Az emberi tevékenység a Föld egészségét jelző mutatók legnagyobb részét az emberi élet számára veszélyes zónába taszította – derül ki egy új elemzésből.
A szerzők kilenc, egymással szoros összefüggésben lévő „bolygóhatárt” elemeztek, amiket túllépve az emberi élet fenntartásához szükséges globális rendszerek stabilitását veszély fenyegeti.
A kilenc bolygóhatárból – idetartozik például a klímaváltozás és az óceánok savasodása is — hatot már átléptünk.
Holocénből antropocénbe
A Föld környezeti feltételeit több mint 3 milliárd éven keresztül az éghajlat és a földi élet közötti kölcsönhatások határozták meg. Az emberi tevékenységek befolyásolják ezeket a kölcsönhatásokat. Gondoljunk itt például a mezőgazdaság javára történő erdőirtásokra, a folyószabályozásokra vagy a fosszilis tüzelőanyagok égetésére.
A tanulmány keretrendszerének lényege, hogy meghatározza azt a szintet, ami alatt az emberi tevékenységek csak olyan szinten zavarják ezeket a kölcsönhatásokat, ami még a „holocénszerű”, interglaciális földi állapotot nem zavarja.
Ez a szint a szerzők szerint azt jelentené, hogy „a globális környezeti funkciók és létfenntartó rendszerek hasonlóak maradnak az elmúlt 10.000 év során tapasztaltakhoz, nem pedig olyan állapotúvá változnak, ami az emberi történelemben példa nélküli”.
A holocén kor az elmúlt 11.700 év időszakának földtörténeti megnevezése. Ekkor ért véget az utolsó jégkorszak, és ezért nevezzük ezt „interglaciális”, azaz „jégkorszakok közötti” periódusnak.
Ez azért fontos, mert a mai emberi civilizáció ebben az időszakban, ezen éghajlati keretek között fejlődött ki. Ez pedig nem véletlen, a közösségek letelepedését és a mezőgazdaság kialakulását ugyanis a jég visszahúzódása tette lehetővé.
Az emberi tevékenység mára a Földet a holocén környezeti változékonyság keretein kívülre helyezte, az úgynevezett antropocén korszakot előidézve
— írja az elemzés.
Az antropocén a földtörténet – hivatalosan még nem elfogadott – legújabb korszaka. Ahogyan a nevéből sejthető, a különböző természettudományok képviselői szerint az emberi jelenlét széles körű hatása miatt van szükség erre az elnevezésre. Ez olyan szintű emberi hatást jelent a földi ökoszisztémára, ami a holocén folyamatok hatásain és változásain bőven túlhalad.
Az antropocén kezdetéről jelenleg is óriási viták folynak, bizonyos vélemények szerint már a mezőgazdaság kialakulásával elkezdődött. Legtöbben azonban az ipari forradalommal vagy a 20. századi nagy gyorsulás időszakával azonosítják.
A biztonságos határokon túl
A jelentés a 2009-ben létrehozott bolygóhatár-keretrendszer harmadik kiadása. Az újdonság benne az, hogy a keretrendszer most először ad teljes körű értékelést mind a kilenc határ számszerűsített állapotáról.
Az eredmények szerint hatot már átléptünk: ezek közé tartozik a klímaváltozás, a bioszféra épségének megsértése és az édesvízi rendszerek változásai is.
A három fennmaradó érték közül az óceánok savasodása közel van a bolygóhatár túllépésén. A légkör aeroszol-terhelése pedig globálisan még nem, de helyi szinten már túllépte a határokat. Az egyetlen enyhén javuló tendenciát mutató érték a sztratoszférikus ózon szintje, ami a nemzetközi összefogással született montreali jegyzőkönyvnek köszönhető.
Ahogyan az emberi hatást számszerűsítő modelleknél általában, ebben a keretrendszerben is fontos helye van az üvegházhatású gázok kibocsátásának. Tudományos körökben ez a modell azonban azért kapott kiemelt figyelmet az utóbbi években, mert a légkörmelegítő gázokat nemcsak önmagában nézi, hanem holisztikus keretbe is foglalja.
Így kerül képbe például a biológiai sokszínűség csökkenése vagy a föld- és vízhasználat változásai is. A hangsúly itt a holisztikus nézőponton van, ezek az emberi változtatások ugyanis nem függetlenek egymástól. Például a földhasználat változásai negatívan érinthetik a biológiai sokszínűséget, az éghajlatváltozás pedig hatással lehet az óceánok savasodására.
Az elemzés szerint a bolygóhatárok kölcsönhatásait még mindig nehéz számszerűsíteni, de a mostanit megelőző kiadvány óta volt fejlődés e téren. Egyre több bizonyíték utal például arra, hogy az éghajlatváltozással és a bioszféra épségével kapcsolatos bolygóhatár átlépése kölcsönösen emelik egymás növekedési kockázatát is.
„Ez az új kiadvány a bolygóhatárok keretrendszeréről újabb ébresztőként szolgálhat az emberiség számára a Földet fenyegető holocénszerű állapot elhagyásáról. Emellett hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez szükséges emberi lehetőségek kihasználásához a bolygónkon. A bolygóhatárokkal kapcsolatos tudományos betekintés nem korlátozza, hanem épp ösztönzi az emberiséget az olyan innovációkra, amik olyan jövőt teremtenek, melyben a Föld rendszerének stabilitása alapvetően megőrzésre és biztosításra kerül” – írják a jelentés összefoglalójában a szerzők.
