Most olvasott cikk
Planéta Szimonetta kézilabdázó vegánként él és sportol – interjú

Planéta Szimonetta kézilabdázó vegánként él és sportol – interjú

Planéta Szimonetta

Irigylésre méltó eredménylistával büszkélkedhet Planéta Szimonetta, a DVSC SCHAEFFLER kézilabdázója. A harmincadik évébe decemberben lépő sportoló éppen három éve vegán, és még soha nem érezte olyan jól magát fizikálisan, mint az átállás óta tartó időszakban.

A Győrből indult jobbátlövő 17 évesen ölthette fel először a címeres mezt, egy világ-, valamint három Európa-bajnokságon képviselte a magyar színeket. Klubszinten Bajnokok Ligája-ezüstérmes, négyszeres magyar bajnok, ötszörös Magyar Kupa-győztes, német légióskodása idején pedig egy ottani Szuper Kupa-elsőséggel, valamint egy bajnoki címmel gazdagodott.

Gy. Szabó Csilla / Prove: Élsportolók esetében ma még gyakran meghatározó a szakmai környezet negatív véleménye az állati eredetű termékek elhagyásával kapcsolatban. Neked is harcolnod kellett azért, hogy saját elveid szerint élhess?

Planéta Szimonetta: Való igaz, hogy sportberkekben ma még jól tartja magát a „fehérjemítosz”, s fiatal játékosként talán magam sem mertem volna megtenni ezt a lépést, de három éve én már tapasztalt és megbecsült kézilabdázó voltam Franciaországban, a szerződés pedig nem tiltotta a növényi étrendet. Igazából beleuntam a sok sérülésbe, a karatén alatt egy újabb térdprobléma idején voltam, így a súlyomra is figyelnem kellett. A különleges helyzetben a szokásosnál több időm maradt a tájékozódásra, ugyanakkor minél előbb szerettem volna meggyógyulni. A tejet addigra már teljesen kiiktattam az étkezésemből, a tejtermékekből csak a sajt maradt. S bár utóbbival kapcsolatban itthon már nem érzek kísértést, Franciaországban azért nem volt könnyű ellenállnom.

Azon túl, hogy szeretettél volna egészségesebben élni, ki vagy mi befolyásolt a döntésben?

Minél többet kerestem rá ezekre a lehetőségekre, a közösségi média annál több ismeretterjesztő cikket dobott fel. A környezettudatosság már korábban is fontos volt számomra, próbáltam minimális szemetet termelni, szerettem volna a hulladékmentes életig eljutni. Ekkor szembesültem az ipari állattenyésztés hatásaival, a The Game Changers című dokumentumfilm pedig arról is meggyőzött, hogy sportolóként is választhatom a növényi étrendet. Ezzel kapcsolatban korábban nem rendelkeztem hiteles információkkal. A vörös húsokat – a tejhez hasonlóan – már korábban elhagytam, éppen ezért nagyon sok csirkét ettem, mert azt hittem, hogy sportolóként szükségem van rá. A karantén alatt azonban nem sok kedvem volt a hús sütögetéséhez, főzéséhez. Így kezdődött.

Könnyen ment az átállás?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ment, mint a karikacsapás. Nem is az elhatározással volt a probléma, abban elég biztos voltam. Én is beleestem a kezdő vegánok csapdájába, és nem ettem elég változatosan. Az első hónap ezért elég szenvedős is lett. Azt hittem, hogy csicseriborsóból, babból és lencséből jutok csak elegendő fehérjéhez, s bár a zöldségféléket korábban is nagyon szerettem, nem ismertem elegendőt és az ízletes elkészítésükkel sem voltam tisztában. Szóját sem mertem enni, mert annyi rosszat olvastam róla. De nem adtam fel és elkezdtem recepteket, tanácsokat keresni. Szerencsém volt, mert találtam egy német vegán fitneszedzőt, az ő segítségével tanultam meg egészségesen összeállítani a menümet. Nem diétát kerestem, hanem egy új, egészségesebb és fenntarthatóbb életmódot. Korábban az étkezéshez fűződő viszonyom sem volt tökéletes, néha érzelmi alapon kaptam be egy szelet csokit. Ez is megváltozott: tudom, hogy miben, hol a határ.

Voltak más, kedvező változások is az életedben az átállást követően?

Mivel éppen sérült voltam, nem volt viszonyítási alapom, de azt azért tudtam, ha fáradékony leszek, akkor nem ragaszkodom a vegánsághoz. Ez persze nem történt meg, sőt. Teljesen megszűnt az étkezések utáni „kajakóma”, egyre jobban aludtam, kipihenten ébredtem, és a bőröm is szebb lett. Fél év alatt teljesen beállt az új életforma. Franciaországban nagy könnyebbség volt, hogy egy friss árukkal megpakolt piac mellett laktam, az árusok nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy lehet a választék a zödségek terén. A cukkini különböző fajtái, a padlizsán, a zeller, a kelbimbó, a cékla igazi felfedezés volt számomra. Utazásként éltem meg, újabb és újabb izgalmas állomásokkal.

Hogyan fogadta a döntésedet a környezeted?

