Magyar állatvédők is részt vettek annak a farkasnak és medvének a mentésében, akikről korábban már cikkeztünk. Az Ukrajnában zajló háborúnak rengeteg néma áldozata van, állatok milliói vesztek már oda. Az állatvédők minden erejüket megfeszítve vesznek részt a mentésekben, erről beszélt nekünk Nagy Ervin, az Ébredő Bolygó Alapítvány volt kurátor-elnöke.
Ökocídiummal vádolja a UAnimals ukrán állatvédő szervezet Oroszországot. A február óta tartó háborúban ugyanis nemcsak a civil lakosság az orosz hadsereg célpontja, de az állatok és a természeti környezet is. A károk óriásiak, a néma áldozatok száma pedig napról napra növekszik. A háttérben lelkes önkéntesek, köztük magyar állatvédők próbálják menteni, akiket és amit még lehet. Annak ellenére, hogy munkájukat csak kevesen ismerik, és még kevesebben ismerik el. Pedig a nehézségek, amelyekkel találkoznak, gyakran szinte megoldhatatlannak tűnnek.
Hatmillió háziállat pusztult el eddig
De nézzük a tényeket! Ukrajna természetvédelmi területeinek 20 százalékát érintették a harcok, nyolc természetvédelmi területet és tizenkét nemzeti parkot foglaltak el az orosz csapatok. Az invázió következtében eddig több mint hatmillió háziállat pusztult el, 182.880 négyzetméternyi talajt szennyeztek be, és 23.286 hektár erdőt égettek le az orosz rakéták és lövedékek. A „Szent Hegyek” elnevezésű nemzeti park területének gyakorlatilag a nyolcvan százaléka megsemmisült. Ukrán ökológusok becslései szerint több százezer, vagy akár milliónyi az elpusztult vadon élő állatok száma. A Fekete-tenger felszínén már áprilisban egy több mint ezer négyzetkilométeres olaj- és olajtermékréteget fedeztek fel, amely az orosz repülőgépek és hadihajók jelenlétének eredménye. Az orosz vízi járművekre szerelt felszín alatti és feletti szonárok folyamatos használata ugyanakkor a tengeri emlősök számának feltűnő csökkenéséhez is vezetett.
A magyar állatvédők azonnal cselekedtek
A világ állatvédői természetesen már februárban tudták, hogy nagy a baj Ukrajnában. A magyar aktivisták is igyekeztek segíteni, köztük Nagy Ervin, az Ébredő Bolygó Alapítvány volt kurátor-elnöke, aki a UAnimals petícióját támogatva beszélt honlapunknak a szomszédunkban folyó háború kegyetlenségeiről.
A háború kitörésekor a magyar állatvédő szervezetek az elsők között voltak – az Állatvédők Érdekvédelmi és Szakmai Szövetségének koordinálásában –, amelyek kutya- és macskatápszállítmányokat indítottak saját vagy bérelt kocsikkal Ukrajnába
– idézte fel Nagy Ervin a hazai reakciókat, amelyek nem csak a gyorsaság miatt voltak különösen értékesek. Ugyanis a hazai állatvédelemben tevékenykedők egyébként sem dúskálnak az anyagi javakban, minden egyes szervezet az utolsó mozgósítható forrásait, vagy az extra adományokat áldozta erre a célra. „Az elmúlt húsz évben az állam nem foglalkozott az állatvédelemmel, így a hazai rendszer számára különösen megterhelő volt, hogy egy újabb ország problémái szakadtak a nyakába. Az önkénteseket azonban még ilyen körülmények között sem lehetett lebeszélni a segélynyújtásról, előbb a határon, majd a pályaudvarokon, később pedig a BOK Csarnoknál segédkeztek a gazdáikkal érkező kutyák és macskák ellátásában, hiszen rájuk – korlátozott darabszámig – nem vonatkozott tilalom. Ezzel párhuzamosan körülbelül fél tucatnyi vegán cég több ezer vegán szendvicset készített és szállított a határátkelőkhöz az oda érkező ukrán menekülteknek.”
A rókákra, farkasokra és medvékre viszont más szabályok érvényesek, jóllehet közülük is sokan kerültek közvetlen életveszélybe. S bár Ukrajnán belül a veterán zsoldoskatonák támogatásával megoldódott a mentésük, Magyarország nem segített a helyzeten. Nagy Ervin maga is aktív részese volt több ilyen akciónak, s ezek során ismerte meg a UAnimals operatív igazgatóját, Olga Chevganiuk-ot, aki jelenleg is minden követ megmozgat azért, hogy az ukrán állatok biztonságba kerüljenek.
