink képesek. Valójában az egyetlen figyelemre méltó különbség a sertés és a kutya között egyszerűen az, ahogyan ezeket a fajokat az emberek különválasztják egymástól. Ez hívjuk fajizmusnak.
A sertések titkos élete
A sertéseknek összetett társadalmi életük és saját kommunikációs eszközeik is vannak. A Lincoln Egyetem egy nemrégiben végzett kutatása feltárta, hogy a sertések „röfögése” az egyéniségtől függően változik, és fontos információkat közvetíthet az egyéni tapasztalataikról.
„A sertések által kiadott hangok sokféle információt közvetítenek, például az állat érzelmi, motivációs és pszichológiai állapotát. Például akkor visítanak, amikor félelmet éreznek, és az is lehet, hogy másokat figyelmeztetnek a helyzetükről, vagy mikor bátorítani szeretnék a másikat. A röfögések minden összefüggésben előfordulnak, de jellemzően takarmányozáskor, hogy szóljanak a csoport többi tagjának is, hová kell menniük.” – állította Dr. Lisa Collins, a kutatás vezetője.
A sertés, mint egyén
Ha nem úgy gondolunk a sertésekre, mint élelemforrásra, láthatjuk, hogy ezek az állatok szelíd és kíváncsi egyének – saját személyiséggel, közösségekkel és társas élettel. Böngésszen csak az interneten, és rengeteg felhasználói profilt talál majd egy-egy sertéssel a főszerepben, akik mókásak és sajátos módon zsebelték be sikerüket. Például:
– Amy, a sertés Seattle-ben, aki elnyerte a „top dog” címet
– Moritz, egy berlini sertés, aki segítség nélkül old meg gyerekrejtvényeket
– Esther a Csodamalac, akinek a szeretetteljes viselkedése évek óta szórakoztatja rajongóit az interneten
Tudjuk azt is, hogy a sertések, mint számtalan más gerinces és gerinctelen állat, érző lények. 2012-ben tudósok egy csoportja aláírta a Cambridge-i Nyilatkozatot az állatok tudatosságáról, megerősítve, hogy az állatok igenis tudatos lények.
Ez azt jelenti, hogy vannak érzéseik, felfogják, hogy mi történik velük és mentális állapotuk lehet pozitív és negatív is, egyénenként függően. Ez releváns, mivel pont egy állat (ez esetben disznó) pozitív és negatív tapasztalatokra való képessége az, ami kiszolgáltatottá teszi őt.
Az Állati Etika megjegyzése szerint „ezen okok kellene, hogy számítsanak, mikor morális szempontból vizsgáljuk meg ezt a kérdést, és emiatt nem szabad megkülönböztetni ezt az állatot a többi hozzá hasonlótól”.
Mi a gond a fajizmussal?
Vegánként szilárd meggyőződésünk, hogy minden állat megérdemli a szabadságot és biztonságot, mindegy, milyen képességekkel rendelkezik. Például a sertések és kutyák különféle bánásmódjának kérdése különösen elgondolkodtató.
Ha a sertések érző, intelligens állatok, saját érzelmekkel és egyéniséggel – miért esszük meg őket? A válasz részben a „fajizmussal” kapcsolatos.
A fajizmus leírható a diszkrimináció egyik formájaként, amikor az egyik faj (az ember) bizonyos fajokat előnyben részesít a többivel szemben. Ez az állatok kegyetlen kizsákmányolásához vezet.
A legtöbb ember gyomra összeszorul a gondolattól, hogy vacsorára kutyát egyen, de gondolkodás nélkül falatozza jóízűen a sertéshúst. Vannak, akik azzal védekeznek, hogy a sertéseket ezért tenyésztik, mégis elborzadnak a gondolattól, ha ugyanezt kutyákkal tennénk.
Mindenesetre, ha van magyarázatunk, ha nincs, ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy a sertések képesek gondolkodni, érezni és szabadságról álmodni.
Ami azt illeti, ezek az emberi fogyasztásra tenyésztett állatok rendkívül sokat szenvednek, főként a nagyüzemi állattelepek esetében. Ha segíteni szeretnénk ezeknek az állatoknak, akkor a legjobb dolog, amit tehetünk szimplán az, ha elhagyjuk az állati eredetű termékeket a tányérunkról.
Már ma segíthetsz a sertések és más tenyésztett állatok szenvedésének felszámolásában – egyszerűen csak ne edd meg őket.
2015-ben váltottam vegetáriánus életmódra, majd 2019 februárjában lettem vegán. Eleinte etikai okokból váltottam, később láttam csak meg, milyen jó hatással van a veganizmus a fizikai és mentális egészségemre, valamint milyen sokat tesz a klímaválság megfékezéséért folytatott küzdelemben is. Mivel csak pozitív változásokat tapasztaltam, szeretném másokkal is megosztani ezt az életszemléletet, valamint ezzel is segíteni az állatoknak, embereknek és a Földnek, hogy egy élhetőbb és harmonikusabb világot teremtsünk a mostani és a következő generációk számára egyaránt.