A válások, szakítások esetén az első kérdések között merül fel, van-e közös gyerek. Ritkábban foglalkoznak azzal, hogy a közös háziállat is szenvedhet a veszteségtől. Márpedig a szakértő szerint is érzékenyen érintheti a változás a kutyákat, macskákat és más – addig – közösen nevelt kedvenceket is.
Amikor véget ér egy párkapcsolat – legyen az házasság vagy együttélés –, a sajnálkozó, okokat firtató kérdések után szinte azonnal érkezik a kérdés, mi lesz így a közös gyerekkel. Hivatalos körülmények, tehát válás esetén a gyerek sorsát bírósági szinten rendezik. Kevesebb szó esik azonban arról, mi történik a szakítás után a közösen nevelt háziállatokkal.
Az esetek túlnyomó részében két szempont mentén dől el, a pár melyik tagja gondozza tovább az állatot:
- a praktikum, azaz hogy ki tud jobb lakhatási körülményeket biztosítani neki,
- valamint az érzelmi szempont is fontos lehet; ha az egyik gazdájával szorosabb a kötelék, általában vele marad a kis kedvenc.
A szakértő szerint azonban a gyakorlatias kérdéseken túl nem árt tisztában lenni azzal, hogy ilyenkor a kutyák, macskák vagy bármely más társállatok is egyfajta gyászt tapasztalhatnak.
Stresszt és szorongást élhetnek át a hirtelen változások miatt. Ha az állat a pár mindkét tagjához kötődött, hiányolhatja egyikük jelenlétét, és a szeparációs szorongás jeleit mutathatja. Lehet, hogy zárkózottabbá válik, stresszesebb lesz, például sokat ugat, rombolni kezd, szobatisztasági problémák jelentkeznek vagy megváltoznak az étkezési és alvási szokásai
– nyilatkozta a Prove-nak Kubinyi Enikő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusa.
Hozzátette: „A negatív hatások csökkentése miatt fontos, hogy a gazda, akinél a kis kedvenc maradt, sok figyelmet biztosítson, alakítson ki megbízható napirendet, amire támaszkodni lehet. Persze a problémák átmenetiek, az állatok, akárcsak az emberek, rugalmasak, és idővel alkalmazkodnak a változásokhoz.”
Háziállat esetében is működhet a közös felügyelet
Vannak persze olyan gazdik is, akik a saját fájdalmukon túl azt is meglátják, ha a kedvencük szenved a másik „szülő” hiányától. Erről számolt be egy olvasónk, Csabi is.
Hét évig éltünk együtt a volt párommal, együtt mentünk el az Illatos útra a kutyánkért, Malackáért. Két cicával és vele laktunk egy lakásban, ahonnan én először albérletbe, onnan pedig házba költöztem Malackával. A macskák maradtak a volt párommal, őket nem is lett volna lehetőségem magammal vinni. Malackát viszont rendszeresen vittem vissza a volt kedvesemhez és a cicákhoz, ő pedig látványosan örült ezeknek az alkalmaknak. Már a liftben tudja, hol járunk, és majd kibújik a bőréből
– mesélte lapunknak.
Csabi arra is felhívta a figyelmet, hogy – ahogy egy közös gyerek, úgy – egy háziállat esetében is rengeteg költség merül fel. Az állatorvosi kiadások mellett az etetésnek is megvan a maga anyagi vonzata. Ez pedig – az olyan helyzetektől eltekintve, mikor a szakítás utáni gondozást vállaló fél kiugróan magas bérrel rendelkezik – ideális esetben közös költség marad közösen vállalt háziállat esetén.
