A fiatalok zöld aktivizmusát kívánja támogatni a Bolygó nevű közösségi tér, amely idén tavasszal nyílt meg Budapesten, és amely a Planet One nemzetközi projekt részét képezi. A hiánypótló kezdeményezés munkatársai szerint sürgősen változtatni kellene fogyasztói szokásainkon ahhoz, hogy Földünk átvészelje a klímakatasztrófát.
A Bolygó elnevezésű közösségi tér a Planet One nemzetközi projekt részeként idén tavasszal nyitotta meg kapuit Budapesten, a Margit körúton. Célja, hogy a világ hat országában – Kenyában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kamerunban, Örményországban, Svédországban és Magyarországon – olyan találkozási pontokat hozzanak létre, amelyek a zöld mozgalmak térnyerését segítik. Ahol fiatalok fiataloknak, fiatalokból szeretnének aktív és cselekvő a zöld mozgalmak felé nyitott közösséget létrehozni.
„Alapvető értékünk és vezérlő elvünk a nyitottság és az elfogadás” – vezet be a Bolygó hitvallásába Körner Olga, a közösségi tér vezetője. „Ez nemcsak az általános légkörre vonatkozik, de az eseményeinkre, programjainkra is. Nemzetközi minikonferenciáknak éppúgy helyt adunk, mint a filmvetítéseknek, a zenei vagy könyvbemutatóknak, kerekasztal-beszélgetéseknek, miközben a műhelyben barkácsolni, festegetni is lehet, a stúdióban pedig podcastfelvételeket készíteni. De ha van egy ötleted, nálunk azt is megvalósíthatod. S bár alaptörekvésünk, hogy azoknak adjunk otthont, akik aggódnak az ökológiai és klímaválság miatt, és ezek megoldásáért akár tenni is képesek, igazából találkozási pontként szeretjük magunkat definiálni. És ebbe a művészetek, a kultúra éppúgy belefér, mint a határozott »zöld« aktivizmus.”
Fiatalokkal a fiatalokért
Az egyetlen dolog, amiben nem engednek, az az, hogy a fiatalok szemével tekintenek a világra. Ezért az itt dolgozók is még igencsak a pályájuk elején járnak, korban a lehető legközelebb a célszemélyekhez. A Bolygó létrehozói ugyanis úgy gondolják, hogy olyan kezdeményezés sok van, amelyben felnőtt középkorúak vagy idősebbek szeretnének rájönni arra, mire is van szükségük maguknak a fiataloknak. Olyan azonban kevés, ahol ők maguk szabhatják meg a kereteket is, és mindenben egyenrangú partnerként tekintenek rájuk. Többek között ezért is hiánypótló a Planet One-projekt, amelyet a Greenpeace és a Fryshushet svéd ifjúsági szervezet hozott létre a Svenska Postkodlotteriet fenntarthatósági alapítványának finanszírozásával.
„Ide mi magunk is szívesen jönnénk, használnánk a tereit, de ez is volt a célunk” – kapcsolódik a beszélgetésbe Szeszák Panka, a Bolygó programszervezője. „Egy erősen felújítandó helyiséget béreltünk ki az önkormányzattól, s hogy ma már ilyen szép minden, az a több mint száz önkéntesünk keze munkáját dicséri. Éppen ezért nem is értünk egyet azzal a kijelentéssel, hogy a magyar társadalom szétforgácsolódott. Az egyének nagyon is vágynak a közösségre, keresik a kapcsolódási lehetőségeket, és még tenni is hajlandók érte. Hozzánk elsősorban a gimisek, egyetemisták és a harminc körüliek járnak, de a rendszeres látogatóink között vannak felsősök, anyukák, apukák is. Talán a nagyszülők azok, akik még nem fedeztek fel bennünket.”
Ítélkezés nélküli Bolygó
A Bolygó ugyanis egy olyan hely, ahol semmi sem ciki. Az elfogadó közösség nem ítélkezik túl gyorsan, s így nem is szab gátakat az alkotó fantáziának. Az eddigi visszajelzések alapján mindenki otthonos, barátságos, pozitív rezgésű helynek tartja, amire valójában nincs recept. Így alakult. És milyen jó, hogy így alakult, hiszen a cselekvés iránti igény számára tökéletes táptalajnak bizonyult.
