Világviszonylatban az élelmiszerrendszerek az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy harmadáért felelősek. Tehát egyáltalán nem mindegy, miként működnek. Vizsgáljuk meg, hogyan hat például Amerika élelmezési rendszere a klímaválságra.
Az élelmiszertermelés az emberek érdekei és a profit közötti harc kereszttüzében áll. Az egyre inkább iparosodó rendszer az alacsony működési költségeket és a magas profitot helyezi előtérbe. Az Egyesült Államokban közel 40 millió ember nem tudja, honnan lesz a következő étkezése, az élelmiszeripari dolgozók pedig az ország legalacsonyabban fizetettjei közé tartoznak. A mezőgazdaság kevesebb mint 1%-kal járul hozzá az USA GDP-jéhez – mégis az ország üvegházhatású gázkibocsátásának 11 százalékáért, a szennyezett vízfolyásokért és több millió hektárnyi leromlott földterületért felelős.
Amerika óriási mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és szánalmasan keveset teszünk ennek kezelése érdekében, különösen a mezőgazdaságban
– mondta Raj Patel, az austini Texasi Egyetem közügyi professzora, az IPES-Food szakértője.
Az alábbiakban az Egyesült Államok előtt álló öt legnagyobb élelmiszer- és klímavédelmi kihívást vesszük sorra, amiből más országok, köztük hazánk is tanulhat.
1. Túl sok húst esznek, ami tönkreteszi a környezetet
Egy átlagos amerikai évente körülbelül 26 kilogramm marhahúst eszik, ami majdnem kétszerese más magas jövedelmű országok átlagának.
Marion Nestle, a New York-i Egyetem táplálkozás- és élelmiszertudományi tanszékének korábbi vezetője szerint, amikor az amerikai élelmezési rendszer környezeti problémáiról beszélünk, a hús – különösen a marhahús – abszolút uralja a témát. „Minden államban szarvasmarhát tenyésztenek, így a húsipar teljesen beágyazódott az országba. A marhahús hosszú ideig ikonikus amerikai élelmiszer volt. Ezért senki nem akar lemondani róla” – nyilatkozta a korábbi tanszékvezető.
Azonban a szarvasmarha-tenyésztéshez hatalmas mennyiségű földterületre van szükség – olyan földterületre, amely szabadon hagyva több szenet tudna megkötni. Például olyan füves részeken, amelyeken nem legeltetnek vagy olyan erdőkként, amelyeket nem vágnak ki legelők miatt.
A szarvasmarhák etetéséhez is óriási mennyiségű élelmiszerre van szükség. Az USA-ban termesztett gabona mintegy 55%-át a tehenek (és más állatok) hizlalására fordítják. És ahogy a kérődzők rágnak, metánt böfögnek ki, ami egy erős, a bolygót felmelegítő üvegházhatású gáz. Eközben az állati hulladék és a műtrágya erősen szennyezi a folyókat és mérgezi az ivóvízkészleteket.
Ha kevesebb húst – elsősorban marhahúst, de sertés- és csirkehúst is – fogyasztanának a kontinensen, akkor felszabadulnának a legelők és a termőföldek, megszűnne állatok milliárdjainak szenvedése és javulna az emberi egészség, mivel helyreállna a víz állapota és csökkenne az amerikaiak kalória- és telítettzsír-bevitele.
2. Túltermelik az élelmiszereket, és ennek nagy része nem az embereket táplálja
Az USA szándékosan hatalmas élelmiszer-felesleget termel. Az ország élelmiszerkészlete – amit termesztenek és importálnak – naponta körülbelül 4000 kalóriát jelent minden felnőtt, gyermek és csecsemő számára. „Nincs okunk arra, hogy ennyi élelmiszert termesszünk” – mondta Marion Nestle.
Nemcsak az amerikai termények tonnáit fordítják állati takarmányozásra, hanem megdöbbentő hányadát (a kukorica 40%-át, amely az ország terméseinek túlnyomó többségét teszi ki) használják fel üzemanyag előállítására – annak ellenére, hogy a világ állítólag az elektromos autók forradalmát éli éppen. Az amerikai kormány előírja, hogy az etanolt, a jellemzően kukoricából előállított megújuló üzemanyagot a benzinhez kell keverni, hogy a fosszilis tüzelőanyagok egy részét kiváltsa.
Ennek az intézkedésnek a célja az üzemanyag-kibocsátás csökkentése, de ha figyelembe vesszük az etanoligény kielégítéséhez szükséges többlet kukorica termesztésének ökológiai hatását, a kutatások szerint a matematika nem állja meg a helyét. Az, hogy ugyanannyi vagy még több kukorica megy el az etanol előállítására, mint az emberek vagy az állatok táplálására, Raj Patel szerint egyértelműen őrültség.
3. Az ipari mezőgazdaságuk súlyosbítja a klímaválságot és sebezhetővé teszi a mezőgazdasági dolgozókat
Patel szerint az 1930-as évekbeli porviharok óta az amerikai farmerek továbbra is műtrágyát, növényvédő szereket és gépeket használnak, hogy egyre többet és többet préseljenek ki a földből. Az a katasztrófa figyelmeztetésként kellene, hogy szolgáljon arra, mi történik, ha az intenzív mezőgazdaság úgy kimeríti a talajt, hogy az nem tud ellenállni az aszályoknak és a viharoknak.
Ehelyett a történelem megismétli önmagát. Az éghajlati válság súlyosbodásával az aszályok, hurrikánok és árvizek egyre inkább fenyegetik a termést. Eközben az ipari mezőgazdaság továbbra is metánt, dinitrogén-oxidot és szén-dioxidot pumpál a légkörbe, miközben gyengíti a talajt, elpusztítja a biológiai sokféleséget és kiszipolyozza a vízkészleteket.
