Mostanában egyre nagyobb divat kasmírban vagy gyapjúban járni. A divatipar résztvevői pedig azon vannak, hogy egyre elérhetőbbé tegyék ezeket a a luxuscikkeknek számító ruhákat a nagyközönség számára is. Pedig a kasmír, a gyapjú vagy az angóra elkészítéséhez rengeteg állatnak kell szenvednie és meghalnia.
Sokan azt gondolják, hogy a birkák egész életükben a legelőkön téblábolnak, és időnként megnyírják őket. Ezzel szemben az ipari állattartás minden juhot „kettős célúnak” tekint, ami azt jelenti, hogy gyapjú és hús előállítására is használják őket. Azonnal vágóhídra kerülnek, amint élve már nem jövedelmezőek. Emellett évente több millió újszülött bárány pusztul el a téli ellési időszakban éhezés vagy hipotermia miatt.
Emberi beavatkozás nélkül a juhok éppen annyi gyapjút növesztenek, hogy télen megvédjék magukat a hidegtől, nyáron pedig hűvösen tartsák magukat. Amikor eljön az ideje, a téli bundát maguktól levetik. A merinói juhokat azonban úgy tenyésztették ki, hogy több gyapjút termeljenek. A bundájuk olyan vastag, hogy a forró hónapokban egyesek hőgutában halnak meg, mivel nem tudják levedleni a gyapjút, mint a vadjuhok.
A megvásárolt gyapjútermékeink azonban nem csak juhoktól származhatnak. Számos gyapjúfajta létezik, melyek készülhetnek kecske, láma, alpaka, teve, nyúl vagy pézsmatulok szőrzetből is. Íme néhány példa ezek közül.
Kasmír
A kasmír az indiai szubkontinens északi részén található, Kasmír régió hegyvidékéről származó kecskefajták egyikétől származik – a kasmírkecskéktől. Az anyagot régóta a társadalmi státusz és a luxus szimbólumának tekintik világszerte.
A kasmírgyapjút sokan előnyben részesítik más gyapjúfajtákkal szemben, mivel meleg, ugyanakkor puha és kevésbé viszket viselésekor a bőr, és ez a kereslet minden bizonnyal meghatározza a magas eladási árat is. Ehhez az is hozzájárul, hogy egyetlen pulóver 4-6 kecske gyapjából készül, és egy kecskének egy évbe telik, amíg egy sálhoz szükséges gyapjúmennyiséget megtermel.
A kasmír globális kínálatának első számú termelője Kína, amely a teljes mennyiség több mint 60 százalékát adja. Mongólia a második, több mint 25 százalékos termeléssel. 2000-re Kína a mongóliai nyers kasmír több mint felét vásárolta fel, ami hozzájárult ahhoz, hogy még nagyobb hatalmat szerezzen az iparág és a kasmír árazása felett.
Angóra
Az angóragyapjú az angóranyulak puha, vastag bundájából készül, amelyet a divatiparban általánosan luxusnak tekintett, finom szálas gyapjak közé sorolnak. Az angóragyapjú túlnyomó többsége (90%-a) Kínából származik, de a többi termelő között Argentína, Chile, a Cseh Köztársaság és Magyarország is szerepel. A „Discover Natural Fibres Initiative” szerint évente 2500-3000 tonna angóragyapjút állítanak elő.
Mohair
A mohair szintén egy luxusnak számító finom gyapjúszál, amelyet az angórakecskék hosszú, göndör szőréből állítanak elő. A világ mohairtermelésének nagy része Dél-Afrikából származik, főként a Keleti-fokvidék Karoo vidékéről, a többi pedig főként Texasból (USA), Ausztráliából és Törökországból.
A gyapjú etikai ára
A háziasított juhok esetében a szándékos kitenyésztéssel nemcsak a túlzott gyapjúnövekedést érték el, hanem azt is, hogy ráncos legyen a bőrük – ezáltal nagyobb felületen nőhet a gyapjú. Mivel nem tudják levedleni a gyapjút, gyakran halnak meg hőgutában, ráadásul a ráncokban összegyűlt nedvesség kedvező körülményeket teremt a legyeknek petéik lerakására, és az így kikelt férgek élve megeszik a juhot.
Az ausztrál farmerek ezt egy hihetetlenül kegyetlen művelettel, az úgynevezett mulesing-technikával akadályozzák meg. A bárányok hátáról és a farkuk környékéről érzéstelenítés nélkül hatalmas bőr- és húscsíkokat vágnak le, hogy heges bőrt hozzanak létre, amely nem ad otthont a légypetéknek. Tanulmányok kimutatták, hogy az eljárás az ivartalanításhoz és a nyíráshoz hasonló stressz-szintet okoz, és az ezzel járó fájdalom, kellemetlen érzés és súlycsökkenés akár két hétig is tarthat.
