Bolygó

A legnagyobb tejipari cégeknek akkora a károsanyag-kibocsátása, mint az egész Egyesült Királyságnak

A tejipari tehenek és a klímaváltozás kapcsolataKép: Jakob Cotton / Unsplash

Az Institute for Agriculture and and Trade Policy (Mezőgazdasági- és Kereskedelempolitikai Intézet, röviden: IATP) új kutatása a világ 13 legnagyobb tejipari cégének 2017. évi károsanyag-kibocsátását adta össze, amelyből kiderült: ha a tejelő tehenek egy országot alkotnának, annak akkora lenne a szénlábnyoma, mint az egész Egyesült Királyságnak.

Az intézet jelentése egy hasonló, 2015-ös elemzésüket követte, amelyben a kutatók kiderítették, hogy a világ öt legnagyobb hús-és tejipari cége összeadva több káros anyagot bocsát ki, mint egyes olajóriások, például az ExxonMobil és a Shell.

A legtöbb káros anyagot a 2015-ös kutatás a húshoz vezeti vissza, de a mostani jelentés szerint a tejipar is egyre inkább hozzájárul a statisztikákhoz: a két jelentés adatai között eltelt időszakban a 13 legnagyobb tejipari cég kibocsátása 11 százalékkal nőtt.

Ez azt jelenti, hogy a tejipar évi szinten 32.3 millió tonnával (!) növelte eddigi üvegházhatású gázkibocsátásának mennyiségét. A kontextus kedvéért ez egészen pontosan olyan lenne, mintha egy év alatt az eddigiek mellé még további 6.9 millió autót tennénk az utakra.

Mi a baj a tejiparral?

A tejipari kibocsátás legnagyobb része maguktól a tehenektől jön, vagyis a gázoktól, amik az emésztésük során böfögésen keresztül távoznak.

Az így keletkező metángáz, bár kevesebb ideig marad a légkörben, mint a szén-dioxid, jelentősen több hőt képes megkötni: akár huszonötször annyit. Az IPCC szerint a kérődző állatok jelentős mértékben hozzájárulnak a metán légköri jelenlétének növekedéséhez.

Shefali Sharma, az IATP európai igazgatója és a tanulmány szerzője szerint megdöbbentő látni, hogy a Párizsi Egyezmény ellenére a tejipari kibocsátások ennyit nőttek.

“Pontosan az ellenkező irányba kellene haladnunk”, nyilatkozta.

A jelentés szerint a növekvő kibocsátás fő okai a megnövekedett termelés és a cégek egybeolvadása. 2015 és 2017 között a vizsgált 13 cég fúziókon és más cégek felvásárlásán keresztül tudott földrajzi teret nyerni, bekebelezve a kisebb farmokat.

A cégek megnagyobbodásával a termelés is nőtt, méghozzá nem is keveset, 8 százalékot – ez az oka a megnövekedett károsanyag-kibocsátásnak is.

A tejipar szerint a jelentés téved: szerintük a megnövekedett kibocsátás “számviteli változásoknak” tudható be. Az ő érvelésük szerint, mivel a kisebb farmok beolvadtak a nagyobb cégekbe, a termelésük és a károsanyag-kibocsátásuk is hozzáadódik a 13 nagy tejipari cég számaihoz.

“Ezek nem újonnan keletkezett kibocsátások”

– írja a Nemzetközi Tejipari Szövetség és a Global Dairy Platform közös közleményében, válaszul az IATP jelentésére.

Ugyanakkor a tejipari cégek nem igazán tettek érte, hogy segítsék a kutatók munkáját abban, hogy kiderítsék, mennyi üvegházhatású gázt bocsát ki a termelésük.

Egyik céget sem kötelezi a törvény arra, hogy nyilvánosságra hozza a kibocsátási adatait, és a 13-ból mindössze öt teszi meg ezt önkéntesen. A 13-ból pedig egyetlenegy cég sem vállalta, hogy az ellátási láncuk mentén megpróbálják csökkenteni a szénlábnyomukat.

“Egyáltalán nincs átláthatóság, még a legalapvetőbb termelési számokról sem”,

– nyilatkozta Sharma.

A tejipari ferdítések

A cégek kibocsátási rátájának kiszámolásához a kutatók az IFCN termelési adatait használták, amiből a a FAO (az ENSZ élelmezésügyi szervezete) által tervezett módszerrel ki tudták számolni az ezzel járó káros anyagok mennyiségét.

