Egy friss tanulmány az eddigieknél gyorsabb ütemű pusztulást vetít előre. A kutatás szerint 2050-re olyan állapotba kerülhet az erdő, ahonnan már szinte lehetetlen lesz visszafordítani a károsodást. Az ökológiai változások beláthatatlan következményekkel járhatnak. A tanulmány szerzője szerint azonnali cselekvésre van szükség, hogy ellenállóbbá tegyük az őserdei ökoszisztémát a szélsőséges környezeti hatásokkal szemben.
Az amazóniai esőerdő 2050-re elérheti azt a fordulópontot, ami után már szinte képtelenség lesz megakadályozni az erdő pusztulását – számolt be egy friss tanulmány eredményeiről a The Guardian. Az ember által okozott környezeti károkozások és az éghajlatváltozás egymásra rakódó hatását vizsgáló tanulmány az eddigi legátfogóbb ebben a témában. Az eredmények függvényében a kutatók úgy vélik, már átléptük a biztonságos határvonalat, és mielőbbi cselekvésre van szükség, ha meg akarjuk menteni az erdőt a további degradációtól.
Hatvanöt millió éven keresztül az amazóniai erdőségek viszonylag jól tűrték az éghajlat változásait. A terület most különösen kitett a melegedő éghajlat, a szárazság, az erdőirtás és az erdőtüzek eddig nem tapasztalt mértékű veszélyeinek, még a mély és elszigetelt részek is. Az erdő és a környezeti viszonyok között régóta fennálló visszacsatolásokat újak váltják fel, amelyek befolyásolják az ökoszisztéma ellenállását és kritikus összeomlással fenyegetnek
– olvasható a tanulmány bevezetőjében.
Korábbi tanulmányok úgy tippelték, hogy a terület 20-25 százalékos kiirtásánál válhat kritikussá a folyamat, a mostani kutatás viszont – részletesebb elemzéseket alkalmazva – arra jutott, ez hamarabb bekövetkezhet. Bernardo Florest, a tanulmány szerzőjét is meglepték a vészjósló eredmények.
A kutatás alapján 2050-re a terület 10-47 százaléka szenvedhet olyan mértékű degradációt, amely a teljes ökoszisztémát érintő változásokat idézhet elő. Egyúttal felgyorsíthatja az éghajlatváltozás helyi hatásait. Ahhoz, hogy ezt elkerülhessük, 10 százalék alatt kell tartani az amazóniai erdőségek irtását és 1,5 °C alatt a hőmérséklet-növekedést. Viszont már most 15 százalékos erdőirtásnál járunk, a másfél fok alatti hőmérséklet-növekedés pedig szinte lehetetlen küldetésnek tűnik.
Az amazóniai esőerdő legnagyobb ellensége az állattenyésztés
A tanulmány kitér arra, hogy az eddigi számítógépes modellek nem megfelelően vetítették előre az egyes stresszfaktorok (szárazság, erdőtüzek stb.) egymásra rakódó hatásait. Sok területen lényegesen kevesebb a csapadékmennyiség a megszokottnál, más területek pedig több esőt kapnak, mint amennyire szükségük lenne. A változások nemcsak az erdőt és a biodiverzitást érintik, de a területen élő emberek is komoly kihívásokra számíthatnak.
Az amazóniai esőerdő a bolygó szárazföldi biodiverzitásának több mint tíz százalékával rendelkezik, 15-20 évnyi globális kibocsátásnak megfelelő szén-dioxidot köt meg, az evapotranspirációnak köszönhetően pedig hűtő hatása is van, amely segít stabilizálni a bolygó klímáját
– hangsúlyozza a terület fontosságát a tanulmány.
Az esőerdő pusztulását az egyik legnagyobb mértékben elősegítő iparág a nagyipari állattenyésztés. A szarvasmarha-tenyésztők nagy területeket vágnak ki, égetnek fel, hogy ezeken a felszabadult területeken takarmánynövényeket termesszenek állataik számára.
