Apró, takaros, töltött tésztafalatok chilis vajjal és fokhagymás joghurttal nyakon öntve: ez a közel-keleti kalandozásunk legújabb állomása, a manti.
Ez a cikk a Csenge és Flóra világkonyhája sorozat hatodik része. További receptekért kattints ide, a házigazdák bemutatkozását pedig itt olvashatod el.
A manti a Közel-Kelet gőzgombóca: tölteléke sokféle lehet, leggyakrabban hússal készül, de zöldséges változatai és népszerűek. Mi természetesen kizárólag növényi eredetű hozzávalók felhasználásával fogjuk elkészíteni.
Származása vitatott – sokan magának az ételnek és a nevének eredetét is a kínai mantou gőzgombócokhoz kötik. A manti legelső írásos említése a 14. század Mongol Birodalmába nyúlik vissza, és bár szülőhazájáról nincs egyetértés, az szinte teljesen biztos, hogy türk és mongol népek a Selyemút mentén hozták be Anatóliába Közép-Ázsiából, ezért leggyakrabban manapság török ételnek tekintik.
A történelmi összefoglalót követően egy beismeréssel kell folyatnunk: ez az étel nem az a kategória, amit az ember fél óra alatt összedob munka után. A mantira lélekben úgy kell készülni, mint egy zarándokútra – hosszú ideig fog tartani, fárasztó lesz, de a végeredmény nagyon, nagyon megéri.
Ha ez nem győzött meg, engedd meg, hogy romantikus keretbe foglaljuk a manti-készítést: a hagyomány szerint, ha a házigazda egészen apró mantival várja a vendégét, akkor nagyon megbecsüli őt, hiszen minél kisebbek a tésztacsomagocskák, annál több időt kell a konyhában tölteni, hogy elkészüljenek.
És pontosan azért, mert ilyen hosszadalmas feladatról van szó, általában nem egyedül készítik, hanem közösen, az asztal köré ülve, dalolva-beszélgetve, pont úgy, mint ahogy a magyar vidéken nyáron a borsót fejtik.
A mantinak nemcsak az elkészítése, de az elfogyasztása is ünnepi: ugyanis a hosszadalmas munkát megbecsülendő, a vacsoravendégeket arra biztatják, hogy ne ész nélkül falják az eléjük tett ételt, hanem minél lassabban, minden falatot igazán megízlelve fogyasszák el. A megfontolt, figyelmes evés ösztönzésére az egyik mantiban sokszor elrejtenek egy egész csicseriborsót, aminek megtalálásáért pénzjutalom vagy ajándék jár.
(És ha a népi idill romantikája sem győzött meg, akkor is szolgálhatunk jó hírrel: nagyobb gombócokat is készíthetsz.)
Hozzávalók:
A tésztához:
♡ 300 gramm liszt
♡ 150 ml víz
♡ 1 evőkanál olívaolaj
♡ 1 teáskanál só
A töltelékhez:
♡ egy nagy fej apróra vágott vöröshagyma
♡ 3 kövér gerezd zúzott fokhagyma
♡ 2 konzerv (480 g) csicseriborsó
♡ 2 evőkanál olívaolaj
♡ 2 teáskanál őrölt pirospaprika
♡ 2 teáskanál őrölt római kömény
♡ ½ teáskanál chilipehely
♡ pár tekerés frissen őrölt bors
♡ egy csokor friss petrezselyem aprítva
♡ só
A fokhagymás öntethez:
♡ 1 gerezd zúzott fokhagyma
♡ 1 evőkanál citromlé
♡ 150 gramm növényi joghurt vagy tejföl
A chilis vajhoz:
♡ 2 evőkanál jó minőségű vegán vaj vagy olívaolaj*
♡ ¼ teáskanál chilipehely
♡ ¼ teáskanál őrölt chili
* Fontos, hogy csakis jó minőségű, 75-80%-os zsírtartalmú, vegán vajként, nem pedig margarinként árult növényi vajat használj. Ha ilyenhez nem jutsz hozzá, használj inkább olívaolajat.
Elkészítés:
- A lisztet keverd össze egy széles tálban a sóval, majd add hozzá a vizet és alaposan keverd össze. Végül add hozzá az olívaolajat, és addig gyúrd, amíg elválik a kezedtől és elveszíti ragacsosságát. Fedd le tiszta, nedves konyharuhával, és tedd félre negyedórára pihenni, hogy a glutén „felébredjen”.
- Közben készítsd el a tölteléket: hevíts egy evőkanál olajat egy serpenyőben, add hozzá az apróra vágott hagymát és egy nagy csipet sót, pirítsd alacsony-közepes lángon öt percig, majd add hozzá a zúzott fokhagymát, és pirítsd további három percig.
- Eközben egy tálba tedd bele a csicseriborsót, és krumplinyomóval törd össze. Keverd hozzá a lepirított hagymát és fokhagymát, adj hozzá egy evőkanál olívaolajat, aprított petrezselymet, pár tekerés frissen őrölt borsot, őrölt pirospaprikát, őrölt római köményt, kb. egy teáskanál sót, és jól keverd össze (akár kézzel is összegyúrhatod).
- A tésztát nyújtsd ki olyan vékonyra, amilyenre csak lehetséges (kb. 2 mm az ideális), és vágd kb. 2×2 cm-es négyzetekre. Ez a méret az autentikus változat, de ettől eltérhetsz, ha türelmetlenebb típus vagy – főleg, ha nincs segítséged, mert bizony elég hosszadalmas folyamat a miniatűr mantik hajtogatása.
- Fogj egy csipet tölteléket és helyezd a tészta közepére, majd először fogd össze a két egymással szemben lévő sarkát, majd fogd hozzá a másik kettőt, és csippentsd össze felül. Jól zárd le, hogy főzés közben ne szivárogjon bele víz vagy másszon ki belőle a töltelék.
- Forralj egy nagyobb lábasban vizet, és ha már forr, dobáld bele a kis batyukat. Közepes lángon főzd őket, és ha feljöttek a víz tetejére (kb. 2-3 perc), szedd ki és tedd őket szűrőbe, hogy le tudjanak csöpögni.
- Az öntethez a zúzott fokhagymát, a citromlevet és egy nagy csipet sót keverj a növényi joghurthoz vagy tejfölhöz. Ha nem kedveled a nyers fokhagyma ízét, dobd a gerezdet forró vízbe egy percre a mantik mellé, így kevésbé lesz intenzív az aromája.
- A chilis vajhoz hevíts fel egy kisebb serpenyőt, majd alacsony lángon olvaszd fel benne a vajat vagy olívaolajat, és keverd hozzá az őrölt chilit és a chilipelyhet. Egy percig kevergesd alacsony lángon, majd zárd el, és készen is állsz a tálalásra.
- A mantikat a következőképp tálald: szedj tányérba egy adagot, öntsd nyakon a fokhagymás szósszal, majd csepegtess a tetejére egy keveset a chilis vajból. Ízlés szerint megszórhatod friss petrezselyemmel is.
