Te vajon tudod, hogy kiből készült a cipőd? És az a bőrdzseki, ami annyira tetszik? Lehet, hogy még sosem gondolkodtál el ezeken a kérdéseken, ám mi most felfedjük a szomorú valóságot a bőrgyártást illetően.
A bőrgyártás hármas veszélyt jelent: kegyetlenül bánik az állatokkal, árt az embereknek, és tönkreteszi a létfontosságú ökoszisztémákat. És vajon a műbőr jobb megoldás jelent? Vagy mivel váltható ki a bőr? Cikkünkből mindenre választ kapsz.
A bőr nem a húsipar mellékterméke
Mindenki hallotta már, hogy a bőr csak a hús- és tejipar mellékterméke, így akár még hasznos is, hiszen egy már létező folyamatból származó hulladékot lehet általa csökkenteni. Ez az érvelés azonban figyelmen kívül hagy néhány kulcsfontosságú részletet.
A melléktermékek definíciójuk szerint a gyártási folyamatból visszamaradt anyagok, amelyek sokkal kisebb értékűek, mint az elsődleges termék. A bőr ezzel szemben önmagában is több százmilliárd dolláros globális iparág: 2021-ben a bőrpiacot 407,2 milliárd dollárra becsülték, és az előrejelzések szerint 2030-ra 743,5 milliárd dollárra fog nőni.
Ha egy melléktermék nyereséges, társtermékké válik: a műanyag például az olajfinomítás mellékterméke, de ma még több olajat termelnek ki a földből a műanyag kedvéért, ezért társterméknek tekinthető. A divatipar is hasonlóan működik: borjakat vágnak le csak azért, hogy kielégítsék a luxusbőr iránti keresletet.
Amennyiben a gazda nem alkalmaz nemspecifikus megtermékenyítést, a borjak mintegy ötven százaléka hímivarú lesz és levágásra kerül. Az ágazat számára ez messze nem ideális. Ám a borjak bőre különösen értékesnek számít, mivel puhább és jelöletlen – a bőripar tehát megakadályozza, hogy a tejipar pénzt veszítsen, mert felvásárolja és levágja az újszülötteket.
A Greenpeace 2009-es, Slaughtering the Amazon című jelentése szerint a bőr a brazil szarvasmarha-kereskedelem értékének több mint negyedét teszi ki: ez a szarvasmarhaipar legértékesebb részévé teszi a terméket. A bőr nem ehető termék, ezért nem kell élelmiszer-biztonsági vizsgálatoknak alávetni, és nem igényel hűtést sem, így a tehén legkevésbé költséges, ezáltal legjövedelmezőbb része. A bőr iránti kereslet kielégítése érdekében évente levágott tehenek száma az előrejelzések szerint a jelenlegi 290 millióról 2025-re 430 millióra nő.
Hogyan károsítja a környezetet a bőrgyártás?
Az 1800-as évek végéig az állati bőrt levegőn vagy sóban szárították, és növényi cserzőanyagokkal vagy olajjal kezelték. Ma sokkal veszélyesebb anyagok, többek között ásványi sók, formaldehid, kőszénkátrány-származékok, valamint különféle olajok, színező és felületkezelő anyagok – köztük néhány cianidalapú – felhasználásával készítik.
A bőrkészítés egy háromlépcsős folyamat: előkészítés, cserzés és kérgezés. A második lépés, a cserzés az, ami szennyezést okozhat. Ennek során az állati bőrt hosszabb ideig vegyi anyagokkal áztatják, hogy rugalmasabbá tegyék. A probléma az, hogy ezek a vegyi anyagok kiszivárognak a környező levegőbe, talajba és vízbe.
A PETA jelentése szerint a cserzőüzemek minden tonna feldolgozott bőrre 55 ezer liter vizet használnak fel, miközben akár ezer kilogramm „szilárd hulladék” (pl. szőr, hús és nyesedék) keletkezik. A bőrcserzés során évente 800 ezer tonna krómforgács is létrejön, és ennek a krómhulladéknak a nagy része hulladéklerakókba kerül.
Mit tesznek a cserzőüzemek a környezettel?