Egyes szakértők szerint ez rövidlátó terv az iparág számára és árt a mezőgazdasági dolgozóknak, akiknek csekély bért fizetnek azért, hogy a tikkasztó hőségben, erdőtűz füstjét és növényvédő szereket belélegezve dolgozzanak, valamint a húsfeldolgozóknak, akik kitartanak még egy vírusos járvány közepette is.
Az ipari mezőgazdasági termelés mindenkinek rosszat tesz. Rossz a társadalomnak, az éghajlatnak, az emberi egészségnek, az állatoknak, a mezőgazdasági dolgozóknak. Mindenkinek rossz, kivéve azoknak az embereknek, akiké a föld, és akik meggazdagodnak belőle
– mondta Nestle.
„Kevesebb élelmiszert is termelhetnénk és jobban is csinálhatnánk” – magyarázta tovább a szakértő. A biogazdálkodás és a regeneratív gazdálkodás például előnyös az éghajlat szempontjából, beleértve a szén-dioxid megkötését és a talaj minőségének javulását, de ezek a módszerek költségesebbek és kevésbé termelékenyek, valamint magasabbak a munkaerőköltségeik is – a nagy mezőgazdasági kedvezményezettek valószínűleg nem fognak kompromisszumot kötni.
4. Egy maroknyi óriásvállalat irányítja az élelmiszerrendszert, akik nem szívesen változtatnak a dolgokon
Bár a boltban úgy tűnhet, hogy rengeteg vállalat forgalmaz élelmiszert, sokuk ugyanazon óriásvállalatok tulajdonában van.
Négy vállalat irányítja az amerikai húspiac 85%-át. Másik négy vállalat pedig a gabonaféléket uralja. A vetőmagoktól a műtrágyán át a sörig és az üdítőig megdöbbentően kevés cég tartja hatalmában az élelmiszeripart, meghatározva, hogy mit termesztenek, hogyan és hol termesszék, és hogy mennyiért adják el.
Mint minden vállalkozásnak, nekik is a hatékonyság és a profit a prioritásuk – és a leghatékonyabb és legjövedelmezőbb módszerek gyakran a legkörnyezetkárosítóbbak. Arra ösztönzik a gazdákat, hogy kilométereken át egyetlen növényt ültessenek, csökkentve ezzel a biológiai sokféleséget és ezáltal az éghajlati katasztrófákkal és betegségekkel szembeni ellenálló képességet. Ugyanazon növények évszakonkénti ültetése kimeríti a talajt, ami nagy mennyiségű műtrágya használatát teszi szükségessé.
„A gazdák meg akarják menteni a bolygót? Természetesen igen” – mondta Patel. „De amíg egy maroknyi nagyvállalatnak vannak alárendelve, amelyek meghatározzák az árucikkek árát, addig kevés befolyásuk van a fenntarthatóbb gyakorlatok bevezetésére. Monopolhatalom híján van rá esély, hogy más módszereket képzeljünk el. Ha van némi remény a fejlődésre, az az, hogy sok embernek elege van a nagy monopóliumokból.”
Van némi jogalkotási lendület is. Egy új trösztellenes törvényjavaslat moratóriumot vezetne be a mezőgazdasági vállalkozások összeolvadására és felvásárlásaira.
5. A kormányuk támogatja az ökológiailag romboló gazdálkodást, pedig nem lenne muszáj
Az amerikai élelmezési rendszer működési zavarai lényegében törvénybe vannak foglalva. A Farm Bill, egy több mint 300 oldalas, a New Deal idejéből származó dokumentum, amely a földhasználattól a szegény amerikaiaknak nyújtott táplálkozási támogatásig számos politikát diktál, „gyakorlatilag mindenben meghatározó az élelmiszerrendszerünkkel kapcsolatban” – írta Nestle egy 2016-os Politico cikkében.
A törvényjavaslat számos rendelkezése között szerepel több milliárd dolláros támogatás és biztosítási kifizetés a gazdálkodók számára, amelyek többsége a nagymértékben környezetszennyező ipari mezőgazdaság támogatására szolgál. Az 1995 és 2020 között kiosztott 424 milliárd dollár majdnem fele mindössze három növénykultúrára, a kukoricára, a búzára és a szójababra ment el.
Ennek egy része minden évben a többnyire nem ellenőrzött és ideiglenes természetvédelmi módszereket jutalmazza. Egyik sem támogatja a “különleges növényeket”, ami alatt a gyümölcsöket és a zöldségeket értjük.
Mivel a támogatások a termelési szintekkel arányosak, a nagyüzemeknek kedveznek és elősegítik a túltermelést. „Olyan dolgokat segítünk, amelyek károsak a környezetre” – mondta Matthew Hayek, a New York-i Egyetem környezettanulmányok adjunktusa. Szerinte ehelyett a támogatásokat a környezetvédelmi felelősségvállaláshoz kellene kötni, vagy a gazdaságokat meg kellene adóztatni a negatív ökológiai hatások miatt.
„Azok a reformok, amelyek jelentősen javítanának a helyzeten, nem forradalmiak” – mondta Silvia Secchi, az Iowai Egyetem közgazdásza és geográfusa. A mezőgazdasági termelőknek a földek gyepterületekké való átalakításáért fizetett támogatás, és a környezeti hatásokról szóló jelentéstétel előírása “fokozatos első lépések” lennének a mezőgazdaság éghajlati lábnyomának csökkentésére.