Megmondom őszintén, koromnál fogva akkor már annyira magabiztos voltam, hogy nem érdekelt mások véleménye. Nem sokkal azután, hogy az élet visszatért a rendes kerékvágásába, hazatértem Magyarországra. A bátyám és a sógornőm kifejezetten nyitottak voltak a vegánságra, a mai napig várják az új recepteket, amikor otthon vagyok Győrben. Szüleim közül anyukámnak jelentett kisebb nehézséget az új helyzet elfogadása, most már ő is próbálgatja a vegán ételeket. Édesapám eleinte nem örült a változásnak, féltette a karrieremet, és amikor végre újból meccset játszhattam francia csapatommal, akkor saját szemével kellett látnia, hogy nincs semmi baj. Egyébként az első év karácsonyán azért ettem az ő fantasztikus kacsasültjéből, de olyan rosszul lettem, hogy senkinek sem kívánom azt a négy-öt óra szenvedést. Hiába, akkor már közel tíz hónapja nem ettem állati eredetű ételt. De én azt mondom, hogy minden csoda három napig tart, mára mindenki megszokta, hogy én ezt az életmódot választottam.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Planéta Szimonetta Regina (@szimiplaneta) által megosztott bejegyzés

Hogyan fogadták egyedi étkezési szokásaidat a DVSC-nél, egy profi kézilabdacsapatnál?

Szerencsére nem vagyok egyedül, mert német kapusunk, Ann-Cathrin Giegerich vegetáriánus, aki minden héten tart vegán napokat. Az élelmiszermérnök-dietetikus csapat azonnal jelezte, hogy velünk külön akarnak beszélni. Látszott, hogy ők még egy régebbi képzést kaphattak, mert nem örültek a választásunknak. De csak az első vérvételig. Akkor ők is döbbenten látták, hogy az enyém az egyik legjobb. Ezt követően ugyan kellett étkezési naplót vezetnem, de csak annyit kértek, hogy okosan egyek és kicsit többet. Nem fogyasztottam elég szénhidrátot, ezen azonban nagyon gyorsan javítottam. Magamtól is szedtem B12-vitamint, C-vitamint, valamint vasat. A magasságom miatt ugyanis hajlamos voltam a fáradékonyságra. A cinket, a szelént és az omega-3-mat már ők tanácsolták. A laktátszintem is a legalacsonyabb a csapatban, ezért mindenki elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Mit érzel sportolóként a pályán?

Korábban én is gyakran begörcsöltem, most simán bírom a negyven-negyvenöt perceket a pályán. Gyorsabb persze nem lettem, de ez alkati kérdés. Az izomépítésben viszont úgy érzem, nincsenek határok, nem rekedek meg egy szinten, hanem folyamatosan fejlődöm. A kondim nagyon sokat javult. Az elején még úgy gondoltam, hogy a tojást majd visszavezetem, amikor újra pályára lépek, de egyszerűen nem volt rá szükségem. Bár lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy nagyon szerettem. Ma már az eredeti ízére sem emlékszem, tofuból vagy csicseriborsólisztből, fekete sóval és kurkumával készítem a számomra tökéletes rántottát.

Ha már az ételeknél tartunk, melyek az új kedvenceid?

Imádom a tésztákat, gyakran ez az alapja a zöldséges salátáimnak is. A kókusztejes indiai curry is nagy kedvenc tofuval, pritaminpaprikával, cukkinivel. Utóbbiból szívesen csinálok spagettit, de a vegán bolognai szószt, no és persze a hummusz minden formáját is szeretem. Sokszor rendelek, a debreceni Kis Padlizsán bisztróból, mindig minőségi növényi alapú fogásokat kapok. Készételeket viszont nem szívesen veszek, mert szerintem azok nem egészségesek.

Az etikai vegánok általában az állatvédelem miatt választják a növényi étrendet. Neked menyire volt fontos az erőszakmentes élet?

A kezdetek kezdetén erre nem igazán gondoltam. De ahogy egyre több ismeretanyagot gyűjtöttem, egyre több filmet néztem meg, rájöttem, hogy ez is fontos. Aki a nagyipari hústermelés kulisszái mögé bepillantva sírás nélkül tud továbbmenni, annak szerintem nincs szíve. Nagyon szeretek süteményeket sütni és a lányoknak korábban még csináltam hagyományos édességeket. Ám amióta szembesültem ezekkel a tényekkel, már nekik is csak vegánt készítek. Imádják a banán- és citromkenyeret, nekem viszont a nyers, mindenmentes sütik a kedvenceim. Sokszor csinálok kesudiókrémet áfonyával vagy málnával rétegezve.

A sok finomság megkóstolása után nem váltak a barátaid és a csapattársaid is vegánná?

Nyíltan beszélek a meggyőződésemről, ha receptet kérnek, boldogan megosztom velük, de senkit sem akarok megtéríteni. Élvezem, hogy önazonos lehetek, úgy élek, ahogy élni szeretnék, azon normák és értékek szerint, amelyekben hiszek. A kutyusommal, akit természetesen menhelyről hoztam, én pont akkor indulok egy jó nagy sétára, amikor a többiek a sok hústól mozdulni sem tudnak a vasárnapi ebéd után. Én így vagyok boldog és szabad.

© 2018-2023 Prove.hu – Empátia Sztori Nonprofit Kft.