A vágóhíd szörnyűségei ellen gyakran felhozott érv, hogy az állatok nem látják át a tartásuk célját, ezért a haláluk pillanatáig nem éreznek félelmet és a zsúfolt nagyüzemi környezet miatt nem ismernek alternatív világot, ami kontextusba helyezné nekik az életkörülményeiket.
Ezzel ellentétben, ahogy azt már egy korábbi cikkben is megírtuk, a malacok a kisgyermekeknél is intelligensebbek. Számos kognitív képességgel rendelkeznek más rendkívül intelligens fajokkal egyetemben, például kutyákkal, csimpánzokkal, elefántokkal, delfinekkel és még emberekkel is.
Egy új kutatásban, amit a Koppenhágai Egyetem, az ETH Zürich és a Francia Nemzeti Mezőgazdasági, Élelmiszer- és Környezeti Kutatóintézet (INRAE) vezetett, arról számolnak be a tudósok, hogy most először váltották át sikeresen malacok visítását valódi érzelmekké.
A sertések érzelmi állapotának dekódolása érdekében a maga nemében elsőként végzett tanulmány arra törekedett, hogy egy szoftver segítségével megértse a disznók hangjainak széles skálájának jelentését.
A malacok által kiadott hangfrekvencia jelezheti az állat pozitív vagy negatív érzelmeit
Korábbi kutatások kimutatták, hogy a házi sertés által kiadott hangok megkülönböztethetők magas frekvenciájú (HF) és alacsony frekvenciájú (LF) hangokra, a két fő típuson belül 2–3 kevésbé elkülönülő alkategóriával. A HF hangok (visítások) gyakoriak negatív kontextusban, míg az LF hangok (röfögés) semleges és pozitív helyzetekben érvényesülnek. Így a HF-hangok a negatív érzelmek mutatójaként használhatók. A hangtípuson belül is eltérés figyelhető meg (pl. időtartam, formánsok, energiaeloszlás), amely további módszerként használható az érzelmi állapotuk, valamint a hangok kontextusának azonosítására.
Egy nemzetközi kutatócsoport Európa-szerte több, mint 7000 hangfelvételt gyűjtött össze 411 különböző nagyüzemi sertéstől életük során. Ezeket csoportosították aszerint, hogy a kibocsátott hang alacsony vagy magas frekvenciájú. Ez alapján kiterjedt és egyedi adatbázist hoztak létre.
Az eredmények általában igazolták azokat a korábbi megfigyeléseket, amelyek a magas frekvenciájú hangokat negatív érzelmi állapotokkal, az alacsony frekvenciájú hangokat pedig pozitív érzelmi állapotokkal kapcsolták össze.
Pozitív szituációk közé tartozott a malacok családjukkal való újra egyesülése, illetve a szoptatás időszaka. Ezekben a boldogabb pillanatokban a sertések sokkal rövidebb hangokat produkáltak, kisebb amplitúdó-ingadozásokkal. A röfögések rövidek és magasak voltak, gyakoriságuk fokozatosan csökkent.
Ezzel szemben érzelmileg negatív helyzetek közé tartozott többek között az elválasztás, az éhezés, a kasztrálás, valamint a vágóhídi várakozás. Ezekben a szorongató élményekben a sertések általában fájdalmasan visítottak, ahol a kutatók észrevették, hogy a kiáltások frekvenciája nagyobb mértékben változott, mint a boldog disznók hangja.
Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy azonosítsa a sertéshangok azon jellemzőit, amelyek leginkább tükrözik a sertések érzelmi világát, lehetőséget teremtve egy olyan eszköz kifejlesztéséhez, amely képes automatikusan értékelni az érzelmi állapotot és felismerni az adott helyzeteket valós idejű akusztikus hangokból.
Az algoritmus sikeresen dekódolja és megérti a disznók érzelmeit
Ezzel a vizsgálattal bemutatjuk, hogy az állatok hangjai széleskörű betekintést nyújtanak érzelmeikbe. Azt is bebizonyítjuk, hogy egy algoritmus használható a sertések érzelmeinek dekódolására és megértésére, ami fontos lépés az állatállomány jóléte felé
– nyilatkozta Elodie Briefer docens, a tanulmány vezető szerzője.
Briefer szerint a kutatók algoritmusa az esetek 92 százalékában helyesen azonosította az állat érzelmeit pozitívként vagy negatívként.
Ez az úttörő kutatás rávilágít arra a tényre, hogy az állatok, mint például a sertések, valóban képesek az érzelmek megtapasztalására az emberhez hasonló módon. A félelmeik nem csupán reflexív folyamatok, amiket az adott vizuális ingerek váltanak ki, hanem ahogy állatokon végzett kutatások ezt megerősítik, az érzelmeik elemi kognitív folyamatokkal magyarázhatók.