Maga az állattenyésztés hatalmas mennyiségű vizet és földterületet igényel, és jelentősen hozzájárul a globális erdőirtáshoz: az amazóniai esőerdőirtások 70 százaléka a szarvasmarha-tenyésztés növekvő területigényének köszönhető. Az ipari állattenyésztés veszélyes mennyiségű metánt és dinitrogén-oxidot bocsát ki – ezek erős üvegházhatású gázok. A bőrgyártás tehát nemcsak erőforrás-igényes, hanem rendkívül káros is a környezetre.
A cserzőüzemek közelében lévő talajvízben számos mérgező anyag magas szintjét figyelték meg. Ennek egyik példája az amerikai Regis Tanning nevű cég, amely az 1950-es évek elejétől 1972-ig cserzőüzemet működtetett New Hampshire-ben. Több mint 20 évvel az üzem bezárása után azonban a környéken gyűjtött talajvízminták kimutatták arzén, króm, ólom és cink jelenlétét, valószínűleg a telepen elhelyezett hulladékok miatt.
Emellett bangladesi kutatók felderítették, hogy a Buriganga folyó mellett elterülő bőrfeldolgozó üzemek felől naponta mintegy 22 millió liter vegyszeres folyadékot engednek bele a folyó melletti nyílt csatornákba, amik a folyóba jutnak, és a vizet ihatatlanná teszik. Talán nem meglepő módon a folyót felölelő Hazaribagh régió helyi állatainak vérében is emelkedett krómszintet találtak.
A bőrgyártás elválaszthatatlanul kapcsolódik a szarvasmarhatartáshoz, amely vitathatatlanul az egyik legpusztítóbb iparág a természet számára – az Amazonas-menti erdőirtás elsődleges oka, a metán és a szén-dioxid egyik fő kibocsátója, valamint a folyók és tavak szennyezője világszerte.
Miért káros a bőrgyártás az emberekre?
A bőrgyártás nemcsak az állatokkal szemben kegyetlen, hanem a bőrgyári dolgozók számára is negatív következményekkel jár. A bőrcserző üzemek által használt vegyi anyagok közül a leginkább problémásak közé tartozik a króm (III), a kénsav, a DDT és a formaldehid.
Ezeknek a vegyi anyagoknak a káros hatásait a gyakorlat is bizonyítja: egy tanulmány a krómsókat az olasz bőrgyári munkások rákos megbetegedéseinek magasabb kialakulási arányával hozta összefüggésbe, különösen az orr daganatos megbetegedésével, mivel a dolgozók gyakran belélegzik a cserzési folyamat során keletkező mérgező füstöt.
Emellett a bőrcserző üzemek dolgozóin végzett vizsgálatok világszerte összefüggést mutatnak a cserzőműhelyi munka és többféle rákos megbetegedés között. Az általánosan használt cserzőanyagnak, az arzénnek való rendszeres kitettség különösen a tüdőrákkal hozható összefüggésbe.
A cserzőüzemek nem csak az ott dolgozóknak okoznak problémákat: egy amerikai kutatás szerint egy üzem közelében a talajvízbe beszivárgott mérgező anyagok különféle egészségügyi problémákat okoztak a környező területek lakóinak, a leukémia előfordulása például ötszöröse volt az országos átlagnak.
A bőrgyártás elismert veszélyei miatt a legtöbb európai országban és az Egyesült Államokban mára már megszüntettek sok gyárat, és az üzemeket a tengerentúlra helyezték át, ezáltal az egészségügyi kockázatokat is áthelyezve az anyagilag kiszolgáltatottabb, alacsony jövedelmű országokra.
Bangladesben például az exportált bőr kilencven százaléka olyan nyomornegyedből származik, ahol a cserzőüzemek szennyvize tisztítás nélkül kerül az élővizekbe: a Human Rights Watch jelentése szerint a szennyezett víz a közeli folyóba folyik, a kormány pedig nem foglalkozik vele, hogy a helyi lakosok megbetegszenek, a munkások pedig naponta szenvednek a káros cserzőipari vegyi anyagoknak való kitettség miatt.
