Állatjogok, vegán életmód, húsipari horror – a listánkon szereplő öt regény ezekkel a témákkal is foglalkozik. Talál magának ezek között kedvére való olvasmányt a romantikus lelkületű, a groteszk stílust kedvelő és az angol nyelvű köteteket preferáló olvasó is.
Valljuk be, nem túl gyakori élmény az még manapság sem egy könyvmolynak, hogy olvasás közben olyan szereplőre akadjon, aki növényi alapú étrendet követ vagy vegán elveket hangoztat. Kivéve persze, ha kifejezetten ezzel foglalkozó kötetbe vágunk bele.
Utóbbira számos példa akad, olyanok, mint a 76 vegán élettörténet két kötete, Péntek Csaba: A hamburgered ára című könyve vagy a Hogy ne halj meg Michael Gregertől és Gene Stone-tól. Ezek azonban nem kifejezetten azok a szórakoztató, regényjellegű olvasmányok, amelyekkel ki lehetne szakadni kicsit a hétköznapokból.
Hoztunk nektek egy listát, amelyből bátran szemezgethettek, ha szeretnétek kipróbálni, milyen az, amikor nem életrajzi, életmód- vagy éppen receptkönyv lapjain jelennek meg a vegán elvek, hanem inkább irodalmi formában.
Eszes Rita: Északról fúj a szél
A történet főhőse Manuela, a brazil lány, aki Hokkaidó szigetére vetődik egy régi titok nyomán. Ott megismerkedik Kaijal, az ainu gyökerekkel rendelkező japán fiúval. Ahogy azt sejteni lehet, szerelmi történet bontakozik ki, a felszín alatt azonban kibomlik egy ötszáz évvel korábban induló szál is.
View this post on Instagram
Megismerhetjük a japán történelem kevésbé dicső oldalát is, valamint Manuela és Kai révén az ázsiai ország aktuális szokásaiba és problémáiba is betekintést nyerhetünk.
Mindeközben pedig elmélkedhetünk azon, hogy Manuela, aki rendíthetetlenül issza a rizstejes lattékat, vegán táskát rendel ajándékba, Stella McCartney által tervezett ruhát visel, állatjogokat emleget, egy ponton azonban tojásfehérjét használ a sütéshez, vegán-e végső soron.
Kérdésünkre Eszes Rita kifejtette, nem véletlen ez a bizonytalanság, azoknak próbált támogatást nyújtani a karakterrel, akik szeretnének átállni a vegánságra, de nem sikerül nekik azonnal maradéktalanul.
Szándékosan raktam bele Manuela karakterébe némi megbicsaklást. Ahol tud, vegán opciót választ, de időnként belehibázik ebbe az étrendbe. Én magam vegetáriánus vagyok már évek óta, szeretnék átállni a vegánságra, erre törekszem, de nehézséget okoz például az is, hogy eligazodjak a termékek címkéin és felismerjem, melyik összetevő vegán, melyik nem. Úgy látom, sok ember, mikor nem tudja elég gyorsan, egyik napról a másikra megtenni ezt a lépést, úgy érzi, ez neki nem megy, és feladja az egészet
– nyilatkozta a Prove.hu-nak az írónő.
Mindazoknak, akiknek szintén problémát okoz a címkék silabizálása, ajánljuk cikkünket, amely segít eligazodni az összetevők útvesztőjében.
Eszes Rita egyébként még egy vegán-nem vegán diskurzusban gyakran felmerülő, nagy vitákat szító témát is érint, mégpedig a vadászat kérdéskörét.
Katherine Applegate: Ivan, az egyetlen
Nem étrendi szempontból illik ez a könyv a vegán listára, hanem inkább állatjogi. Arra igyekszik ráébreszteni az olvasót, hogy helytelen kénye-kedve szerint felhasználni az állatokat a saját szórakozására.
Ivan, a gorilla a Nagy Csúcs Bevásárlóközpont és Játékterem 8-as kijáratánál tengeti napjait. Hol több, hol kevesebb lelkesedéssel éli meg, hogy az arra járók megbámulják. Mindössze ennyi is a funkciója: hogy vonzza a látogatókat.
Stellával, az elefánttal és Bobbal, a kutyával osztja meg a szürke hétköznapokat, amelyekbe csak a rajzolással tud némi színt csempészni. A monotóniát aztán Ruby, a kiselefánt érkezése töri meg. Ivan egyre többször gondol a dzsungelre, ahonnan kiragadták kölyökkorában, valamint arra, milyen is lehet gorillatársakkal együtt élni.
Az igaz történet ihlette könyv ifjúsági regény, ez pedig a nyelvezetén is egyértelműen meglátszik. A töredezettség és az egyszerű mondatszerkezetek ugyanakkor nem zavaróak még felnőtt fejjel sem. Talán még jobban is illenek az ingerszegény környezetben élő, magányos, időnként kissé elcsigázott gorillához, mintha barokkos körmondatokkal mutatná be a szerző az állat szenvedését.
Vadállatok ketrece. Állatkert. Látom, hol kezdődik, és hol ér véget, látom a falat, amely azt fejezi ki, te ez vagy, és mi pedig azok vagyunk, és ez mindig is így lesz. Nem tökéletes hely. Még ha csak néhány röpke pillanatra látom is a tévéképernyőn. Egy tökéletes helynek nem lenne szüksége falakra. De ez az a hely, ami kell nekem.