Ahelyett, hogy a teljes körű kibocsátási adatokat közölnék, a tejipari cégek próbálnak enyhébb képet festeni a környezeti hatásukról. az IATP jelentése szerint sok cég, például a Danone a “kibocsátási intenzitást” próbálja fókuszba helyezni, azaz az egy liter tej előállításával járó üvegházhatású gázkibocsátást.

Sharma szerint ezeket a számokat a cégek úgy mutatják be, hogy a termelési módszerek hatékonyabbá tételével nagyobb mennyiségű tejet tudnak előállítani kevesebb káros anyag kibocsátásával – így azt mondhatják, hogy csökkentik az ökológiai lábnyomukat.

Az adatok szerint az iparbeli tehenek száma és az összkibocsátás is növekszik, de az ipar akkor is azt hirdeti: környezetbarátabbak lettek, mert az egységenkénti tej termelésével kevesebb káros anyagot bocsátanak ki.

És ezt a hamis képet tanulmányok segítségével is terjesztik: egy 2019-es jelentés szerint például, amelynek társszerzője a fent említett Global Dairy Platform, a tejipar kibocsátási intenzitása – amit az egy kilogramm tejjel járó üvegházhatású gáz kibocsátásának mennyiségében mérnek – 2005 és 2015 között majdnem 11 százalékkal csökkent.

Ugyanakkor a jelentés azt is megemlíti, hogy a “termelési hatékonyság javítása általában a teljes kibocsátás mennyiségének növekedésével jár (hacsak nem csökken az állatok száma).”

A Global Dairy platform az IATP jelentésére adott közleményében elismeri, hogy ez tényleg így van, és hogy 2005 és 2015 között a tejipari termelés 30 százalékkal nőtt. Szerintük ez azonban az összkibocsátás akár 38 százalékos növekedésével is járhatott volna, de a termelés hatékonyságának növelése miatt ez a szám csak 18 százalék.

Sharma szerint a termelési hatékonyság folyamatos emlegetése terelés.

“A teljes kibocsátást kell csökkenteni, az “egységenkénti” kibocsátás semmit nem számít” – nyilatkozta.

Szerinte egyszerűen kevesebb tehenet kell tartani és kevesebb tejet kell termelni.

A klímaváltozásra gyakorolt hatásán túl az IATP jelentése kiemeli a nagy cégek negatív hatását a közép- és kisméretű farmokra is. A világ négy nagy tejtermelő régiójában – Észak-Amerika, Európa, India és Új-Zéland – 2015 és 2017 között nőtt azoknak a farmoknak a mennyisége, amelyek veszteségesen zárták az évet vagy csődbe mentek.

Az Egyesült Államokban a tejipari kisgazdák 94 százaléka zárt be a ‘70-es évek óta.

Az IATP jelentése szerint a kormányoknak szabályozni kellene a tejipart a termelés csökkentése érdekében, ezzel a kis farmok és a klíma is nyerne. Az állami támogatásokat pedig át kell irányítani a kevésbé környezetkárosító kis farmok, valamint a nagy cégek miatt munkájukat vesztett kistermelők segítésére.

Sharma szerint a növényi tejre való áttérés önmagában nem elég: az egyéni kereslet változása nem fogja meghozni a szükséges változást. Szerinte a megválasztott képviselőkre kell nyomást gyakorolnunk, hogy változtassanak a mezőgazdasági politikájukon.

“A politikai változás lehetséges és elérhető. Csak meg kell teremtenünk.”

Prove.hu
Flóra

Flóra

Publicista
Amikor gyerekként megértettem, hogy a hús ára egy élet elvétele, nem tudtam elképzelni, miért esszük egy emberként mégis; hogy az élet szeretete, az együttérzés, a közös társadalmi értékeink miért nem terjednek ki arra a néhány állatfajra, akik nap mint nap az asztalunkra kerülnek. Így lettem vegetáriánus, néhány évvel később pedig vegán. A téma azóta is foglalkoztat - ami leginkább leköt, az a veganizmus, a feminizmus és a környezetvédelem közös szociológiai háttere.

Írd le a véleményed!

Mindjárt kész vagy!

Ide fogjuk küldeni a napi útmutatókat, ezért kérlek pontos adatokat adj meg.