Emellett több probléma is van a gyapjúval, ami egyáltalán nem mentes a kegyetlenségtől attól függetlenül, hogy magához a gyapjúhoz nem kell a birkákat megölni. A birkák nagy részét ugyanis mesterségesen megtermékenyítik, utódaikat elveszik tőlük, valamint csökkenő gyapjútermelés esetén a húsiparba kerülnek.
A gyapjúiparban a kasztrálás és a farokcsonkítás standard eljárások, hogy „védjék” az állatokat a fertőzésektől és a kannibalizmustól, ám ezek fájdalmat okoznak nekik. A zsúfolt telepek melegágyai a sérüléseknek, gyulladásoknak és végeredményben a fertőzéseknek, ezért közegészségügyi veszéllyel is jár a nagyipari birkatartás, csakúgy, mint az állattartás többi nagyüzemi formája.
A birkanyírás során a munkásokat a gyors munkavégzésre biztatják, ami hozzájárul a sérülésekhez, vágásokhoz és az állatokkal szembeni erőszakhoz – itt szintén párhuzam vonható a többi nagyüzemi állattartásban szokásos gyakorlattal, ami hasonlóan kegyetlen körülmények között zajlik.
Sok esetben nem kész gyapjútermékek, hanem élő állatok érkeznek egyik földrészről a másikra: a birkákat sokszor Ausztráliából és Új-Zélandról hajókon szállítják Közép-Európába, ahol nem kapnak megfelelő ellátást, és gyakoriak a tömeges halálozások.
Etikus-e a kasmír?
Gyakori tévhit, hogy a gyapjúért nevelt kecskéket és juhokat nem vágják le, ugyanis a tejelő tehenekhez hasonlóan, amikor ezek az állatok már nem tekinthetők nyereségesnek – a kasmírkecskék esetében akkor, amikor már nem képesek elegendő gyapjút termelni –, az állatokat a húsukért megölik.
Oknyomozói felvételekből kiderült, hogy ezek az állatok ott erőszakos bántalmazásnak vannak kitéve, és végül ugyanúgy megölik őket, mint az élelmezési céllal tenyésztett állatokat.
Bár a kasmírkecskék gyapját néha ollóval vagy kefével távolítják el, ma már gyakran használnak éles fogú fésűt. A fésülést több okból is előnyben részesítik, elsősorban azért, mert a nyírás eltávolítja a gyapjú fedő- és aljszőrzetét is, azonban így a kecskék kevésbé védettek a zord időjárási viszonyoktól.
A Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals szerint a kasmírkecskék gyapjának eltávolítása hosszadalmas és stresszes fésülési folyamat, amelynek során a kecskét a lábánál fogva akár egy órán keresztül is megkötözik. Ez karcolásokhoz, zúzódásokhoz és egyéb sérülésekhez vezethet.
Annak ellenére, hogy a kasmír piaca 2025-re várhatóan 3,5 milliárd dollárt fog érni, a termelés mögött álló mongol gazdák közül sokan szegénységben élnek. Ezek a gazdák olyan földeken élnek, amelyek az éghajlatváltozás és a túllegeltetés hatására bekövetkező elsivatagosodásnak vannak kitéve. A kecskecsordák számának növekedése csak tovább degradálta a földet.
Milyen állatjóléti aggályok merülnek fel az angóranyulakkal kapcsolatban?
A nyulak rendkívül szociális állatok, akik társaságot és nagy mozgásteret igényelnek. Az angórafarmokon az apró dróthálós ketrecekben való tartásuk miatt számos természetes viselkedési formát, például az ágak és bokrok rágását, ugrálást vagy ásást nem tudják elvégezni. A PETA jelentéséből kiderül, milyen etikai aggályok merülnek fel az angóraipar kapcsán.
Az alacsony ketrecek deformálják a nyulak gerincét, mivel nem tudnak egyenesen ülni, a dróthálós padló pedig gyakran okoz súlyos sérüléseket a lábukon. Mivel nem tudnak mozogni, és nem tudják magukat megfelelően elfoglalni táplálkozással és felfedezéssel, gyakran alakulnak ki viselkedési zavarok. A rendellenes, ismétlődő mozgások, a nagyfokú fizikai agresszió és a rágott vagy akár sérült fülek mindennaposak.
Az angóranyulakat szándékosan úgy tenyésztik, hogy bolyhos gyapjuk legyen, ami veszélyezteti jólétüket és egészségüket, mivel látásromláshoz és szembetegségekhez, valamint a szőrme lenyelése miatti bélproblémákhoz vezethet. Ezenkívül a fülüket rövidre tenyésztették, ami megakadályozza a test megfelelő hőszabályozását, és a vastag szőrzettel együtt az állatok súlyos hőstresszéhez vezethet.
Az eljárás, amellyel az angóranyulak gyapját gyűjtik, mérhetetlen szenvedést okoz – az állatokat körülbelül háromhavonta éles vágószerszámokkal nyírják, vagy kézzel tépik le a bundájukat, fájdalomcsillapítás nélkül. A nyírás stresszes és fájdalmas élmény a nyulak számára, ugyanis félnek a kezeléstől és a leszorítástól, ami az iparban gyakori eljárás, és ez a stressz gyakran szívrohamhoz is vezethet.
