Már két hete zajlik a hivatalos Veganuár kihívás, melynek során bárki kipróbálhatja a vegánságot egy hónapon át, ingyenes támogatással. A Prove által indított mozgalomhoz idén is rekordszámban csatlakoztak, január elsejéig egészen pontosan 15.538-an, ami azóta csak tovább nőtt.
Az eseményt beharangozó, élő örömfőzésünk után a napokban élőben válaszoltam minden felmerülő, a vegánsággal kapcsolatos kérdésre – legyen szó információéhségről vagy kétségekről.
Izgalmas és megtisztelő érzés volt, hogy ilyen sokan bíztatok meg bennem felvetéseitekkel, és lélekmelengető volt látni, hogy máris több mint 15.000 megtekintés érkezett a storyfolyamra. Ezt köszönöm nektek.
Tíz, vegánsággal kapcsolatos kérdésre adott válaszaim 24 óra elteltével a „Veganuár Q&A” highlights albumban elérhetők maradnak, valamint alább olvashatóak.
1. Igaz, hogy a vegánok rossz szemmel nézik a lovasokat / lovaglást?
Kategorikusan válaszolva, a lovakat tenyészteni és lovaglásra használni nem vegán – mert a vegánság elutasít minden olyan iparágat és azok támogatását, amely állatok szervezett használatára épül.
Mint minden állat, a ló is szabadságra született. Tudom, a lovas és egy ló között kiépülhet gyönyörű bizalmi viszony, de sajnos az is gyakori, hogy ezek az állatok számukra stresszes feladatokra vannak kényszerítve.
Ugyanakkor fontos hozzátennem: én nem nézek „rossz szemmel” arra, aki lovagol, ahogy arra sem, aki (még) eszik húst (is).
A múltban magam is lovagoltam, volt tenyészetből származó kutyám, és nem vetem meg a korábbi önmagam, mert más prioritások szerint élt(em). Mind másképp teszünk hozzá a közös jóhoz, állandó, érzékeny változásban.
2. Húsimádó családban vagyok vega. Vegán szeretnek lenni, de nem tudom megvalósítani…
Tudom, nehéz – de ez kevésbé szól vegánságról, mint arról, hogy minden helyzetben hűek maradjunk magunkhoz.
Az egyetlen kompromisszum, amit kötnöd kell, hogy hagyod a többieket azt enni, amit szeretnének – hogy te mit eszel, nem az ő dolguk.
Ha nem követed a saját értékrendedet, nem haladsz a saját utadon, előbb-utóbb korlátozva érzed majd magad, ez pedig több problémával jár, mint kijelenteni, hogy te többé nem eszel és főzöl nem vegán ételt.
Eleinte furcsa lesz nekik, neked, de hamarosan megértik majd, hogy a növényi ételek ugyanolyan finomak is lehetnek, mint amihez szoktak tőled.
Kedvesen és türelmesen kommunikálj az elhivatottságodról, a viccekbe bújtatott verbális abuzálásnak pedig ne engedj teret. Sok sikert, büszke vagyok rád!
3. Van olyan vegán termék / alapanyag, ami népszerű, de te nem ajánlanád?
Ez egy nagyon fontos és jó kérdés. Nincs olyan, hogy egy termék általában kerülendő, olyan van, mint nem vegán termékek kapcsán is, hogy módjával érdemes fogyasztani.
Ilyenek a feldolgozott, nagyipari termékek, amelyeknek mindig érdemes elolvasni az összetevőit. Egy példa: sokan mondják, hogy a vegán sajtok egészségtelenek.
Ami egészségtelen, az a nagyrészt olajból álló, mesterségesen ízesített „sajt”, de pár szelet ebből sem tesz tönkre.
Ugyanakkor vannak hagyományos módszerekkel készülő, fermentált, teljes értékű növényi sajtok, melyek egészségesek.
Vegán csokinál sem mindegy, hogy cukorral tömött verziót, vagy egy „véletlen vegán” magas kakaótartalmú étcsokit veszünk.
Hasonlóképp, az avokádót gyakran démonizálják, de nem „ő” a hibás, hanem azok, akik a világ végéről érkezőt választják spanyol vagy görög avokádó helyett.
Még a mumus pálmaolajból is van fair trade. A kulcsszó, mint mindenben, mindenkor itt is a tudatos választás.
