Az emberszabású majmoktól nem teljesen idegen az öngyógyítás, de orangutánoknál még nem figyeltek meg ilyen tevékenységet. Ráadásul a mostani eset kapcsán az állat egy olyan növényt alkalmazott, amely a hagyományos indonéz orvoslásban régóta ismert fertőtlenítő hatása miatt.
Attól egyelőre nem kell tartanunk, hogy egy szumátrai dzsungeltúra alkalmával fehér köpenyes, sztetoszkópos orangutánokkal fogunk találkozni. De Rakus, a hím orangután öngyógyító tevékenysége alapján arra következtethetünk, hogy valamit konyíthatnak a területhez. Német és indonéz kutatók arra lettek figyelmesek, hogy egy szumátrai orangután ellátta a saját felületi sérüléseit – írta meg a Newsweek.
Rakus, a hím orangután minden bizonnyal összetűzésbe keveredett egy rivális hímmel, ami következtében arcának jobb oldalán sérülést szenvedett. A kutatók idővel azt látták, hogy az állat a Fibraurea tinctoria, egy liánféle levelét rágcsálja, az így nyert levet, idővel pedig az összerágott leveleket is a sebre keni. A folyamat igen hosszú időt vett igénybe, ami arra utalhat, hogy Rakus tudatosan cselekedett, nem pedig véletlen egybeesésről van szó.
A Rakus által végzett tevékenység teljesen tudatosnak tűnik, hiszen az arcán lévő seben kívül nem kent máshova a növény levéből. Az öngyógyító tevékénységet ráadásul többször is elvégezte, később már nemcsak a növényi lével, hanem szilárdabb anyagokkal is [ti. a megrágott levéllel], amíg a sebet teljesen el nem fedte. A teljes folyamat sok időt vett igénybe
– mondta Isabelle Laumer, a megfigyelésről írt tanulmány egyik szerzője, a Max Planck Intézet főemlőskutatója.
Az akar kuning vagy akar palo néven is ismert növény régóta népszerű a hagyományos indonéz gyógyászatban. Gombaölő, baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt alkalmazzák.
Ez az első megfigyelt eset az orangutánoknál
Hasonló szándékú tevékenységet az emberszabású majmoknál már megfigyeltek, bár nem nagyon volt még a saját tapasztalatainkkal ilyen mértékben összevethető eset. Ráadásul ez az első alkalom, hogy egy állat gyógyászati jellemzőkkel bíró növényt használt a sebek ellátására.
Abban egyelőre nem biztosak a kutatók, hogy Rakus korábban is csinált-e hasonló öngyógyítást, ahogy azt sem tudni, hogy magától jött-e rá a növény hatékonyságára vagy korábban tanulta azt más majmoktól. A régióban viszonylag ritkák az orangutánok közti összecsapások, így a kutatóknak nem sok alkalmuk van sérült orangutánokat tanulmányozni.
Egyaránt elképzelhető, hogy Rakus saját maga állt elő az ötlettel, de az is, hogy másoktól leste el a trükköt. A kutatók szerint az állatok nem nagyon fogyasztják ezt a növényt, de elképzelhető, hogy egyes esetekben az étkező majmok hozzáértek a sebeikhez. Mivel a növény fájdalomcsillapító hatása egyből enyhítette a fájdalmukat, elkezdhették alkalmazni a sebek kezelésére.
Rakus sebe a levél alkalmazását követően néhány nap alatt be is gyógyult, egy hónap elteltével pedig már alig lehetett látni valamit a sérülésből. Az esetet még 2022 júniusában figyelték meg.
Amatőr tájképfotós, öko-podcaster és állatjogi aktivista, aki lelkesen érdeklődik a fenntarthatóság és a természetvédelem iránt. Több civil egyesület alapítótagjaként rendszeresen részt vesz környezeti neveléssel, fenntarthatósággal és ismeretterjesztéssel kapcsolatos projektek szervezésében és lebonyolításában. Szabadidejét leginkább olvasásra, túrázásra, önképzésre és angol nyelvű vegán videók feliratozására fordítja.