Most olvasott cikk
STOP Bla-bla-bla!

STOP Bla-bla-bla!

Dobrev Klára és Márki-Zay Péter vitája a klímavédelemről-min

Vilmos cambridge-i herceg, aki a brit trónöröklési rend második helyét foglalja el pillanatnyilag, csütörtökön határozottan bírálta a kibontakozó űrturizmus-versenyt. Szerinte ugyanis nincs B verzió, bolygónkat kell meggyógyítani, ahelyett, hogy másikat keresnénk magunknak. Ameddig persze erre lehetőségünk van. Az ökológiai- és klímavészhelyzet tényét ugyanis már nem tudjuk tovább elkendőzni.

Ugyanezen a napon, Magyarországon először vitáztak miniszterelnök-jelöltek zöld kérdésekről. Történelmi pillanat ez, ami egyértelműen azt mutatja, ma már nálunk sem lehet a környezetvédelem problémáinak figyelmen kívül hagyásával választásokat nyerni. Még akkor sem, ha nap mint nap tanúi vagyunk a minket körülvevő világ rombolásának, természeti értékeink megvédésében egyre rosszabb bizonyítványt érdemelne a jelenlegi kormány.

Pusztulnak az erdőink, a vizeink, miközben óriási léptekkel közelít felénk a klímakatasztrófa, s vele azok a súlyos környezeti változások, amelyekre már rég fel kellett volna készülniük a szakembereknek. Erre ugyanis nemhogy a mai nap, de már a tegnapi is késő lett volna.

A Greenpeace és a HVG szervezésében csütörtökön este Dobrev Klára és Márki-Zay Péter, az ellenzéki előválasztás második fordulójában versenyben maradt két miniszterelnök-jelölt beszélt a környezetvédelemmel és a klímaválsággal kapcsolatos elképzeléseiről. A kevesebb mint egy óra alatt szóba került a környezetvédelmi minisztérium ismételt felállítása, a zöld ügyekben eljárásra hivatott hatóságok korábbi, politikai vezetéstől független döntéshozatali státuszának visszaállítása, az energiakérdések kapcsán pedig a Mátrai Erőmű kivezetése, a Paks II. beruházás leállítása, valamint a széndioxid kibocsátás csökkentése. És persze az olyan sláger témák, mint például a hulladékkezelés, a légszennyezettség csökkentése vagy az energiahatékony beruházások támogatása.

Az online vitát több mint ötezren követték élőben, s százezer feletti azok száma, akik később voltak kíváncsiak a miniszterelnök-jelöltek „zöldügyi” elképzeléseire. Számomra ez volt az esemény legjobb híre, a résztvevők ugyanis mindkét, illetve mindhárom oldalról csalódást okoztak. Ez talán annak is köszönhető, hogy különösen riasztónak tartom a klímaváltozással kapcsolatos helyzetet és jelentéseket, s úgy gondolom, a szép szavak ideje már régen lejárt.

Az este során persze elhangzottak ígéretes mondatok, különösen Márki-Zay Péter részéről, aki többször is utalt arra, hogy az energiatakarékosság maga legalább olyan fontos, mint az, hogy zöldenergiát használjunk. Éppen ezért ki is mondta: az a legolcsóbb és legzöldebb energia, amelyet meg sem termelünk. S bár Dobrev Klára is hangsúlyozta, hogy az Európa Parlamentben a DK csoportja kapta a legzöldebb bizonyítványt két évvel ezelőtt, a baloldali politikus gyakran populista jegyeket mutató elképzelései aligha fogják segíteni Magyarország zöldebbé tételét.

Egy választási vitában persze nem várhatjuk el azt, hogy a jelöltek bevállalják egy radikális zöldfordulat lehetőségét, akkor, amikor a társadalom részéről még nem érzik az erre vonatkozó kényszert. Mégis végtelenül szomorú voltam amiatt, hogy még mindig a szelektív hulladékgyűjtés ténye lehet az egyik központi témája egy felelős politikusok közötti eszmecserének.

Szóba sem került a nagyipari mezőgazdaság tarthatatlansága, vizes élőhelyeink védelme, s bár Dobrev Klára egyszer említette a szakértői által készített listán szereplő étkezés szót, nem tudhattuk meg, mire gondolt ezzel kapcsolatban. Arra, hogy fogyasszunk minél több helyi élelmiszert, vagy ennél tovább menve a húsfogyasztás csökkentése, esetleg annak teljes elhagyása is felmerült benne…

A vita vezetője azzal zárta az estét, hogy bár átlagemberként is sok mindent tehetünk a klímaváltozás ellen, a legfontosabb, hogy olyan képviselőket válasszunk, akik szerintünk a legtöbbet tennék a zöld ügyekért. Politikailag végtelenül korrekt búcsúzás, valójában azonban tovább erősíti azt a nézetet, hogy nem a mi, hanem a „többiek”, vagyis a döntéshozók felelőssége az, ami körülöttünk történik.

Pedig éppen, hogy fordítva van. S ez a vita során is kirajzolódott, hiszen a jelöltek többnyire kerülték azokat a kijelentéseket, amelyekkel jelezhették volna, változás csak komoly lemondások árán érhető el. A jelenlegi közfelfogás szerint ez persze érhető is, hiszen a polgárok többsége azt várja az új kormánytól, hogy jobb és kényelmesebb élete legyen. Földünk vesztét azonban éppen ez a komfortzónán belüli lét okozta és okozza folyamatosan.

Fogalmazzunk világosan. A változás fájni fog, s nem is kicsit. Ha nem teszünk semmit akkor azért, ha teszünk, akkor pedig azért. A legkisebb eredményre sem számíthatunk anélkül, hogy a fogyasztói társadalom jól bevált szokásain ne hajtanánk végre drasztikus változtatásokat, ne vezetnénk be szigorú megszorításokat.

Ehhez persze elengedhetetlen egy bátor és valóban zöld kormányzati szándék, ám az egyre világosabban látható, ezt kizárólag mi magunk kényszeríthetjük rá a bennünket képviselő politikusokra. A csütörtök esti vita azt is megmutatta, hogy sokkal hangosabban és erőteljesebben kell képviselnünk a Föld megmentésére irányuló elképzeléseinket.

A szavazáskor tehát csak és kizárólag olyan jelöltre voksolhatunk, aki már bizonyította, hogy valóban érti a problémát és hajlandó is tenni a megoldás érdekében. Még akkor is, ha ezzel kezdetben népszerűtlen intézkedéseket kell meghoznia.

Az élethez ugyanis bátorság kell. A változáshoz pedig még inkább.

A véleménycikkek szókimondóak, kritikusak és új nézőpontokat mutatnak be. Ezek az írások nem feltétlenül tükrözik a Prove szerkesztőségének nézeteit, de közzétesszük őket, hogy párbeszédet kezdeményezzünk fontos témákról.