A „fast fashion” kifejezéssel sokat találkozunk, de mit is jelent? És mi vele a probléma? Miközben arra ösztönözzük a divatipart, hogy a fenntarthatóbb és etikusabb jövő felé haladjon, hasznos tudni, hogy pontosan mivel is állunk szemben.
Nyisd ki a ruhásszekrényed és légy őszinte! Hány olyan ruhadarabod van, amit évek óta nem hordtál? A szekrényed hátuljában és a fiókok alján ott nyüzsögnek a már nem passzoló, de szentimentális értékkel bíró, a divatból kiment vagy akár soha nem hordott ruhák?
Sophie Woodward, a Manchesteri Egyetem szociológusának kutatása szerint az általa vizsgált nők ruháinak átlagosan 12 százaléka tekinthető „inaktívnak”. Az Oxfam kutatása szerint pedig egy átlagos britnek 57 nem használt tárgya van.
A huszadik század közepéig a divatipar szezonálisan működött az évszakoknak megfelelően. Ezzel szemben manapság a fast fashion márkák évente körülbelül 52 „mikroszezont” állítanak elő, vagyis heti egy új kollekciót.
Rohamos tempóban újulnak meg az aktuális trendek, a boltok kínálatai. Ez arra készteti a fogyasztókat, hogy minden pillanatban naprakészek legyenek; hogy állandóan képesek legyenek az újabb és újabb termékek befogadására és értékelésére. Nincs is igazi lehetőség az elhatárolódásra egy olyan társadalomban, ahol a médiaeszközeink is elhalmoznak hirdetésekkel, ahol a mértéktelen fogyasztás már kényszer – ám mégis szabad választásnak éljük ezt meg.
Mit jelent a „fast fashion”?
A ruhavásárlás egykor eseménynek számított. A fogyasztók megtakarítottak, hogy új ruhákat tudjanak venni az év bizonyos időszakaiban. Ez azonban a 21. század második felében megváltozott: a vásárlás a szórakozás egyik formája lett, és egyéb fogyasztói termékek mellett megnőtt a ruházatra fordított kiadás is. Az olcsó, divatos, tömeggyártott termékek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy megfizethető áron jussanak hozzá a legújabb ruhadarabokhoz, ezzel elérve, hogy a „jólöltözöttség” már ne csak a magas jövedelműek privilégiuma legyen.
A fast fashion olyan ruhatervekre utal, amelyek gyorsan eljutnak a kifutóról a boltokba, hogy kihasználják az aktuális trendeket. A kollekciók gyakran a Fashion Week kifutóján bemutatott, vagy hírességek által viselt stílusokon alapulnak.
A fast fashiont az ellátásilánc-menedzsment (SCM) innovációi teszik lehetővé a divatkereskedők körében. Ennek célja, hogy gyorsan költséghatékony ruházati cikkeket állítson elő, válaszul a sebesen változó fogyasztói igényekre, vagy éppen azok befolyásolására.
Ezek az olcsón elkészített, divatos ruhadarabok viszont káros hatással vannak a környezetre, a ruházati dolgozókra, az állatokra és végső soron a fogyasztók pénztárcájára – nézzük, hogy pontosan miért.
Megdöbbentő adatok
Az Egyesült Államokban kidobott textíliák körülbelül 85 százaléka – nagyjából 13 millió tonna – vagy hulladéklerakókba kerül, vagy elégetik. Világszerte pedig évente 92 millió tonna textilhulladék keletkezik, és másodpercenként egy ruhákkal teli kamionnak megfelelő mennyiség kerül a szemétlerakókba. 2030-ra az évente kidobott textíliák összsúlya valószínűleg meg fogja haladni a 134 millió tonnát.
A divatiparnak nemcsak a hulladéktermelő hatása jelentős, hanem a légkörszennyezése is: ez az ágazat felel ugyanis az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 2-8 százalékáért, a textilgyártás pedig önmagában évente 1,2 milliárd tonna üvegházhatású gázt bocsát ki a légkörbe. Emellett a ruhák előállításához hatalmas mennyiségű vízre van szükség: a globális szennyvíz 20 százalékáért a divatipar tehető felelőssé.
Ugyanakkor több ruhát vásárolunk, mint valaha: az átlagos fogyasztó most 60 százalékkal több ruhát vásárol, mint 15 évvel ezelőtt. Világszerte évente körülbelül 56 millió tonna ruhát vásárolunk, és ez a szám 2030-ra várhatóan 102 millió tonnára fog emelkedni. A gyorsan változó divatból következik a fogyasztók öltözködésének gyakori megváltozása, ami lehetőséget ad a ruhagyártóknak, hogy olcsó anyagokat használjanak, ezzel mesterségesen lerövidítve a ruhák élettartamát. Iparági adatok szerint a modern ruhák élettartama 2-10 év, míg a fehérneműk és pólók esetében ez mindössze 1-2 év.
Jelenleg az Egyesült Államokban egy átlagos ember 37 kg ruhát dob ki évente: ennek mindössze 13,6 százalékát hasznosítják újra, világszerte pedig mindössze 12 százalékát.
Hogyan károsítja a divatipar a munkavállalókat?