Érzékenyítés céljából mindenképp alkalmas lehet már kisiskolások számára is a könyv. Ugyanakkor még az érzékenyebb felnőtteknek is azzal kell kalkulálni, hogy nehéz könnyek nélkül végigolvasni Ivan történetét.
Michel Faber: A felszín alatt
A felszín alatt egy sci-fi csomagolásba bújtatott húsipari leleplező könyv. Csak szép lassan áll össze az olvasó előtt a kép, miért is rója rendíthetetlenül az utakat megfelelő stopposok után kutatva Isserley. Ahogy az is csak idővel áll össze az olvasó agyában, mi is lesz egész pontosan ezeknek a stopposoknak a sorsa.
A nagyipari állattenyésztés, a húsipar visszásságaira világít rá ebben a könyvében Michel Faber. Ráadásul olyannyira nyersen, kifacsart módon és „húsba vágóan” teszi ezt, hogy a többség automatikusan elkönyveli magában, hogy ha nem is vegán, de minimum vegetáriánus a szerző. Ő azonban egy interjúban tisztázta, hogy mindenevő, ám olyan mindenevő, aki látja a rendszer visszásságát.
Az évek során az irodalmi fesztiválokon jó néhányan megköszönték nekem, hogy a vegetarianizmus felé tereltem őket. Erre pedig soha nem tudom, mit feleljek. Nem vagyok vegetáriánus. Számomra A felszín alatt nem a húsevés gonoszságáról szól, hanem arról, micsoda bűn is az, ha morális értelemben nem vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért
– írta a szerző a The Guardian oldalán.
Chuck Palahniuk: Altató
Aki látta és/vagy olvasta a Harcosok klubját, amely Chuck Palahniuk valószínűleg leghíresebb műve, az tudja, mire számítson az írótól. Az Altató is egy meglehetősen groteszk, megbotránkoztató és elgondolkodtató könyv.
Már a témaválasztás is kissé horrorisztikus: Carl Streator újságíró különös felfedezésre jut, mondóka ringat örök álomba több csecsemőt is. A bölcsőhalálnak elkönyvelt esetek mindegyikénél felfedezi ugyanazt a mondókás könyvet, rendre ugyanannál az oldalnál kinyitva. A nyomozás során igencsak sokszínű társaságot gyűjt maga köré: ott van például Helen Hoover Boyle, a rózsaszín hajú ingatlanügynök; titkárnője, Mona Sabbat, a hippi boszorkány; valamint utóbbi párja, Osztriga, aki bármire képes lenne a bolygó megmentéséért és az állati szenvedés felszámolásáért.
Ha az ember sokat hallgatja Osztrigát, egy pohár tej többé már nem csak egy finom ital lesz, amit csokoládés keksszel elszopogat az ember. Folyamatos vemhességben tartott, hormonokkal telepumpált teheneket jelent. Borjakat jelent, amelyek pár nyomorúságos hónapig, mocskos karámokban összezsúfolva döglődnek. Egy szelet disznóhús leszúrt, elvérző malacokat jelent, ahogy hurokkal a lábukon kampóra lógatják, feldarabolják és kicsontozzák őket, miközben visítva vergődnek. A kemény tojás elsorvadt lábú szárnyasokat jelent, tíz centi széles ketreceket, amelyek olyan szűkek, hogy a csirkék nem bírják kitárni a szárnyukat, olyan őrjítően szűkek, hogy le kell vágni a tojók csőrét, nehogy kárt tegyenek a szomszédos ketrecbe préselt társaikban.
Azt, hogy Osztriga állításait komolyan vehető tényként tálalja a könyv vagy végső soron hitelteleníti ezeket az őrült karakterrel, mindenki döntse el maga! Olvasásra fel!
Ruth Ozeki: My Year of Meats
Ez a könyv annyiban kilóg a sorból, hogy magyarul nem olvasható, angoltudásra szükség lesz az elolvasásához. Több szempontból is megéri azonban belevágni annak ellenére is, hogy nem készült belőle magyar fordítás.
A kanadai–amerikai–japán írónő vegetáriánus, ilyen szemmel is mutatja be a húsipari valóságot. Főhőse, a dokumentarista Jane Takagi-Little-t egy nagy húsipari vállalat által szponzorált műsor készítésére kérik fel. Feladata, hogy bemutassa a japán közönségnek, milyen nagyszerű húsos ételeket készítenek, és milyen nagyszerű életet élnek az amerikai háziasszonyok. Jane-ben azonban egyre nagyobb a disszonancia, ahogy a tények és háttérinformációk szerelmeseként kutatómunkába kezd. Egyre kevésbé biztos abban, hogy morális szempontból meg tud birkózni azzal a ténnyel, hogy gyakorlatilag egy húsipari vállalat népszerűsítésén dolgozik.
A My Year of Meats egyébként nem kizárólag vegán szemmel érdekes olvasmány, a japán kultúra érdekes, kevésbé ismert szeleteit is felvillantja az olvasó előtt. Csakúgy, mint az Északról fúj a szél.
