Valószínűleg súlyos élelmiszer-ellátási problémákkal kell szembenéznünk még azelőtt, hogy elérnénk a 1,5 °C-os hőmérsékletemelkedést – figyelmeztettett Alain-Richards Donwahi, az ENSZ idén tartott elsivatagosodás elleni konferenciájának elnöke.
A klímaváltozás hatásai a vízhiánnyal és a rossz gazdálkodási gyakorlatokkal együtt gyorsabb ütemben károsítják a globális mezőgazdaságot, mint azt eddig gondoltuk, nyilatkozta Donwahi.
Talajpusztulás, vízhiány, elsivatagosodás
„A klímaváltozás egy világjárvány, amely ellen gyorsan kell cselekednünk. Nézzük csak meg, milyen ütemben történik az éghajlat változása – azt hiszem, még gyorsabban, mint azt eddig hittük” – mondta. „Mindenki csak a 1,5 °C-os célra fókuszál, és ez valóban fontos cél. De már jóval ennek elérése előtt is nagyon rossz dolgok történhetnek, például talajpusztulás, vízhiány és elsivatagosodás.”
A 1,5 °C-os hőmérséklet-emelkedést az iparosodást megelőző átlaghőmérséklethez mérjük: a párizsi konferenciának a 2 °C után ez a másodlagos „klímacélja”, azaz a kibocsátás-csökkentési kitűzések azt a célt hivatottak szolgálni, hogy az átlaghőmérséklet-emelkedést ezen számok alatt tartsuk.
Az emelkedő hőmérséklet, a hőhullámok és az intenzívebb aszályok és árvizek sok területen már most veszélyeztetik az élelmezésbiztonságot, figyelmeztet Donwahi. „Nézzük meg az aszályok hatását az élelmezésbiztonságra, a lakosság vándorlására, az inflációra. A hőmérséklet emelkedésén túli negatív hatások is felgyorsulhatnak” – mondta.
Szerinte a nem megfelelő gazdálkodási gyakorlatok sem segítenek, mert ezekhez talajdegradáció társul, ami pedig a talajt negatívan érinti, az kihat a terméshozamra is.
Fenntarthatóbb befektetések kellenek
Donwahi hangsúlyozta, a magánszektornak kell fenntarthatóbb profitszerzési lehetőségekbe fektetnie. Szerinte ezek a befektetők érdekeltek a mezőgazdaságban és a talaj jobb hasznosításában, és a terméshozamok növelésével, az agrárerdészeti technikákkal megtérülhetnének az ilyen befektetések.
A világ kormányai 1992-ben írták alá az elsivatagosodás elleni egyezményt az éghajlatváltozási keretegyezménnyel és a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel együtt, de ezek közül messze az elsivatagosodás elleni kapta eddig a legkevesebb figyelmet, és az erről szóló találkozókat is ritkábban tartják, mint a klíma- és biodiverzitás-konferenciákat.
A világ nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja az elsivatagosodást. Nemcsak a szegény országok, hanem mind ugyanabban a csónakban evezünk az élelmezésbiztonság terén. Az éghajlatváltozás, az aszályok, a viharok és az árvizek nem ismerik az országhatárokat, nincs szükségük vízumra, hogy bejussanak egy országba
– mondta a szakértő.
Hozzátette, szerinte a magas jövedelmű országoknak Afrikáról kellene példát venniük a klímaválság megoldásának terén. Afrika számos olyan természeti erőforrással rendelkezik – a megújuló energiatechnológiához szükséges ásványoktól az erdőkig, a napfényig és a hatalmas talajvízkészletekig –, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, az élelmezésbiztonság javításához és a biológiai sokféleség megőrzéséhez szükségesek.
„Afrika a megoldások kontinense. Ez az a kontinens, ahol a legtöbb természeti erőforrás áll rendelkezésre. Akiknek pénze van, azoknak kell segíteniük a természeti erőforrásokkal rendelkezőket. Ez egy win-win helyzet, egy partnerségi helyzet” – hangzott el.
