Az Elveszett ízek nyomában után most új szériával jelentkezünk: ezúttal kedvenc nemzetközi konyháink ízeit szeretnénk elhozni nektek legjobb tudásunk szerint.
Ha még nem találkoztál volna velünk: mi Csenge és Flóra vagyunk, egy vegán testvérpár. Közel egy évtizede vagyunk a növényi konyha szerelmesei, és olyan recepteket igyekszünk megosztani a Prove olvasóival, amiknek sava-borsa a többéves kísérletezés, a maximalista hozzáállás, és a mennyei vegán ételek iránti hatalmas szeretet.
Első sorozatunkban a hagyományos magyar konyha remekeit és regionális fogásait készítettünk el növényi alapokon: többek között például alföldi krumpligombóclevest, és nagymamánk legnagyobb büszkeségére szülővárosunk, Szentes kedvenc aprósüteményét, szilvalekváros barátfülét is.
Fontos számunkra a hagyományok, a szájról szájra terjedő népi praktikák őrzése, a helyi, szezonális hozzávalók használata, és a kreatív, egyszerű, magyaros ételek ismerete – ennek szellemében született első sorozatunk, és hatalmas boldogsággal tölt el bennünket, hogy gyerekkorunk ételeinek szeretetét szélesebb közönséggel oszthattuk meg kilenc recepten át.
Adventi minisorozatunk, amiben komplett karácsonyi menüt készítettünk el, szintén nagyon közel áll a szívünkhöz, hiszen a saját és a családunk kedvenc ünnepi receptjeit oszthattuk meg veletek.
Első megálló: Közel-Kelet
Új sorozatunkhoz kicsit merészebb ötletünk támadt, aminek ihletét szintén saját gasztronómiai evolúciónkból merítettük. Ugyanolyan természetességgel és gyakorisággal volt ugyanis gyerekkorunkban a csigatésztás zöldségleves és az aranygaluska mellett a heti vacsoramenün a világ tájainak mindenféle étele a kelet-ázsiai édes-savanyú ragutól kezdve a csípős-paradicsomos, olaszos ihletésű tésztán át a görögös fűszerezésű, csőben sült padlizsánig.
Szüleink előszeretettel készítettek nekünk ilyen és ehhez hasonló ételeket, amin a véletlenül vacsoráig nálunk felejtett szomszéd gyerekek csak ámultak-bámultak: „Ez meg mi? Ti ilyeneket esztek?”
Persze hat gyerek mellett már igazán mindegy volt az a plusz egy tányér, a szüleink megetették a szomszéd gyereket is, és nem emlékszünk olyan alkalomra, amikor kis barátaink panaszkodtak volna a furcsa menüre. (Olyanra viszont igen, hogy: „Na, a gyerek olyan kínai izét akar vacsorára, amit múlt héten nálatok evett… Elmondod, hogy csináltad? Meg ilyen szójaszószt, vagy micsodát, azt hol lehet venni?”)
A ‘90-es és 2000-es években, vidéken igazi spektákulumnak számított, hogy nálunk a fűszeres polcon az édes-nemes paprika mellett ott ékeskedtek a különféle indiai fűszerkeverékek, a fiókban pedig a tarhonya mellett a kedvenc bolognai ragunk alapjául szolgáló szójagranulátum-csomagok.
Nekünk azonban ugyanolyan természetes volt a „Mit szeretnél vacsorára?” kérdésre azt felelni, hogy muszakát, mint azt, hogy borsófőzeléket.
Talán ebből fakadóan alakult ki mindkettőnkben teljesen organikusan, magától értetődően ez a gasztronómiai kettősség: a paprikás-köményes ízvilág, az édesanyánk tejbegríze, és a nagymamánk ínséges időkből fakadó, „tizenöt perc alatt, három hozzávalóból királyi ebédet dobok össze neked” kreativitása ugyanakkora szeretetet kap a szívünkben-hasunkban, mint a világ különböző égtájainak fűszerei, ízei, főzési praktikái és hagyományai.
Az utóbbi években elkezdtünk mélyebben is megismerkedni különböző országok és régiók autentikus konyháival, és olyan ízeket, állagokat és hozzávalókat fedeztünk fel, ami a magyarral párhuzamba vonható végtelen kreativitásra és sajátosságra rámutatva még inkább a gasztronómia szerelmeseivé tett minket.
Ezt a lelkesedést szeretnénk a szélesebb közönséggel megosztani, hasonlóan magas minőségben, sok-sok kísérletezéssel tökéletesített recepteken keresztül, méghozzá úgy, hogy kedvenc régióink konyháiból készülünk mini-sorozatokkal. Ennek első állomása a Közel-Kelet lesz, ahonnan nyolc isteni recepttel készülünk az elkövetkező nyolc hétben.
A vidék vasárnapi idilljét idéző receptjeinket sokan szerettétek; reméljük, kulináris kalandozásunk távolabbi állomásain is velünk tartotok majd.
“Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll. […]”
József Attila: Óda (részlet)
A sorozat első része április 16-án, vasárnap debütál.
Domján Csenge korábban biomérnök hallgató volt, jelenleg szociológiát tanul az ELTE-n. Már 7 éve vegán az állatokért és a környezetért. Célja, hogy tanulmányain keresztül a veganizmus tudományos aspektusait közérthetővé tegye és környezetvédelmi vonatkozásaiban segítsen eligazodni másoknak. Szívesen kísérletezik receptekkel, ezzel megmutatva a növényi alapú ételek sokszínűségét.
Domján Flóra környezetgazdálkodás szakon szerzett diplomát 2021 januárjában. A legfontosabb értéknek az empátiát tartja, éppúgy az állatok és az élővilág iránt, mint az emberek felé. Hisz benne, hogy egyre többen rájövünk: a hús ára egy élet elvétele, és az élet szeretetének, az együttérzésnek, a közös társadalmi értékeinknek minden élőre ki kell terjednie. Ezt az üzenetet minél hitelesebben igyekszik képviselni az írásaiban, az aktivizmusban és a mindennapokban is.