Egyre többet hallani arról, hogy cégek, divattervezők követik a szőrmementes, Fur Free irányzatot. Ám ha kicsit is beleássuk magunkat a témába, kiderül, hogy sajnos ez még mindig nem elég. A szőrmegyártás ugyanis virágzik, ami évente több millió állat szenvedését és halálát okozza.
A szőrme évszázadok óta státuszszimbólumként van jelen a világ különböző kultúráinak körében. Szőrméből készült kabátok, takarók, szőnyegek és burkolatok hivatottak megmutatni a gazdagságot.
A nyulak, a rókák és a nyércek a legkeresettebb tenyészthető szőrmeállatok, de ezenkívül több ezer más állat is áldozatul esik a vadonban ezért a luxustermékért.
Évente körülbelül egymilliárd nyulat és ötvenmillió egyéb állatot tenyésztenek és ölnek meg az EU országaiban szőrmegyártás céljából. Emellett a gyapjú, a szőrme és a bőr előállítása hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, a földek pusztulásához, a környezetszennyezéshez és a vízszennyezéshez.
Mi az a szőrmefarm?
A szőrmefarm az a hely, ahol bizonyos állatokat iparilag tenyésztenek, hogy aztán a szőrméjükért levágják őket. A nyérc és a róka mellett gyakran tenyésztenek bundájukért csincsillákat és nyulakat is. Ezeket az állatokat számos esetben keresztezik, hogy új szőrmeszínt hozzanak létre az fogyasztók örömére.
A szőrmeipar anyagai 85%-ban ipari körülmények között tartott állatoktól származnak. Ezek a farmok több ezer állatot is befogadhatnak, és a többi gyári farmhoz hasonlóan a profit maximalizálására tervezték őket – a környezetre vagy az állatok jólétére való tekintet nélkül.
Egy különösen Kínában elterjedt gyakorlat, hogy kutyákat és macskákat használnak a szőrmefarmokon. Emellett a hódok, a mosómedvék, a fókák és a medvék szintén gyakran kapcsolódnak a szőrmeiparhoz úgynevezett „vadszőrmeként”, ami azt jelenti, hogy ezeket az állatokat inkább vadásszák, mint tenyésztik.
Hogyan károsítja a szőrmegyártás a környezetet?
Gyakran halljuk, hogy sokan azért preferálják a szőrmét, mert az egy „természetes” anyag. Ezzel szemben a szőrme csak akkor „természetes”, ha a vele született állaton van. Miután az állatot levágták és megnyúzták, bundáját mérgező vegyi anyagok keverékével kezelik, hogy a nyers bőrt tartós anyaggá alakítsák (azaz, hogy ne rothadjon el a vásárló szekrényében). A tartósítására és festésére különböző sókat használnak – ammóniával, formaldehiddel, hidrogén-peroxiddal és más kromátokkal és fehérítőszerekkel együtt.
Minden egyes nyérc, amit a szőréért ölnek meg, élete során kb. 20 kilogramm ürüléket termel. Ez csak az amerikai nyércfarmokon évente több millió kilogramm ürüléket jelent. Például kiderült, hogy egy Washington állambeli nyércfarm mellett, egy közeli patakban az ürülékből származó coliform baktériumok (például idetartozik az E-coli is) jelenléte a megengedett határérték 240-szerese volt.
A kanadai Új-Skócia tartomány tavainak és folyóinak ötéves vizsgálata során megállapították, hogy „a vízminőség romlása elsősorban a nyérctenyésztésből származó szennyezésekhez köthető magas foszforszint-növekedés következménye”.
A Világbank szerint a szőrmefeldolgozás a világ öt legrosszabb mérgezőfém-szennyezésért felelős iparágának egyike. Emellett a szőrméért tartott állatok tenyésztése a levegőt is szennyezi. Például Dániában évente több mint 19 millió nyestet ölnek le a bundájukért, melynek során több mint 3500 kilogramm ammónia kerül a légkörbe.
Horrortelepek
A szőrme miatt tenyésztett állatok nehezen alkalmazkodnak a ketrecbe zárt élethez és a borzalmas tartási körülményekhez. Legtöbbször rövid életük végéig kis méretű drótketrecekben tartják őket. Gyakran lépnek fel náluk egészségügyi problémák: kezeletlen sérülések, fertőzések és végtaghiány.
Ezek az állatok gyakran viselkedészavarosak lesznek, mivel ketrecekbe zárva képtelenek a természetes viselkedésmódra. Végül gázzal vagy elektromossággal ölik meg őket. Az elgázosítás sokáig tart és igen fájdalmas számukra. Az elektromos árammal történő megölés szintén bonyolult, mivel kockázatos, és ha nem szakszerűen végzik, akkor ez is nagy fájdalmakkal jár.