4. Aki 340 ezer forintból él, rá is gondoltok a receptekkel? Mert pl. a gyümölcs, zöldség, növényi tej aranyárban van…
Az egyik klasszikus sztereotípia a vegánsággal kapcsolatban, hogy drága, de ez olyan, mint azt mondani, hogy kirándulni drága. Lehet százezreket költeni csak túraeszközökre, és lehet ingyen sétálni az erdőben.
A saját receptjeim kapcsán gyakran mondom: ízre, állagra főzzünk, és minden helyettesíthető mindennel.
A kesudió napraforgómaggal, az édesburgonya krumplival, a kókusztej házi rizstejjel, a quinoa kölessel, a csicseri sárgaborsóval, és lássuk be, a húst, halat, tojást, tejterméket sem ingyen dobják utánunk.
A másik módja a spórolásnak (vegánként és nem vegánként), ha újrahasznosítjuk az alapanyagokat:
- egy tegnapi lencsefőzelékből készülhet ma mártogatós,
- a megmaradt sült krumpli újjászülethet spanyol tortillaként,
- a mediterrán konyha pedig még a száraz kenyeret is felhasználja.
Kreatívan, felelősséggel főzve, vásárolva nem nevezhető drágának a vegán étrend.
5. Mire figyeljek leginkább kezdő vegánként, hogy hosszú távon motivált és kitartó legyek?
Személyes tapasztalatom, hogy az marad vegán hosszú távon, aki nem zsigereli ki magát – sem fizikailag, sem mentálisan.
A változatos étkezés alap – ha mindig ugyanazt eszed, hiánytüneteid lesznek, és megvonásként éled meg a vegánságot.
Gyökér- és leveles zöldek, bogyós termésűek, olajos magvak, gabonák kombinációja gondoskodik a szénhidrát, fehérje, rost és zsír megfelelő arányairól, a sokféle szín garantálja a sok vitamint és ásványi anyagot, az izgalmas textúrák, krémes, ropogós, valami, amire ráharaphatsz, az ízekkel – sós, édes, savanyú, keserű, csípős, umami – való játék mind segítenek abban, hogy a vegánság évek múltával is tartogasson izgalmakat.
És az is, ha hasonló gondolkodású emberekkel veszed körül magad, akiknek prioritás az állatok jólléte. Én tizenöt éve vagyok vegán, és a motivációm csak gyarapszik.
6. Mi a legnehezebb a vegánságban?
Ahogy a ti kérdéseitek is mutatják, a legnehezebb része a dolognak a másoktól érkező ítélkezés – az „orvoshoz járni sem vegán, mert minden gyógyszert állatokon tesztelnek”-től a klasszikus „a növények is éreznek”-ig.
Az én megoldásom az empátia: emlékeztetem magam, hogy 15 évvel ezelőttig engem is titokban idegesített, hogy apukám vega volt, mert úgy éreztem, „jóemberkedik”, ami engem „rossz emberré” tesz, mint húst is fogyasztót.
Az önigazolás természetes emberi reakció arra, mikor félünk a változtatástól – de ezt nem kell a kritikusaink orra alá dörgölni. Én inkább azt mondom:
Igazad van. Számtalan módon rombolom a bolygót a puszta létemmel, így is, hogy vegán vagyok. Ám az én személyes érzékenységi szintem ezt diktálja. Sosem leszek tökéletes, de mindig igyekszem kicsivel többet és többet tenni. Ez az én igazságom, a tiéd pedig lehet egészen más – nem célom megváltoztatni téged, így kérlek, te se próbálj eltéríteni engem, de ha több kérdésed van a vegánságról, örömmel folytatom a tiszteletteljes diskurzust.
7. Sosem puffaszt?
De, eleinte szokatlan az emésztőrendszernek a magas mennyiségű rost és a kizárólag növényi forrásból érkező fehérje.
Viszont ez nem azt jelenti, hogy egészségtelen. Sőt, kimondottan érdemes kihívás elé állítani, „nevelni” a gyomrot és bélrendszert – a magas rosttartalmú étkezés rengeteg betegséget előzhet meg.
A sok víz étkezések közt, a fermentált ételek, a séta segíthet az átállásban. Én ma már ehetek káposztát karfiollal és hummusszal, sosem puffadok.