„Próbáltunk rókákat menteni, de nem engedték át őket a határon, ezért kerülőúton, Lengyelországon keresztül jutottak el az Állatmentő Szolgálat Alapítványához, ahol végül biztonságos otthonra leltek. Ezt követően egy medve és egy farkas sorsát kellett megoldani. Egyik sem volt könnyű eset. A Veresegyházi Medveotthon a medvét be tudta volna fogadni, a farkast azonban nem. A hazai ügyintézés bonyolultsága miatt végül Romániába kerültek az AMP Libearty – Bear Sanctuary-hez. A román hatóságok ugyanis megkönnyítették a fogva tartott vadállatok mentését Ukrajnából azzal, hogy a határátlépéshez pár hónapon át csak útlevélre és oltási bizonyítványra, illetve egy ukrán és egy román állatvédő szervezet által aláírt megállapodásra volt szükség. Most egy Brassó melletti, csodálatos rezervátumban élnek, különböző helyekről és módon mentett állatok társaságában. A mentés maga azonban nyolc hetet vett igénybe a menet közben felmerülő számtalan nyelvi, valamint adminisztrációs probléma okozta többszöri megtorpanás miatt” – beszélt a konkrét esetekről Nagy Ervin, aki a medvementés különleges körülményeit is megosztotta a Prove.hu olvasóival.
A medvének és a farkasnak békeidőben sem volt jó dolga
Ukrajnában régóta szokás, hogy a vidéki hotelek és éttermek kertjében amolyan turistacsalogatóként vadállatokat tartanak, többnyire medvét, vagy esetleg farkast. A UAnimals éppen a háború kitörése előtti évben tudta elérni, hogy korlátozzák ezt a kegyetlen gyakorlatot. A harcok kezdetekor természetesen feleslegessé váltak a szerencsétlen állatok, akiket tulajdonosaik a nemzetközi állatmentőknek ajánlottak fel. A magyar, román és brit segítséggel mentett Bolik, a medve, valamint cellatársa, Elza, a farkas is egy volt a sok közül, kiszabadításuk kalandos története pedig arra is rávilágít, hogy már a békeidőben sem volt igazán jó dolguk.
A bocs egészen apró volt, amikor a szálloda ketrecébe került, így idén, tizenegy éves korában egyszerűen nem fért ki a ketrec ajtaján. A Kanadából érkező medvék mentésére szakosodott aktivista is rácsodálkozott Bolik méreteire. Pedig számos grizzly kiszabadításán volt már túl, ilyen esettel azonban még ő sem találkozott. A medvét az akció idejére sem merték elaltatni, jóllehet lángvágóval kellett kivágni börtönének rácsait. A szállítóketrecet egy helybéli kovács készítette, mégpedig Nagy Ervin instrukciói alapján, aki a Veresegyházi Medveotthontól kapta a pontos adatokat. A tervezés során számtalan dologra kellett figyelniük. Például arra, hogy a szállítóketrec pont akkora legyen, hogy a medve ne tudjon benne mozogni, nehogy az idegen zajoktól megijedve kárt tehessen magában. Végül tíz emberre volt szükség ahhoz, hogy a négyszáz kilogrammos állatot a kétszáz kilogrammot nyomó ketreccel együtt felemeljék a szállító platójára. Bolikot és Elzát egy négy autóból álló konvoj vitte a brassói rezervátumba. Aki kíváncsi a maci első szabad fürdésére, ide kattintva megnézheti azt.
„Az akciót iszonyatos stresszben figyeltem itthonról, hiszen bárki megsérülhetett volna egy ilyen komoly és hosszú ideig, körülbelül negyvennyolc órán át tartó művelet során, a helyszíni mentőcsapat pár órát tudott csak aludni” – osztotta meg velünk a medvementés kulisszatitkait a magyar állatvédő szakember. „A medvével nem volt probléma, ő nagyon emberszeretővé vált a tizenegy évnyi fogság alatt, s az őt kísérő veterán katonák is megszerették. A következő izgalmat a lassú haladás okozta, a tervezetthez képest négy-öt órával később értek a határra. Szerencsére az ottani állatorvos megvárta őket, így beléphetett az országba és elindulhatott Brassó, vagyis végleges otthona felé. A leányfarkas megvizsgálásakor egy óriási daganatot találtak, ezért azonnali életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani. De most már szerencsére ő is jól van, s csatlakozott egy falkához a rezervátumban. Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de az orosz katonák borzalmasan bánnak az állatokkal, szórakozásból is lövöldöznek rájuk, s volt, hogy csipesszel akasztgatták fel a tyúkokat. Utóbbiból több millió esett a harcok áldozatául. S bár a házi kedvencek közül is sokan elpusztultak, az ő sorsuk még mindig jóval kedvezőbb, mint a haszonállatoké. Utóbbiak mentésére esély sem volt. A járványügyi, teljesen érthető szabályok, valamint a megoldhatatlan logisztika miatt ott pusztultak, ahol éppen a háború érte őket.”
Nagy Ervin szerint a lengyelek, németek és a románok nagyon sok állatot fogadtak be Ukrajnából, s bár az aktivisták lelkesedése Magyarországon sem volt kisebb, az egyre zsúfoltabb hazai állatmenhelyek kapacitása nem tette lehetővé a nyitást. Ráadásul a szokásos adományok egy része direkt úton indult a háborús övezetek felé, ezzel is szűkítve lehetőségeiket.
