A hűséges Hacsikó történetét filmek is megörökítették, szobrai zarándokhelyekké váltak. Bejárta a világot a gazdája halála után is kitartóan várakozó kutya híre.
1923 novemberében jött a világra Hacsikó (Hachiko) Odate városában. Az akita fajtájú kutya története immár világszerte ismert, több könyv és film is foglalkozott vele.
Hacsikóra azért emlékeznek még egy évszázad múltán is, mert bámulatosan hűséges volt gazdájához, Hidesaburo Uenóhoz. A professzor a Tokiói Egyetemen oktatott, amely akkor még a Tokiói Császári Egyetem nevet viselte. Munkahelyére vonattal utazott, Hacsikó pedig minden egyes nap a Shibuya állomáson várta türelmetlenül, hogy gazdája hazatérjen. 1925. május 21-én azonban a professzor agyvérzést kapott munka közben, és ebbe bele is halt.
Hacsikó ezt követően különböző családokhoz került, míg végül 1925 nyarán volt gazdája kertészénél, Kikusaburo Kobayashinál kötött ki. Mindettől függetlenül a kutya mindvégig hűséges maradt a professzorhoz. Majdnem tíz éven keresztül – egész pontosan kilenc évig, kilenc hónapig és 15 napig – mindennap elzarándokolt a vasútállomásra, és várta, hogy befusson végre a vonattal a gazdája. 1935. március 8-án, 11 éves korában végelgyengülésben pusztult el. A professzor mellé temették el a tokiói Minatóban található Aoyama temetőben.
Hacsikó nem mindig volt népszerű a helyiek körében
Mayumi Itoh professzor, aki megírta Hacsikó történetét, arról számolt be, hogy a kutya jelenléte nem mindig töltötte el boldogsággal az állomás alkalmazottjait. Kezdetben inkább csak kellemetlenséget láttak benne. Az árusok állítólag vízzel öntötték le, a környékbeli gyerekek pedig piszkálták, gyakran meg is ütötték.
A kocka azt követően fordult, hogy 1932 októberében Hacsikó bekerült egy újságba. Miután szélesebb körben is nyilvánvalóvá vált, hogy ő „a kutya, aki még mindig néhai gazdája visszatérésére vár”, felfelé ívelt a népszerűsége.
Először 1934-ben állítottak bronzszobrot Hacsikó tiszteletére a Shibuya állomáson, a második világháború alatt azonban beolvasztották. 1948 augusztusában aztán egy új szobrot helyeztek el a régi helyén.
Ueno professzor halálának 90. évfordulóján, 2015-ben a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszéke egy újabb bronzszobrot helyezett el az egyetem előtti kertben.
Tokyo University formally unveils its new statue of Hachiko reunited with his owner, Professor Ueno. pic.twitter.com/TXmU6SA9Pq
— Mulboyne (@Mulboyne) March 8, 2015
Ez az alkotás viszont már nem a magányosan várakozó Hacsikót ábrázolja, hanem a kutya és a gazda örömteli találkozását. Ahogyan az a professzor halála előtt történhetett a Shibuya állomáson minden munkanap végén.
Hacsikó történetéből 1987-ben japán film készült, 2009-ben pedig – Richard Gere-rel a főszerepben – amerikai.
Csernik-Varga Adrienn korábban sport-, jelenleg gazdasági újságíróként dolgozik. Kamaszkora óta az volt az álma, hogy újságíróvá váljon, és ezt az álmot felnőttként is csak rövid időre engedte el, majd gyorsan visszatalált hozzá. Fontosnak tartja, hogy tudatos választásaival az öltözködés, étkezés, takarítás, vásárlás és az élet minden területén példát mutasson a kislányának, valamint mindazoknak, akik a környezetében és az olvasói között nyitottak a zöld megoldásokra. Amik igazán feldobják egy napját: egy jól sikerült interjú, az őszi és tavaszi napsütés, egy jó könyv és az, ha a kis családja repetázik egy-egy vegán fogásból.