Tanulmányok kimutatták, hogy még a kész bőrtermékek – különösen a bőrrel közvetlenül érintkezők, például a kesztyű és a cipő – is nagy mennyiségben tartalmaznak egy mérgező vegyi anyagot, a hat vegyértékű krómot, amelyet erős allergénnek tartanak, és amely bőrreakciókhoz, például ekcémához vezethet. Egy német tanulmány a vizsgált bőrtermékek több mint felében találta meg ezt az anyagot.
A bőr etikai ára
Az állati eredetű bőrnek komoly etikai aggályai is vannak, függetlenül a környezeti hatásoktól. A tehenekről köztudott, hogy hihetetlenül szociális állatok, akik képesek arra, hogy legjobb barátok legyenek, és szorongani kezdenek, ha elszakítják őket barátaiktól és rokonaiktól. Mivel a bőr a húsipar társterméke, a bőrárukat általában olyan tehenektől nyerik, amelyek már egyéves korukban a vágóhídon végzik – ez természetes élettartamuk kevesebb mint öt százaléka.
Míg a globális bőrgyártást általában Indiába, Bangladesbe vagy Kínába szervezik ki, az Egyesült Államokban a bőrükért leölt tehenekkel hasonló kegyetlenséggel bánnak: több száz mérföldön át szállítják őket rendkívül szűkös kocsikban a bőrfeldolgozó vágóhidakra, majd a feldolgozóhelyekre érve a kifejlett teheneket általában fejbe lövik egy pisztollyal, ezután pedig a lábuknál fogva felakasztják őket, elvágják a torkukat és megnyúzzák őket. Mivel az Egyesült Államokban sok vágóhíd óránként akár 400 állatot is gyorsan feldolgoz, a teheneket gyakran csak részben kábítják el, ezért élve nyúzzák meg őket.
A kereslet egyre inkább nő az állati bőrből készült termékekre, részben annak a meggyőződésnek köszönhetően, hogy a bőr csúcskategóriás árucikk – ez a felfogás azonban ellentmond a termelés valóságának. Bár az olyan „egzotikus” bőröket, mint az aligátorok és krokodilok bőre, gyakran forgalmazzák olyan luxusmárkák, mint a Hermès és a Prada, ezek is jellemzően tömegtermelésben, rossz higiéniai körülmények között, üzemi farmokon készülnek.
A rendkívül hosszú és bonyolult ellátási lánc miatt gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy melyik állatfajtól származik a bőr, amelyből a boltban megvásárolt bőrtáska vagy a kanapé készült. A People for the Ethical Treatment of Animals (PETA) által megszerzett titkos felvételekből kiderül, hogy Kínában kutyákat és macskákat tenyésztenek szőrméért és bőrért. A videófelvételeken látható, ahogyan a kutyákat agyonverik, majd elvágják a torkukat és eltávolítják a bőrüket, néha még élve és eszméletüknél levő állapotban.
2014-ben Kínában naponta 100-200 kutyát öltek meg bőrgyártás céljából. A videó megerősíti, hogy az így nyert bőrt az amerikai piacra szánták. Bár az amerikai törvények tiltják a kutya- és macskabőrök importját, ezek megkülönböztetése a tehén-, juh- vagy sertésbőrtől gyakorlatilag lehetetlen, ezért a tilalmat rendkívül nehéz betartatni. A Kongresszusi Kutatószolgálat jelentése szerint 2014-ben az USA 8,5 milliárd dollár értékben importált bőrárut Kínából.
A vegán bőr
Néhány fogyasztó számára a „vegán bőr” kifejezés olcsó, műanyag alapú anyagok képét idézi fel, amelyek azzal fenyegetnek, hogy az örökkévalóságig a hulladéklerakókban maradnak. Gyakran egy kalap alá veszik a vegán bőr, a műbőr és a műanyag bőr kifejezéseket, aminek köszönhetően a vegán bőr környezetkárosító narratívája sok tudatos fogyasztó fejében megragadt.
