Három környezettudósnak köszönhetően most először tudunk számokat kapcsolni az állatiparban értelmetlenül elpusztult állatokhoz. Az ételpazarlás elszomorító mértékét eddig is ismerhettük, de arról nem volt kutatás, hány haszonállat végzi végül a kukában. Habár vegán szempontból minden fogyasztásra szánt állat halála értelmetlen, fontos, hogy ismerjük ezeket a számadatokat. Csökkentésükkel ugyanis nemcsak az éghajlatváltozás, de az állatok szenvedése ellen is tehetünk.
Az ételpazarlás világszintű probléma. Globális viszonylatban az élelmiszer nagyjából egyharmadát pazaroljuk el – áll a jelentésben, amely először számszerűsíti az állatiparban bekövetkező értelmetlen halálokat. Vagyis azoknak az állatoknak a számát, amelyek úgy végzik a kukában, hogy előtte sose kerültek a tányérra. 2019-ben ezt a mennyiséget 18 milliárdra becsülték a tanulmányt jegyző kutatók. A vizsgálódást a hat leginkább fogyasztott állatra – csirke, pulyka, disznó, marha, birka, kecske – korlátozták. A több milliárd elvesztegetett élet évente 52,4 millió tonna húst jelent (csont nélkül), ami egyenesen a szemetesben végzi. Ez a világ húsgyártásának egyhatoda.
A tanulmány feltárta, hogy a különböző régiókban más-más oka van a pazarlásnak. A fejlődő országokban leginkább a feldolgozási folyamat elején jelentkeznek a gondok. Az állatok tartási körülményei sok esetben vezetnek idő előtti elhulláshoz. Illetve jellemző még, hogy a helytelen tárolás következtében válik fogyaszthatatlanná a hús. A fejlett világban a mértéktartás az egyértelmű probléma. Ezekben a régiókban az áruházi készletek túlhalmozása, a feleslegesen nagy éttermi adagok és a megvásárolt, aztán el nem fogyasztott termékek jelentik a probléma gyökerét. Amerika, Dél-Afrika és Brazília különösen rosszul áll a húspazarlást illetően.
A fejlődő országokban az állatok tartási körülményeinek a javítása, valamint a jobb tárolási és szállítási gyakorlat jelentené a megoldást, a nyugati országokban a fogyasztói hozzáállás megváltozása hozhat javulást
– mondta Juliane Klaura, a tanulmány egyik szerzője az esetleges megoldásokkal kapcsolatban.
Az ételpazarlás környezetvédelmi és etikai aggályokat is felvet
A tanulmányban a szerzők megpróbáltak egyfajta morális mértékegységet is hozzárendelni az elvesztegetett életekhez. Ezt az elpusztult állatok száma és azok kognitív képességei alapján állították össze. A legnagyobb szenvedés a csirkékhez köthető. Annak ellenére, hogy a szárnyasok relatív morális értéke alacsony, az elvesztegetett életek tekintetében nagyon magas a számuk. Második helyen a disznók, harmadik helyen a marhák állnak.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az ételpazarlás –jelen esetben a húspazarlás – csökkentése mind környezetvédelmi, mind morális szempontból fontos lenne.