A fast fashion a környezeti hatások mellett az emberekre is negatív hatással van. A dolgozók rendszerint alulfizetettek és ki vannak téve a folyamat során használt káros vegyi anyagoknak, például benzotiazolnak – ez a vegyület számos ráktípushoz és légúti megbetegedéshez köthető. De nem csak a munkásokat érinti ez a probléma, ugyanis az ilyen módon készült ruhák viselése – azáltal, hogy érintkezik a bőrünkkel – veszélyes lehet az egészségünkre is.
Az Environmental Health Journal szerint a hagyományos textilfestés is veszélyes lehet, mivel a festékekből származó kezeletlen szennyvizet gyakran a helyi rendszerekbe engedik, nehézfémeket és más mérgező anyagokat bocsátva így ki, amelyek a környékbeli lakosok mellett az élővilágra is káros hatással lehetnek.
A ruházati munkások egészsége tehát állandó veszélyben van a vegyi anyagoknak való kitettség miatt. Emellé pedig hosszú órák, méltánytalan bérek, sokszor jogszerűtlen, kényszerítő munkakörülmények társulnak. Sokunknak talán ismerősek a Nike izzasztóműhelyeivel kapcsolatos hírek, de ez csak egy a sok márka közül, ami az olcsó divat érdekében silány munkakörülményeket biztosítva folyamatosan, szisztematikusan megsérti az emberi jogokat. Fontos azt is megérteni, hogy ezeket a munkahelyeket nem olyan egyszerű a dolgozóknak otthagynia, legtöbbször ugyanis kevés egyéb lehetőségük adódik a megélhetésre.
A bangladesi ruhaiparban dolgozók rossz munkakörülményeire a 2013. április 24-én történtek ébresztették rá a világot: összeomlott a Rana Plaza épülete, ahol 1132 ember vesztette életét és több mint 2500-an megsérültek. Nem ez volt az első és sajnos nem is az utolsó ehhez hasonló eset, ugyanis a gyárak többsége nem felel meg az építési és kivitelezési jogszabályok által előírt szabványoknak. Ennek eredményeként gyakoriak a tűz- és az épületek összeomlása miatti halálesetek.
Az ismert fast fashion márkák mellett érdemes megemlíteni egy viszonylag újabb céget, az internet divatkövetőin az utóbbi időkben szélsebesen végigsöprő „ultra fast fashion” óriást, a 2022-es év legnépszerűbb divatmárkáját: ez a Shein. A Shein volt a legtöbbet keresett ruházati márka a Google keresőmotorjában tavaly 113 országban, jelentős különbséggel megelőzve a többi ruházati óriást, például a Nike-t és az Adidast.
A Shein munkajogi, fenntarthatósági és etikai szempontból is erőteljesen problémás: a divatóriás gyári munkásairól kiderült, hogy fejenként napi 500 terméket készítenek, darabonként nagyjából 2 centért. Ahogyan ez a többi fast fashion márkánál is jellemző, itt sem érvényesülnek az alapvető munkajogok: egyes alkalmazottak 75 órás heteket dolgoznak, és csak két-három nap szabadnapot vesznek ki havonta.
Hogyan kerüljük el a fast fashiont?
Egy olyan gazdaságban, amely az olcsó és környezetszennyező termékekre épül, nehéz teljesen elkerülni a fast fashion cégek által gyártott termékeket, és minden döntésünket etikus és fenntartható módon meghozni – azonban nem teljesen lehetetlen küldetés. Az egyik kritikus kérdés a fogyasztás és az ár: sokan nem engedhetik meg maguknak azokat a csúcskategóriás termékeket, amiket a fast fashion utánoz, de a legújabb trendeket szeretnék követni.
A fogyasztói késztetések elleni küzdelem mellett van néhány lépés, ami segíthet a hatalmas mértékű vásárlások hatásának csökkentésében.
Vizsgáld meg a neked tetsző márkákat abból a szempontból, hogy fenntartható folyamatokat és tisztességes munkamódszert alkalmaznak-e. Az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb módja az etikusabb döntéshozásnak az, ha használt ruhákat árusító üzletekben vásárolsz: ez segít csökkenteni a ruhahulladék mennyiségét, meghosszabbítja használatukat, és nem támogatja közvetlenül a fast fashion cégek etikátlan gyakorlatait.
Ezenkívül a fast fashion és a túlzott fogyasztás elleni felszólalás az egyik legjobb módja a tudatosság terjesztésének. A legtöbb ember nincs tisztában a fast fashion társadalmi és környezeti hatásaival – ha mindenki megteszi a részét a tudatosság növeléséért, akkor az ezeket a termékeket gyártó cégekre kényszerítik az elszámoltathatóságot.
Ami a legnyilvánvalóbb a fast fashion kapcsán, az az, hogy a divatipar egészének rendkívül nagy szerepe van az emberek etikátlan, sokszor jogszerűtlen munkakörülményeinek fenntartásában és a környezet károsításában. A társadalomban kialakult fogyasztói szokások megnehezíthetik a fast fashion kizárását, de léteznek jobb lehetőségek is.
A társadalmi és környezetvédelmi felelősséget vállaló márkák előnyben részesítésével és a használt ruhák vásárlásával a voksunkat az etikus gyakorlatok mellett tesszük le, kiállva az elszámoltathatóság mellett – az emberi jogokért és a fenntartható környezetért.
