Japánban a helyi bálnahús fogyasztása évek óta nagyon alacsony, ezért a bálnavadászok a külföldi turistákat céloznák meg a vízi emlősökből készült kulináris különlegességekkel.
Az osakai Murasaki étterem egészen speciális marketingkampányt indított a múlt hónapban. A nem mindennapi rendezvényre a japán újságírók mellett hat nemzetközi influenszer is hivatalos volt. Az eseményt Japán legnagyobb bálnavadász vállalata, a Kyodo Senpaku rendezte azzal a céllal, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a bálnaevés hagyományát övező stigmákkal.
A bálnakóstolón az ország turisztikai hivatalainak vezetői is jelen voltak, hiszen a cél éppen az volt, hogy a bálnaevést egyfajta egzotikus japán specialitásként tudják újracsomagolni a külföldi turisták számára. Ebben nagy szerepet szántak azoknak a francia, orosz, thaiföldi és dél-koreai influenszereknek is, akik meghívást kaptak a bemutatóra.
Az eseményre a Guardian helyi tudósítóját is meghívták, de az újság munkatársa kizárólag megfigyelőként volt jelent, a felkínált fogásokat visszautasította.
A kétórás gasztronómiai utazáson hat ételt szolgáltak fel a jelenlévőknek, melyek a bálnák különböző részeiből, változatos módon készültek. A cetek állkapcsából, farokúszójából, gyomrából, bordáiból és pofájából is falatozhattak az ínyencek.
Hideki Tokoro, a Kyodo Senpaku vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy reméli, a megjelent vendégek jó hírét viszik ennek a hagyománynak, és hogy végre kiléphetnek abból a kulináris árnyékból, ahol évtizedek óta rejtőzködniük kell.
Elmondta azt is, hogy egy bálna a saját súlyának akár 4 százalékát is elfogyasztja egy nap alatt, ezzel pedig komoly veszélybe sodorja a tengeri táplálékláncot.
„Muszáj szabályoznunk a bálnapopulációt, hogy megóvjuk az ökoszisztémát. Ez az egész arról szól, hogy felelősségteljes fogyasztók vagyunk” – hangzott az indoklás Tokoro igazgatótól.
Évek óta próbálkoznak a bálnahús népszerűsítésével
A második világháborút követően a bálnahús a mindennapi étkezés részének számított Japánban, de 1970 óta folyamatosan csökken a népszerűsége, manapság pedig már szinte senki nem fogyasztja az országban.
Tavaly a Kyodo Senpaku azzal próbálta növelni a hazai fogyasztást, hogy bálnahús-automatákból kezdte árulni az ételt, amelyből legalább száz darabot szeretnének telepíteni a következő öt évben.
A Whale and Dolphin Conservation szervezet „vérfagyasztó marketingfogás”-ként jellemezte a lépést, ami egy olyan iparágat próbál életben tartani, ami 2020-ban 5 milliárd yen (13,2 Mrd Ft) segélyt kapott a kormánytól, hogy fenn tudjon maradni.
A fogyasztás növelésére alkalmazott egykori praktikák között volt, hogy bevezették az iskolai menzára bálnahús ételeket és létrehoztak egy weboldalt is, ami azt mutatta, melyik éttermekben lehet bálnahúst fogyasztani. Az alacsony érdeklődés viszont azt jelentette, hogy végül ezek a fogások kutyakajaként végezték
– véleményezte a szervezet a próbálkozásokat.
2014-ben a Nemzetközi Bíróság megtiltotta Japánnak, hogy tovább folytassák a délsarki expedíciókat, melyekről úgy ítélték, hogy tudományos kutatásnak álcázott bálnavadászatok csupán. Öt évvel később az ország kilépett az International Whaling Commissionből (IWC – Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság), és bejelentette, hogy felhagy a sarki vadászattal, de saját part menti vizeiben továbbra is folytatja a kereskedelmi bálnavadászatot.
A Kyodo Senpaku évente 25 tőkebálnát és 187 Bryde-bálnát halászik. A tőkebálna természetvédelmi státusza EN (endangered), vagyis veszélyeztetett, a Bryde-bálnák státusza LC (least concern), vagyis a fajt nem fenyegeti közvetlen veszély.