A PETA oknyomozó anyaga – amely olyan oroszországi létesítményekről számolt be, ahol az állatokat a bundájukért tenyésztik és vágják le – felfedett egy olyan üzemet, ahol 700 ketrecben 2000 állatot tartottak fogva egyetlen fészerben. Más létesítményekben pedig a dolgozók nem győződtek meg arról, hogy az állatok eszméletlenek-e, mielőtt levágták volna a fejüket vagy kitörték volna a nyakukat.
Az ENSZ jelentése szerint évente legalább 1 milliárd nyulat ölnek meg a bundájukért, amelyet főként ruházathoz és kézműves termékek díszítéséhez használnak. A PETA kínai nyúlszőrmefarmokon és egy vágóhídon végzett vizsgálata szerint a nyulakat szűk, mocskos ketrecekbe kényszerítették, majd végül felkötötték és megnyúzták őket – néha még életükben.
A prémtenyésztés során a prém védelme az elsődleges szempont. A szőrzet hibái a nyereség elvesztését eredményezhetik, ezért az állatokat vagy olyan szorosan összezsúfolják, hogy nem tudnak mozogni, vagy különálló ketrecekben tartják őket, amelyek megakadályozzák a szocializálódást. Ez a zsúfoltság és bezártság minden állatra negatív hatással van. A nercek például, ha természetes élőhelyükön magukra hagyják őket, körülbelül 741 hektárnyi területen kóborolnak. A görények pedig imádnak úszni, és a vadonban akár 2500 hektárnyi vizes élőhelyen is mozoghatnak, így ha nem tudnak úszni, depressziósak lesznek.
Az Oxfordi Egyetem zoológusai, akik a fogságban tartott görényeket tanulmányozták, megállapították, hogy annak ellenére, hogy a görényeket több generáción át a szőrméért tenyésztették, nem háziasodtak, és a fogságban nagyon szenvednek, különösen, ha nem kapnak lehetőséget az úszásra. Ennek következtében viselkedészavarok alakulhatnak ki: gyakori közöttük a kannibalizmus, az öncsonkítás – bőrük, farkuk és lábuk harapdálása –, valamint az eszeveszett, körbe-körbe járkálás.
A PETA egy wisconsini szőrmefarmon vizsgálta, hogy az állatok milyen szenvedéseknek vannak kitéve a haláluk előtt. A kisebb állatokat dobozokba zsúfolhatják, és kipufogógázzal mérgezhetik meg őket. Ez a módszer nem mindig halálos, és egyes állatok felébrednek, miközben megnyúzzák őket. Más állatokat sztrichninnel mérgeznek meg, ami fájdalmas, merev görcsökkel bénítja meg az izmaikat, és a végén megfulladnak. Az elgázosítás, a dekompressziós kamrák és a nyaktörés szintén gyakori módszerek a szőrmefarmokon.
A „leghumánusabbnak” számító módszerek egyike, amikor az állatot áramütéssel ölik meg: az állatok szájába és végbélnyílásába rudakat nyomnak, majd fájdalmas áramütést mérnek rájuk; azonban ez sem biztosít gyors halált. Az Amerikai Állatorvosok Szövetsége szerint az áramütés „szívfibrillációval jár, ami agyi hipoxiát okoz”. Azonban „az állatok a szívfibrilláció kialakulása után 10-30 másodpercig, vagy még tovább nem veszítik el az eszméletüket”. Más szóval, az állatokat arra kényszerítik, hogy szívrohamot szenvedjenek el, amíg még eszméletüknél vannak.
Hogyan akadályozhatjuk meg a szőrmefarmok működését?
A szőrmefarmok leállításához közelebbről meg kell vizsgálnunk a fogyasztói magatartásunkat és az állatokkal való visszaélésről, az állatkínzásról és az állatjólétről alkotott gondolatainkat. Hogyha szereted a kabátok, sálak puha tapintását, rengeteg szintetikus lehetőség áll rendelkezésre, amelyek ugyanazt az élvezetet és minőséget nyújtják, mint a szőrme.
A szőrmefarmok leállítása nemcsak a tehetetlen állatok életének megmentéséről szól, hanem arról is, hogy csökkentsük szénlábnyomunkat, több növényi alapú erőforrást fordítsunk az emberek táplálására, és megállítsuk természetes élőhelyeink rendszerszintű pusztítását.
Nincs okunk arra, hogy az állatokat megnyúzzuk a bundájukért, különösen a fejlett világban. Könnyen találhatsz olyan ruhadarabokat és dekorációt a házadba, amelyek előállításához nem kellett állatoknak szenvednie.
