Amit jó ideje senki nem tudott elérni, az a koronavírus-járványnak úgy tűnik, sikerült. A közel hat évtizede dinamikusan növekvő húsfogyasztásban végre új, a megszokottal ellentétes tendenciák mutatkoznak.
Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének becslései szerint 2019-ben a korábbiaknál kevesebb hús fogyott a világpiacon, s idén is visszaesésre lehet számítani. 1961 óta ez mindössze másodszor fordul elő, két egymást követő évben azonban példátlan esetnek számít.
Lehet, hogy egy tartós folyamat kezdetén állunk? Még egy olyan steakőrült országban is, mint Brazília? – teszi fel a kérdést a Bloomberg.com.
A tekintélyes gazdasági és üzleti hírportál szakemberei szerint az idei évre várható, egy főre eső húsfogyasztás-csökkenés lesz 2000 óta a legnagyobb visszaesés. Ám ennek jelentősége a környezetre és a klímaváltozásra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásában mérhető csak le igazán.
A húsfogyasztás változását két faktor befolyásolja: a népességszám és a gazdaság. Előbbi növekedése lassul, utóbbit pedig bizonyára befolyásolja a koronavírus-járvány, de csak némi késéssel. Bár azt is tudjuk, hogy a hústermelés eddig még a globális pénzügyi válságok idején sem esett vissza.
A piac kegyetlen törvényei szerint, a csúcspont elérését követően, a növekedés csak a hasonló áruk rovására lehetséges. Amennyiben a húspiac megközelíti maximumát, az azt jelenti, hogy az egyik húsféle piaci növekedéséért fejében, egy másiktól kell a részesedést elvennie. Éppen ezért érdemes az elmúlt hatvan év húspiaci változásait abszolút és relatív értelemben egyaránt megvizsgálni.
Az abszolút szerint a FAO 18 különböző húsféle – a tevét, a gyöngytyúkot és a vadonélő állatokat is beleértve – előállítását követi, ám világméretű mennyiségben csupán három bír jelentőséggel: a marha, a disznó és a csirke.
Három fajt eszünk megállás nélkül
2018-ban a 340 millió tonnás összfogyasztásból 302 millió jön össze ebből a három fajtából. A grafikont jobban szemügyre véve világosan látható, a disznó és a csirke termelése sokkal erőteljesebb növekedést mutat, mint a marháé.
Ha relatív értelemben vizsgáljuk meg az adatokat, vagyis a teljes húsfogyasztás százalékos arányában, akkor két fontos dolgot figyelhetünk meg.
Az első, hogy a teljes piaci részesedésük rendkívül stabil, az elmúlt több mint öt évtizednyi időszak teljes termelésének 85 és 88% közötti részét tette ki.
A második, hogy a marhahús előállítása a teljes hústermelés százalékos arányában is csökkenést mutat, az 1961. évi 39%-ról 20%-ra esett vissza 2018-ra, a sertéshús pedig tartja az 1961-es 35%-os piaci részesedését. Az összes növekedés tehát a csirke népszerűségéből ered, amelynek aránya 11%-ról 34%-ra emelkedett.
Ha az egy főre jutó húsfogyasztást vizsgáljuk, akkor egy másik plafonértéket is megfigyelhetünk, amit viselkedési csúcsnak nevezhetünk. A marhaús már az 1970-es évek végén elérte a maximumát, a sertésé azonban csak 2015-ben következett be, miközben a csirke folyamatosan növekszik, és hamarosan még a vezető pozíciót is átveszi a sertéshústól.
A fenti trendek pontos ismerete a klímaváltozás szempontjából is nagyon fontos, hiszen a globális élelmiszer-termelés rendkívül magas károsanyag-kibocsátású szektora éppen a marhahústermelés. Az ebből származó gázok körülbelül tízszeresét teszik ki a sertés- vagy csirkehús előállításából fakadóét.
És itt most nem csak a tenyésztésre kell gondolni, hanem az ahhoz tartozó erdőirtásról is, amellyel a megnövekvő legeltetési igényeknek kívánnak megfelelni. A gazdaságok kibocsátásának csökkentésére szolgáló új módszerek természetesen egyre kapósabbak.
Próbálkoznak a nagy cégek
Ilyen például a Burger King elvárása, hogy a tehenek életének utolsó három-négy hónapjában citromfűvel átitatott étrenddel váltsák fel a hagyományost, ezzel harmadával csökkentve a károsanyag-kibocsátást. (Az akadémiai szakértők még nem erősítették meg a módszer hatásosságát – a szerk.)
A földhasználatból származó kibocsátások csökkentése szintén kritikus lesz a jövőnkre nézve, mivel a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a földhasználat a globális üvegházhatású gázkibocsátás 18,5%-áért felelős, amiből 14,5%-ot tesz ki az állattenyésztés és takarmányozás.
Éppen ezért már léteznek olyan technológiai megoldások, amelyeket ennek csökkentésére fejlesztettek ki, a piac pedig bízik abban, hogy a vállalkozások be is tartják ígéretüket ezek használatára. A digitális növény-kereskedelemmel foglalkozó Indigo AG jelenleg a világ legértékesebbnek tartott mezőgazdasági technológiai vállalkozásaként vállal ebben úttörő szerepet.
A marhahús előállítása tehát nagy földterületeket igényel, miközben a károsanyag-kibocsátása is magas. A marhahúsfogyasztás azonban biztosan közelít a csúcspontjához, a befektetők pedig ennek tudatában már idén több mint egy milliárd dollárt fektettek az alternatív fehérjék gyártásába, annak reményében, hogy a portfóliójukhoz tartozó vállalatok tovább csökkenthetik a hús iránti keresletet.
A legkézenfekvőbb megoldás azonban egyszerűen a kevesebb földterület használata lenne. A marhahús csirkével való helyettesítésével már elindult egy efelé mutató kedvezőbb folyamat, amelynek erősödésével ez a tendencia akár a klímaváltozás elleni harcban is közelebb hozhatja a tényleges eredményeket, noha etikai oldalról még mindig nem a legjobb megoldás a csirkék fogyasztása.