Olga és Panka úgy vélik, a legtöbb zöld szervezet a saját világában, burkában él, nem tud azon kívülre tekinteni, s így új tagokat sem elérni. A Bolygó nem szeretné ugyanezt a hibát elkövetni, ezért ügyel annyira a nyitottságára. Ha csak környezetvédelmi programokat fogadnának be, akkor a már meglévő aktivistáik adnák egymásnak a kilincset. A legváltozatosabb témák kapcsán azonban olyan fiatalok is betévedhetnek hozzájuk, akik eddig nem hallottak Földünk katasztrofális állapotáról. Pedig az ő jövőjükről van szó, amiért most már mindenképpen tenniük kellene.
„Azt világosan látjuk, hogy az ifjabbak között egyre többen élnek kifejezetten tudatosan” – tér át az eddigi tapasztalatokra Szeszák Panka. „Egyre több a vegán, a tömegközlekedő, a komposztáló, a felesleges fogyasztásnak hadat üzenő közöttük. Ők is érzik, hogy azok a lépések, amelyeket a kormányok tesznek, messze nem elegendőek. Ez egy általános probléma, az egész világon így van. Valódi intézkedések nem történnek, pedig a klíma tekintetében a tűzzel játszunk, megyünk neki a kemény betonfalnak.”
Közös felelősség
A Bolygó ugyanakkor nem szeretne a hatáskörén sem túllépni, hiszen Földünk megmentéséhez a tudományos világnak kellene megadnia a sorvezetőt. Az aktivisták, az aggódó fiatalok feladata az, hogy felhívják a figyelmet a problémákra, és nyomást gyakoroljanak a hozzáértőkre, valamint a döntéshozókra a megoldás mielőbbi megtalálása érdekében. Ahhoz viszont nem kell szakértőnek lenni, hogy világosan lássuk, a mértéktelen fogyasztással és a pazarlással óriási gond van. Amikor nyáron 50 fokosra melegszik az aszfalt, vagy viharok tombolnak országszerte, akkor elsősorban azt kell mérlegelnünk, mit tehetünk mi magunk egyetlen lehetséges otthonunk, a bolygónk védelmében?
„Valójában mindenkinek, mindenre kellene figyelnie” – jelenti ki Körner Olga, aki hisz abban, hogy egyszer minden egyes apró cselekedet körbeér, és meghozza valódi, nagy eredményét. „Leginkább a fogyasztási szokásainkon kell drasztikusan változtatni, nekem például a komposztálás és a hulladék mennyiségének csökkentése a vesszőparipám. Nem szabad belenyugodnunk abba a többgenerációs tehetetlenségi láncba, amely szépen lassan elhitette az emberekkel, hogy nincs mit tenni. Ez nem így van.”
Cselekedni lehet és kell is
S hogy van remény, arra például a „Kojot négy lelke” című magyar animációs film vetítése is jó példa volt. Olyan nagy érdeklődés kísérte a természet szépsége előtt tisztelgő alkotást, hogy egy második alkalmat is meg kellett hirdetniük. Az elsőként a Bolygóban bemutatott, indián teremtésmítoszon alapuló történet azóta számos filmfesztiválon nyert díjat, s most már azt is tudjuk, hogy a Nemzeti Filmintézet a 2024-es Oscar-díjra is jelöli. De kiemelkedően népszerű esemény volt a „Kihalni veszélyes”, az ELTE humánökológus hallgatói podcastjének egyik nyilvános felvétele is, amelynek szintén a Bolygó adott otthont. A kérdés pedig, amire a választ keresték: miért (nem) lemondás zöldnek lenni?
„Itt végre visszahúzódó személyiségként is önmagam lehetek!” – idézi fel Körner Olga az egyik fiatal látogató megjegyzését, amely sokat elárul a közösségi tér működéséről. A Bolygó ugyanis nemcsak az olyan „fiatalos” ötletekre, javaslatokra nyitott, amely a klímakatasztrófa megelőzését szolgálja, de az emberek sokszínűségére is. Éppen ezért itt a növényi táplálkozás hívei sem számítanak csodabogárnak. Sőt! Ők is elfogadó otthonra találnak, amennyiben nemcsak az állatok, de a környezetünk megvédése érdekében is aktívan fel szeretnének lépni.
