Mediterrán sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, és szokás szerint édes fináléval zárunk: mai receptünk egy grízes, kókuszos kevert sütemény, ami namoura, basbousa, revani és hareesa néven is ismert.
Ez a cikk a Csenge és Flóra világkonyhája sorozat tizenhetedik része. További receptekért kattints ide, a házigazdák bemutatkozását pedig itt olvashatod el.
Ez az egyiptomi, mór eredetű sütemény bizonyára beillene egy magyar család vasárnapi ebédmenüjébe is – kiindulópontja a nálunk is népszerű, egyszerű grízes kevert tészta. Erre sütés után édes, ragacsos szirup kerül, ami összetartja a búzadara miatt kissé morzsás, homokos állagú süteményt. A tészta és a szirup gyakran narancsvirágvíz- és/vagy rózsavíz-ízesítést is kap.
Namoura, basbousa, revani, hareesa…
A kelet-mediterrán régió több országában is népszerű ez a desszert, és ennek megfelelően több neve, illetve változata is ismert:
- Egyiptomi, basbousa nevű változatában erőteljes szerepet kap a kókuszreszelék (Egyiptomot tartják egyébként a desszert eredeti származási helyének);
- Libanonban namourának hívják, és gyakran kókusz nélkül készítik;
- A Törökországban, Görögországban és Szíriában revaniként ismert változatba narancs mellett (vagy helyett) sokszor citrom is kerül;
- A szíriai és palesztin hareesa pedig leggyakrabban rózsavíz, narancsvirág és kókusz nélkül, natúrabban készül.
A mi süteményünk a fent említett regionális változatok hibridje: tésztája kókuszos, a süteményt borító szirupba pedig csak egy kevés citrom kerül.
Ennek igen praktikus okai vannak, kókuszreszeléket és citromot ugyanis még a sarki közértben is találunk, narancsvirágvizet és rózsavizet azonban legtöbbünk itthon bizonyára nehézkesen tudna beszerezni.
Ezt a szirupos édességet fogyasztják hétköznapokon tea mellé, de ünnepi desszertként is, például ramadánkor gyakran találkozhatunk vele az egész napos böjtöt követő bőséges vacsora, az iftar alkalmával.
Erről példát véve te is bármikor elkészítheted: akár egy esős délutánon egy bögre forró tea mellé, akár vacsoravendégeid lenyűgözésére. A brownie-hoz hasonlóan nagyon jól áll neki a tetejére halmozott vaníliafagylalt, de a puding és a vaníliasodó is.
Hozzávalók
A tésztához:
♡ 500 gramm búzadara
♡ 50 gramm kókuszreszelék
♡ 90 gramm vegán vaj + egy kevés a forma kivajazásához
♡ 1 konzerv kókusztej
♡ 120 gramm barna cukor
♡ 120 ml növényi tej
♡ 1 és ½ teáskanál (7 gramm) sütőpor
♡ ⅓ teáskanál (2 gramm) szódabikarbóna
♡ ½ teáskanál só
♡ hántolt mandula a tetejére (opcionális)
A sziruphoz:
♡ 200 gramm cukor
♡ 120 ml víz
♡ 1 evőkanál citromlé
Elkészítés
- Egy nagy keverőtálban alaposan keverd össze a búzadarát, a kókuszreszeléket, a szódabikarbónát, a sütőport és a sót.
- A vegán vajat vízgőz felett vagy a mikróban (alacsony fokozaton, 20 másodpercenként ellenőrizve és átkeverve) olvaszd meg.
- A kókusztejet, ha kókuszvíz van az alján, fölözd le, és csak a sűrű részt felhasználva tedd a vegán vajjal, a növényi tejjel és a cukorral egy tálba, és keverd össze. Add a nedves összetevőket a szárazhoz, óvatosan összeforgatva.
- Egy közepes tepsit vajazz ki, majd egyenletesen oszlasd el benne a tésztát, és pihentesd fél órát.
- Amíg pihen, készítsd el a szirupot. Ehhez keverd össze a vizet, a citromlevet és a cukrot egy lábasban. Közepes lángon forrald fel, időnként megkeverve addig, amíg a cukor feloldódik. Ha felolvadt, kevergetés nélkül főzd tovább öt percig alacsony fokozaton, majd zárd el, és hagyd kihűlni.
- Egy késsel kb. egy cm mélyen vágd be a süti tetejét úgy, hogy kis négyzeteket vagy gyémántokat (ehhez az egyik oldalt átlósan metszd be) kapj. Minden darabot díszíts egy szem mandulával.
- Süsd 180 ℃-ra előmelegített sütőben 25-30 percig, amíg aranybarna nem lesz.
- Amint elkészült a sütemény, öntsd le egyenletesen a legalább szoba-hőmérsékletűre hűlt sziruppal.
- Hagyd legalább 45 percet hűlni, majd tálalás előtt vágd fel a korábban bemetszett vonalak mentén. Önmagában vagy fagylalttal, pudinggal vagy vaníliasodóval is nagyon finom.