Sőt, nagy ritkán pont az rontja el kis időre az emésztést, ha mondjuk utazás közben nem tudok megfelelően tápanyagdúsan étkezni.
Megijedni a puffadástól, és amiatt elhagyni a veganizmust olyan, mint az első izomláz után lemondani az edzésről.
Összességében: teljesen normális, ha az emésztés nem sormintaszerűen zajlik, óramű pontossággal.
8. Hogyan kerülhető el, hogy vegánként nyűgnek érezzem magam vendégségben / étteremben?
Tudatosítsd magadban, hogy a nem vegánok „nyűgjeit” is kiszolgálja a világ: hagyma nélkül, a köret külön tányéron, extra csípősen, koffeinmentesen, laktózmentesen, cukormentesen – és nincs ezzel semmi gond, aki vendéglátásra adja a fejét, az gondoskodjon a vendégei igényeiről.
Ugyanakkor mindig lehetünk alázatosak: én rendszerint vicceskedve jelzem, hogy „bonyolult vegán” vagyok, kihúzva a helyzet méregfogát, és nem vegán étteremben gyakran mondom: „vegán vagyok, de nem válogatós, így a séfre bízom magam”.
Ha pedig valóban azt éreztetik veled, hogy nyűg vagy, ne maradj ott. Számtalan étterem és baráti társaság van, ahol tárt karokkal várunk.
9. B12, vas? Hölgyeknél utóbbival sok gond tud lenni még hús mellett is…
Többen kérdeztek fehérje-, kollagén- és vitaminhiányról. Személyes szinten, én évente megyek laborvizsgálatra, és soha semmi hiánytünetem nem volt másfél évtized alatt.
Ennek során egyszer fél éven át szedtem étrend-kiegészítőt „hivatalból”, mikor együttműködésem volt egy multivitaminokat gyártó céggel – őszintén, semmit sem változtatott az egyébként is jó vérképemen.
Viszont a kertünkben termő, nem agyonmanipulált és patikatisztára suvickolt zöldségeket fogyasztom – hiszem, hogy sokat segít, de tudom, nem mindenkinek van rá módja. Amit viszont bárki megtehet: nagyon odafigyelek rá, mit kíván a szervezetem. Van, hogy spenótért „üvölt”, máskor gomba kell neki, megint máskor majd meghalok tökmagért, ezeket pedig afféle „rendelésnek” veszem a részéről.
Ha azt akarom, hogy sokáig lakhassak a testemben, nekem is szolgálnom kell őt, nem csak elvárni, hogy ő szolgáljon engem.
Negyvenkét éves vagyok, fittebb és energikusabb évről évre, a bőröm, hajam, körmöm boldog, és izgatottan várom a következő 15 vegán esztendőt. Utána (és persze közben is) majd referálok.
Viszont fontos: nem vagyok dietetikus, így azt javaslom, aki pontosan kívánja követni a szervezete lehetséges hiánybetegségeit és aggódik, mindenképp forduljon szakemberhez.
Számtalan vegán életmód-tanácsadó kínál konzultációt, akik nálam sokkal informáltabbak.
10. Hogyan lettél vegán?
Egy Márton-napi libacombbal a tányéromon és kutyámmal, Özgével az ölemben hasított belém a felismerés: míg ebemért tűzbe mennék, hogy megmentsem, az ebédemet magam küldtem a tűzbe, hogy megegyem.
A két comb egyforma volt – csak a narratíva más: az egyik házi, a másik „haszon” állat. Ezt követően közel egy évig érleltem a döntést, de a hús soha többé nem esett jól.
Végül egyik napról másikra lettem vegán, és azt mondtam: ha szenvedni fogok, nem folytatom – ahhoz túl hedonista vagyok.
Ennek tizenöt éve, és az egyetlen dolog, amit feladtam, az a tévhit, hogy vegánként fel kell adnom a kulináris élvezeteket.
Ezzel a válasszal elköszönök a #Veganuár kérdezz-felelektől, de a kihívás még csak most kezdődik. Próbáld ki magad vegánként, ingyen – segítséget a Veganuárban találsz.
Fotók: Kristóf Konyhája szakácskönyv / Sára Salamon, kiadó: Nyitott Akadémia
