A koppenhágai állatkert fiatal zsiráfjának tragikus sorsa ihlette Becz Péter filmjét, a Hiányzol, Mariust. Az alkotás számos állatjogi kérdést vet fel, bár célja nem az volt, hogy ezekre magyarázatot adjon. Tabuk nélkül kíván egy nehéz témáról beszélni.
A boncasztalon hófehér bundájú farkas fekszik. A boncmester határozott mozdulatokkal választja el a puha szőrzetet a hústól, majd halad egyre mélyebbre a csontok felé. Mindaddig, amíg a tetem már nem is emlékeztet az életében még oly fenséges állatra. Az asztal körül gyermekek hada. Kisebbek és nagyobbak, néhány közülük még csak karon ülő. Szemükben néha felcsillan a rémület és az együttérzés, mégis inkább a kíváncsiság az, ami ott tartja őket. Íme egy korántsem szokványos, de nem is egyedi pillanat a koppenhágai Természetrajzi Múzeum életéből, amely leginkább a tabukat bátran ledöntő dán társadalomba enged bepillantást számunkra.
Becz Péter filmjének, a Hiányzol, Mariusnak egy nemzetközi felháborodást kiváltó esemény volt az ihletője. 2014-ben a koppenhágai állatkert vezetői úgy döntöttek, hogy a genetikailag zsákutcát jelentő kétéves zsiráfjukat, Mariust inkább megölik, mintsem olyan helyre küldjék, ahol rosszabb körülmények között kellene élnie. Holttestét a látogatók előtt darabolták fel, majd húsát a vadállatoknak adták. A Dániában hosszabb ideig élő magyar filmrendezőt annyira felkavarta az eset, hogy dokumentumfilmben járta körül a témát.
A Hiányzol, Marius rendezőjét, Becz Pétert kisgyermekkora óta érdekelte az állatkertek világa, s nem értette, mi célt szolgálnak. A koppenhágaiban zajló forgatás során azonban közelebb került az ottani szakemberekhez és a rácsok mögötti világhoz. A film rendezője, Becz Péter az ember és a természet különleges viszonyát kutatja ebben a filmjében is, anélkül, hogy ítélkezne.
Állatkertek és állatjogi kérdések
Az állatjogi kérdések sokaságát felvető filmet nemrégiben a Bolygó közösségi térben vetítették, majd az alkotó és a Greenpeace munkatársa, Rodics Katalin részvételével egy érdekes beszélgetés bontakozott ki.
Utóbbi biológusként vett részt a hazai állatvédelmi törvény kidolgozásának igen hosszadalmas folyamatában, munkájából adódóan pedig korábban maga is boncolt tetemeket. S bár szerinte ma még nem lehet végleg búcsút mondani az orvosi állatkutatásoknak, főemlősökön ő sem engedélyezné őket. Nézett ugyanis már a szenvedéseknek kitett majmok szemébe, s megértette tekintetük üzenetét. A szakember azt is elismerte, hogy a húsfogyasztásnak óriási szerepe van a károsanyag-kibocsátásban, az ipari körülmények közötti tartás pedig számára is teljességgel elfogadhatatlan.
A vetítést követő beszélgetés során kiderült, hogy a nézők között a hazai arányokhoz képest felülreprezentáltak voltak a vegánok és vegetáriánusok. Ezen nem is lehetett csodálkozni, hiszen a film témája igen komolyan érintette az alapvető állatjogi kérdéseket. Válaszokat azonban nem adott, de nem is adhatott, hiszen az alkotó célja sem az volt. Pillanatképpel szolgált egy olyan nyitott és szabad társadalom hétköznapjairól, amely ugyan nyíltan hadat üzen a tabuknak, ám gazdaságának egyik alapja éppen a hústermelés, s ahol a szőrmegyűjtést sem ellenzik. Dánia a világ egyik legnagyobb nyércbundatermelője, és évi több mint harmincmillió malacot termel a piacokra. Majd kétszer annyit, amennyit Kanada évente értékesít az Egyesült Államoknak.
A Hiányzol, Marius című film semmiképpen sem sorolható a gyorsan emészthető, könnyű alkotások közé. S bár megdöbbentő és súlyos pillanatok szemtanúi lehetünk, mégis humánus és együttérző a téma feldolgozása. Talán az ártatlan és igen természetes gyermeki reakciók azok, amelyek a nézőt is objektív szemlélődésre sarkallják a spontán felháborodás helyett. Mert akkor is jó ezekről a fontos kérdésekről őszintén beszélni, ha az alapfelvetésben nem is értünk egyet. Dániában mindennaposak az ehhez hasonló párbeszédek. Csak bízni tudunk benne, hogy a film magyarországi vetítései nyomán nálunk is elindul egy komolyabb diskurzus az állatok jogairól, életkörülményeiről, valamint az emberi környezetben betöltött helyükről és szerepükről. Hiánypótló lenne.
