A Netflix új dokumentumfilmjében – Éljünk száz évig: A kék zónák titkai – Dan Buettner Szingapúrt nevezte meg, mint a világ hatodik olyan földrajzi helyét, ahol az emberek az átlagosnál jóval tovább élnek. Míg az eddigi öt zónában a magas életkort eredményező körülmények természetes módon alakultak ki, addig Buettner Szingapúrra „megtervezett kék zónaként” hivatkozik, mert itt tudatosan építették fel a jó életkörülményeket.
Kék zónáknak nevezzük azokat a földrajzi helyeket a világon, ahol az emberek mindenféle speciális étrend, izzasztó testedzés vagy egyéb külső beavatkozás nélkül az átlagosnál jóval tovább élnek, mindezt betegségek nélkül, jó életminőségben.
Az első ilyen zónát – Szardínia (Olaszország) – Gianni Pes és Michel Poulin társadalomkutatók határozták meg 2004-ben. Az ő munkásságukat vette alapul Dan Buettner egykori sportoló és felfedező, a National Geographic munkatársa, aki megalapította a Blue Zones LLC-t, és Poulinnal együttműködve további kék zónákat határoztak meg. Eddig öt ilyen zóna volt ismert: Szardínia (Olaszország), Okinava (Japán), Ikaria (Görögország), Nicoya-fennsík (Costa Rica), Loma Linda (USA). Erre az impozáns listára került most fel Szingapúr.
Habár földrajzilag a zónák távol esnek egymástól, számos olyan közös tulajdonság jellemzi őket, amelyek a kutatók véleménye szerint hozzájárulhatnak a szokatlanul hosszú, gondtalan élethez. A kék zónákban élők étrendje túlnyomórészt növényeket tartalmaz, azokat is leginkább eredeti formájukban. Állati eredetű ételekből keveset és ritkán fogyasztanak. Közös tényező még ezen kívül a nem megerőltető, de minden nap végzett testmozgás (gyaloglás, kertészkedés), valamint a jó társas kapcsolatok.
Szingapúr a hatodik kék zóna
Az országban a születéskor várható élettartam az utóbbi 60 évben 20 évvel növekedett, ez jelenleg 85 éves kort jelent, ami az egyik legmagasabb az egész világon. Buettner a könyvében Kék Zóna 2.0-ként hivatkozik az országra. Elmondása szerint, míg a többi zónában természetesen alakultak ki a hosszú élethez vezető körülmények, Szingapúrban a városiasodás következtében hozták létre ezeket.
Buettner szerint számos oka van annak, hogy Szingapúr ilyen jól teljesít a várható élettartam kategóriájában. Egyrészt az országban támogatják az egészséges ételek gyártását. Itt ezek kapnak kormányzati támogatást az ultrafeldolgozott élelmiszerek helyett. A magas épületekben összegyűlő lakóközösségek segítenek a magány elleni harcban, a közösséghez való tartozás nagyon erős, és a helyi piacok remek lehetőséget biztosítanak a szocializálódásra.
A szerző a szingapúri kórházakat luxusszállodákhoz hasonlította, tágas terekkel, éttermekkel, ingyenes szűrési programokkal és a betegségek megelőzésére irányuló fókusszal. Ráadásul adókedvezményben részesül az, aki idősödő szüleit magához veszi vagy hozzájuk közel él. Emiatt egyrészt kevesebben kényszerülnek idősotthonba, ami köztudottan nem a legegészségesebb közeg, másrészt a családi kötelékek is sokkal szorosabbak maradnak, amely nagyban javíthatja az idősebb emberek általános közérzetét.
Érdekesség, hogy Szingapúrban került először kereskedelmi forgalomba olyan húskészítmény, amit állati sejtekből állítottak elő.