Ám az igazság ennél sokkal bonyolultabb, ugyanis sokféle vegán bőralternatíva létezik a piacon, egymástól teljesen eltérő környezeti lábnyommal. Némelyik valóban műanyag alapú, mások azonban kreatívabb összetevőkből készülnek, mint például gomba, kaktusz, parafa, vagy akár ananász.
Emellett azok a diskurzusok, amik a vegán bőr környezetkárosító hatását emelik ki, általában figyelmen kívül hagyják a bőripar és a szarvasmarhatartás által okozott hatalmas környezeti károkat, valamint a piacon lévő számos, műanyagon túli bőralternatívákról sem ejtenek szót.
A műanyagból készült bőr környezeti hátrányai
A műanyag alapú bőr, más néven poliuretán vagy PU az egyik legelterjedtebb alternatíva – ez az, amivel általában az olcsóbb cipőboltokban találkozhatunk, és ennek is megvannak a maga környezeti hátrányai. A PU-bőr nem olyan tartós, mint az állati eredetű bőr, azonban az állati eredetű bőrrel ellentétben vízálló és napálló.
De nem feltétlenül pontos a műanyag alapú bőrt „vegánnak” nevezni – sőt, legtöbbször olyan termékek részei, ahol nem a vegán vagy a környezettudatos döntés a fő szempont, hanem a termék ára, legfőbb előnye ugyanis, hogy olcsó.
A nem műanyagból készült vegán bőrök jobb alternatívát jelentenek
A piacon számos, nem műanyagból készült vegán bőralternatíva is van, amelyek közül választhatunk, és a jövőben valószínűleg még több ilyen fog megjelenni. Ezek általában természetes, növényi rostokból készült alternatívák, például ananász, kaktusz vagy parafa felhasználásával.
Vannak például olyan, már piacra került alternatívákat kínáló cégek, amik micéliumot, azaz a gombák föld alatti gyökérzetét használják a bőr érzetének és tartósságának megteremtéséhez.
A parafa szintén lenyűgöző alternatíva: bár alapja faanyag, nincs szükség hozzá erdőirtásra, mivel a kéreg kinyerésének folyamata a fa kivágása nélkül is elvégezhető. Az eredmény egy tartós, egyedi évgyűrűmintákkal rendelkező anyag.
Az ananászalapú bőrtermékeket a hagyományos filippínó szövési technikák ihlették, amik az élelmiszeripari hulladékterméknek számító ananászrostokat tartós anyaggá alakítják át. Ezzel nemcsak az állati eredetű bőr káros hatását váltják ki, hanem egy olyan hulladékot is újrahasznosítanak, amelyet egyébként elégetnének, így több tonna szén-dioxid légkörbe kerülését akadályozzák meg.
Ezek a kreatív növényi alapú szövetek, amelyeket néha együttesen mesterséges celluloidszálaknak neveznek, a ma piacon kapható legkörnyezetbarátabb termékek közé tartoznak, mivel biológiailag lebomlóak, és előállításukhoz nem szükséges hatalmas mennyiségű energia vagy vegyi anyag.
A fenntarthatóság, az etika és a fogyasztás egyensúlya
Rendkívül nehéz minden ruhadarabot etikus és fenntartható módon megvásárolni egy olyan gazdaságban, amely az olcsó és környezetszennyező termékekre épül. Az állati eredetű bőrök a vegyi anyagok révén pusztíthatják a folyókat és a légkört, míg a műanyag alternatívák kevesebb szén-dioxid-kibocsátással járnak, de hozzájárulnak a növekvő mikroműanyag-problémához.
Néhány megoldás nyilvánvaló: vásároljunk kevesebb ruhát. A használt vagy újrahasznosított ruhák vásárlása is mind jó módja annak, hogy csökkentsük fogyasztói hatásunkat.
A veganizmus, a fenntarthatóság és a tudatos fogyasztás mind csak eszközök, amelyeket együttesen használhatunk a hatás minimalizálására. Ha jobban tudatában vagyunk a ruhavásárlásaink mögött rejlő rejtett problémáknak – mind környezeti, mind etikai szempontból –, az egy módja annak, hogy kivegyük a részünket egy empatikusabb, élhetőbb és fenntarthatóbb jövő építésében.
