Ezen az anyák napján gondolj arra is, milyen borzalmakkal szembesülnek az anyák a nagyipari állattartásban. A gyermek és szülő elválasztása itt nem is kérdés. A profitmaximalizálásba nem férnek bele az anyai érzelmek és a gyengéd gondoskodás.
Mindig jól az eszünkbe véssük: csak el ne felejtsük anyák napja alkalmából köszönteni édesanyánkat, nagymamánkat, esetleg keresztanyánkat, nevelőanyánkat. Veszünk nekik virágot – ha fenntartható döntésre törekszünk, akkor cserepeset –, és jól megölelgetjük őket.
Vannak azonban olyanok is, akiknek nem adatik meg, hogy megtapasztalják az anyai szeretetet. Elveszik tőlük a lehetőséget már a kezdet kezdetén, az anya-gyerek kapcsolat szárba szökkenésekor.
Az anyák a nagyipari állattartásban nem lehetnek igazán anyák. Elveszik tőlük a jogot, hogy felneveljék gyermekeiket, ahogy sok egyéb jogot is elvesznek: többek között az elegendő helyhez való jogukat, a méltóságukat, és végül az élethez való jogukat is. Gépekként, eszközökként kezelik őket, nem érző lényekként.
Már a tojását is becézgeti a tyúkanyó
A tyúkok anyai ösztöneit talán nem is mutathatná jobban más, mint az, hogy már akkor is „beszélnek” fiókáikhoz, mikor azok még a tojásban vannak. Pont úgy, mint az emberek, mikor még a hasukban növekszik a gyermekük – mutatott rá a The Humane League állatjogi szervezet.
A tyúkok is csiripelnek-duruzsolnak csibéiknek, miközben őket magukat valójában még nem is látják. Ezeknek a hangoknak a pontos okait egyelőre nem derítették ki a tudósok, valószínű azonban, hogy igyekeznek hozzászoktatni a csibéket a saját hangjukhoz. A tojásban eltöltött utolsó napokban pedig már az utód is visszacsiripel válaszként az anyukájának.
Persze ez csak ideális körülmények között történik így. Az anyák a nagyipari állattartásban ezt soha nem tapasztalhatják meg, így a csirkék sem. Miután megtették azt, amit elvárnak tőlük, azaz tojást raktak – éves szinten akár 300-at is –, elveszik tőlük, és várják az újabb adagot. Tojáshoz csiripelésről itt szó sem lehet. Legtöbb esetben persze a környezet sem alkalmas erre nagyüzemi keretek között. A tyúkok összezsúfolva élnek, ez pedig agressziót és kannibalizmust eredményezhet az állatok között.
A tehenek sokszor üldözik az autót, amely elszakítja tőlük a kicsinyüket
Bár az embernek nincs szüksége tehéntejre ahhoz, hogy egészségét megőrizze, sokan még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy fogyasszák. Ez azonban azt jelenti, hogy a boci elől isszák el az anyatejet.
Sokan igyekeznek azzal legitimizálni tejfogyasztásukat, hogy ezzel még jót is tesznek a tehénnel, mert fejés után nem feszül a tőgye. Valójában azonban a tehén is csak abban az esetben termel tejet – az emberhez hasonlóan –, ha utóda születik. Ezért újra és újra megtermékenyítik őket, a borjaikat pedig erőszakkal elveszik tőlük, hogy az emberek ihassák a tehéntejet.
A PETA állatvédő szervezet osztotta meg egy Clarabelle nevű tehén történetét. Clarabelle-t mindössze órák választották el attól, hogy a vágóhídra vigyék, mikor megmentette egy állatmenhely. Az ott dolgozó önkéntesek hamarosan észrevették, hogy a tehénnek ismét borja lesz. Clarabelle-től korábban olyan sokszor vették el a kicsinyeit, hogy ezúttal a magas fűben, az emberektől messze szült meg. Láthatóan rettegett attól, hogy újra át kell esnie ugyanazon a traumán. Ebben az esetben természetesen már nem kellett elszenvednie egy újabb elszakadást. Az ő története azonban egyedi, a nagyipari állattartásban ritka a happy end.
Kutatók megnézték, miként reagál arra egy tehén, ha borját egy ismeretlen jármű közelíti meg. Az eredmény pedig 99 százalékban az volt, hogy az anya megpróbált a járgány és kicsinye közé állni – feltételezhetően azért, hogy védelmezze a picit. De arról is rengeteg videó fellelhető az interneten, hogy az anyatehén kitartóan fut a jármű után, amellyel a borját szállítják el.
Bizonyított tény, hogy a frissen született borjú számára is komoly stresszfaktort jelent az, hogy elszakítják az anyjától. Ez a negatív hatás pedig hosszabb távon is velük marad – már amennyiben persze lehetőségük van a hosszú életre. Nagyüzemi körülmények között ez nem jellemző.
Az anyateheneket pedig átlagosan három hónappal azt követően, hogy elveszik tőlük a kicsinyüket, ismét mesterségesen megtermékenyítik.
A disznók sem lehetnek anyák a nagyipari állattartásban
A disznók hosszú távú memóriája kiváló. Tudósok tanítottak már be malacokat arra, hogy joystick segítségével mozgassák a kurzort a számítógép képernyőjén, de sok más trükköt is meg tudnak tanulni, például ketrecajtót kinyitni. Egy Moritz nevű malac azt is bebizonyította, hogy a kirakóssal is jól elboldogulhatnak a disznók.
A nőstény hideg napokon kicsinyeivel összebújva melegíti őket. Gyakran jellegzetes, éneklésre hajazó hangon jelzi nekik, ha elérkezett az evés ideje. A kicsik pedig felismerik anyjuk hangját.
Bármilyen intelligens és érzelmes állatok is azonban a disznók, ez nem változtat haszonállati minősítésükön. A sertéstelepeken sokszor szűk fémrácsok között kell szülniük, ahol alig tudnak megmozdulni. Kicsinyeiket pedig elveszik tőlük, hogy akár már néhány hónaposan levágják őket vagy ők is újabb és újabb utódok világrahozatalával váljanak a rendszer részeivé.
