A Singapore Management University felmérése alapján a számos elnevezés közül a „cultivated meat” tűnik a legvonzóbbnak a sejtalapú húsok tekintetében. A vizsgálatból az is kiderült, hogy nem nagyon van olyan aspektus, legyen az környezetvédelmi, állatjogi vagy egészségügyi, ami különösebben kiemelkedne a fogyasztói elfogadottság szempontjából.
Az egyetem felmérése során olyan húsevőket is megkérdezett, akik már fogyasztottak laborban előállított húskészítményeket, hogy szerintük melyik elnevezés a legvonzóbb az állati sejtekből növesztett húsok számára. Szingapúr volt a világon az első olyan ország, ahol 2020-ban engedélyezték az ilyen technológiával előállított hús forgalmazását.
A lehetőségek között szerepelt a „clean” (tiszta), „lab-grown” (laborban előállított), „animal-free” (állatmentes), „cell-based” (sejtalapú), ám a válaszadók véleménye alapján a „cultivated meat” lett a befutó. Ezt tartották a leginkább megkapó, legpozitívabb képzettársítással járó névnek. Ez a kifejezés a magyar nyelvre legkevésbé lefordítható elnevezés az összes közül. A magyarított verzió a kultivált hús, amely megtermeltként adaptálható a leginkább.
A felmérést végzők szerint fontos, hogy a nemzetközi gyakorlatban legyen egy jól bevett, bátran használható és mindenki által ismert kifejezés, ez pedig úgy néz ki, hogy a „cultivated meat” lesz. Ez nem első alkalommal kerül ki győztesen az elnevezések csatározásából, 2019-ben a Good Food Institute és az amerikai Upside Foods élelmiszergyártó kutatásában is ez a kifejezés győzedelmeskedett, míg a „sejtalapú” jelző fogadtatása negatív volt. Az utóbbi években a legtöbb gyártó is jellemzően ezt a kifejezést használta a termékeikre.
Ha lenne egy mindenki által elfogadott elnevezés az új technológiával előállított termékre, az nemcsak abban segítene, hogy a fogyasztók jobban megérthessék és elfogadják a sejtalapú húsokat, de csökkentené is a zavart az élelmiszer körül
– monda Prof. Mark Chong, a kutatás vezetője.
Nincs egyértelmű üzenet, ami vonzóbbá tenné a sejtalapú húsokat
A kutatásban kitértek arra is, hogy vannak-e olyan üzenetek, amik az embereket jobban megfogják az új termékekkel kapcsolatban. Ilyenek voltak az állatjólét, az egészség, a környezetvédelem, a tápanyagtartalom vagy az „önellátó élelmiszer”, de kiderült, hogy ezek közül egyik sem emelkedett ki. Egyedül a buddhisták voltak azok, akiknek az állatjólét és a környezetvédelem jellemzően fontosabb üzenet volt a többinél.
A kutatók meg szerették volna tudni, hogy van-e különbség abban, hogy az egyes korcsoportok mennyire tartják természetesnek az új termékeket, de itt sem sikerült megfigyelni semmilyen szignifikáns eltérést. Kiderült viszont az, hogy akik az ezzel az eljárással készült ételeket nem tartják természetesnek, azok ezt leginkább pozitívumként értik, és inkább hajlandóak fogyasztani ilyen húsokat, mint azok, akik természetesnek tartják.
„Elképzelhető, hogy a kérdés, amivel azt mértük, mennyire ellenzik a fogyasztók a természetbe való beavatkozást, rávezette őket arra, hogy a sejtalapú húsokat ilyen beavatkozásnak tartsák, viszont ezt a beavatkozást akként értelmezték, hogy az a húsban természetesen előforduló ártalmas anyagok csökkentésére vonatkozik. Ezáltal felismerték, hogy a hagyományos húsnak megvannak a buktatói, vagyis a sejtalapú húshoz pozitívabban viszonyulnak” – mondta Prof. Angela Leung, a kutatás társszerzője. Más szóval: az, hogy ez az eljárás a szó szoros értelmében nem természetes, pozitívumként is hathat, hiszen a végeredmény minden olyan negatív tulajdonságtól mentes lehet, amivel a hagyományos hús rendelkezik.