Bár a vadon élő nyulak átlagos élettartama 7-12 év, az angóranyulakra már kétéves korukban úgy tekintenek, hogy nem kifizetődőek, mivel egyre kevesebb gyapjút termelnek, ezért a rövid életükön át tartó szenvedés után levágják őket a húsukért.
Hogyan károsítja a környezetet a gyapjútermelés
Korántsem biztos, hogy a gyapjúipar olyan fenntartható, mint amilyennek látszik, vagy ahogyan azt a marketingje néha sugallja. A Center for Biological Diversity és a Collective Fashion Justice jelentése megállapította, hogy bár a gyapjút gyakran forgalmazzák és címkézik olyan kifejezésekkel, hogy „fenntartható”, kevés bizonyíték van az ilyen állítások alátámasztására, és „nincsenek központosított adatok a gyapjú földre, vízre, éghajlatra és biológiai sokféleségre gyakorolt hatásának nyomon követésére, jelentésére vagy értékelésére”.
Azokon a területeken, ahol gyapjútermelés céljából juhokat tartanak, például Argentínában és Ausztráliában, óriási az erdőpusztítás, a talajdegradáció, a biológiai sokféleség csökkenése és a károsanyag-kibocsátás.
Az Oxfordi Egyetem kutatói, akik a dél-afrikai Karoo vidékén vizsgálták a talajromlást, arról számoltak be, hogy a nagy számban tenyésztett haszonállatok – különösen a juhok – jelentős részben felelősek a növényzet kedvezőtlen változásáért és a talajerózióért.
Az állattenyésztés nemcsak hatalmas mennyiségű vizet fogyaszt, hanem a gyapjútermeléshez használt vegyszerek is szennyezik a meglévő vízkészleteket. 2010-ben, csak az Egyesült Államokban több mint 4000 kiló rovarölő szert alkalmaztak a juhoknál.
Az ausztráliai Új-Dél-Wales Környezetvédelmi Ügynökségének 2004-es technikai feljegyzése szerint „a Teifi felső folyásának gerinctelen faunájában bekövetkezett jelentős csökkenés vizsgálata megállapította, hogy a fő okozó tényező a juhok miatt használt rovarölő szerek által okozott szennyezés”.
Milyen a kasmír környezeti hatása?
A több milliárd dolláros kasmíripar egyre súlyosabb környezeti lábnyomot hagy maga után. A Harper’s Bazaar 2020 januárjában azt írta, hogy „a kasmír iránti kereslet olyan szintre nőtt, hogy az már nem fenntartható”.
Mongóliában a kasmírkecskék teszik ki az ország haszonállatainak 60 százalékát. Ezeket a legelőket, amelyekre a szegény gazdák, a legelő állatok és a vadon élő állatok támaszkodnak, többféle veszély fenyegeti, többek között a növekvő vízfelhasználás és az éghajlatváltozás.
Az állattenyésztéshez hasonlóan a kasmírtermelés is hozzájárul a klímaváltozáshoz. A túllegeltetés hozzájárul ahhoz, hogy Mongóliában egyre többször fordul elő az úgynevezett „dzud”, azaz a szokatlanul hideg és havas tél, amely egy aszályos nyár után következik, ami a legelő állatok tömeges pusztulásához vezet, mivel a táplálék és a víz nem áll rendelkezésre.
A kasmírtermesztés hatásai szélesebb körben is aggodalomra adnak okot. Egy 2013-ban a Conservation Biology című folyóiratban megjelent tanulmány a kasmírkereskedelem céljából történő kecskelegeltetést a Közép-Ázsiában őshonos, számos nagy testű emlősfaj visszaszorulásával hozta összefüggésbe. A legeltetett kecskék a taposás révén megváltoztathatják a talajt, ami erózióhoz vezet. Emellett hajlamosak megenni a más kérődző állatok által hátrahagyott növényzetet, amely a talaj védelmét szolgálhatja.
Mit tehetsz, hogy kimaradj ebből az állatkínzásból?
A legfontosabb, hogy ne vásárolj ilyen termékeket. Bármilyen puha is egy kasmírpulcsi, amit oly sok influenszer is ajánlgat neked, te ne vedd meg. Számos növényi alapú, fenntartható és megújuló anyag áll rendelkezésre, többek között kender, pamut, bambusz és len.
Ezek az anyagok könnyen megtalálhatók bármely üzletben, webshopban, és melegen tartanak anélkül, hogy hozzájárulnának az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmódhoz. Emellett a nem állati szőrből, szőrméből vagy bőrből készült termékek potenciálisan kevésbé terhelik a környezetet.
Ha fenntarthatóbbá és állatbarátabbá szeretnéd tenni vásárlási döntéseidet, fontold meg a használt ruhák vásárlását is. Ha mégis új ruhát vásárolnál, válaszd a fenntartható, alternatív textíliákat.
