Az élelmiszer-pazarlás továbbra is globális probléma. A jelenség egyszerre okoz gondot a gazdaságnak és a környezetnek. Miközben százmilliók éheznek világszerte, évente egymilliárd tonnánál is több ételt dobunk ki a legújabb ENSZ-jelentés szerint.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos tényezők jelentős része visszavezethető a jelenlegi élelmezési rendszerünkre, azon belül is a nagyüzemi állattartásra. Legyen az a szarvasmarhák által kibocsátott metán, vagy a legelők miatt kiirtott erdők, esetleg az egyre fogyatkozó biodiverzitás, számos probléma forrása az, hogy miből és mennyit eszünk.
Többek között emiatt is sokkoló, hogy a világon megtermelt élelmiszer jelentős része továbbra is a szemétben végzi – derül ki az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2024-es jelentéséből.
A Food Waste Index Reportot 2021-ben publikálták először. A mostani a 2021-es jelentés kibővített, frissített változata, amelynek célja, hogy pontosabb képet nyújtson a jelenleg is zajló, elképesztő mértékű pazarlásról.
Az élelmiszer-pazarlás egy globális tragédia. Miközben szerte a világon szemétbe dobjuk az ételt, milliók térnek éhesen aludni. Ez nemcsak egy rendszerszintű probléma, de az ilyen szükségtelen pazarlás komoly terheket ró az éghajlatra és a természetre egyaránt
– nyilatkozta Inger Andersen, a UNEP ügyvezető igazgatója.
Az ételpazarlás számai a jelentés alapján
Azok számára, akik a közel 200 oldalas részletes jelentés elolvasására nem éreznek magukban kellő elszántságot, külön kivonatolták a legfontosabb eredményeket. Ezek között a következő információk találhatók:
- 2022-ben 1,05 milliárd tonna élelmiszert dobtunk a szemétbe. Ez a fogyasztók számára rendelkezésre álló ételmennyiség közel egyötöde (19 százaléka). Ráadásul ez csak a viszonteladói, valamint étkeztetési szektorban és a háztartásokban keletkező hulladék. Az élelmiszer-ellátási lánc során (vagyis a betakarítás után, de még az értékesítés előtt) ugyanis a világ összes élelmiszerének 13 százaléka veszik el.
- A legtöbb pazarlás a háztartásokban történik. Az el nem fogyasztott, megromlott, hűtő hátuljában felejtett, végül a kukában landoló élelmiszer 631 millió tonnára rúg. Vagyis a teljes pazarlás 60 százaléka az otthonokban figyelhető meg. Az étkeztetési szektorban ezzel szemben 290, a kereskedelemben pedig 131 millió tonna ez a szám.
- Az ételpazarlás a globális üvegházhatású gázkibocsátás 8-10 százalékáért felel, ami ötszöröse a teljes repülőipar kibocsátási értékének.
- Átlagosan minden ember 79 kg-nyi élelmiszert pazarol évente. Ez azt jelenti, hogy naponta közel egymilliárd adag ehető ételt dobunk ki a szemétbe. Vagyis a majd 800 millió éhező számára mindennap jutna 1,3 adag élelmiszer, ami így a kukában, később pedig a szeméttelepen végzi.
- Nem csak a magas jövedelmű országok ételpazarlási mutatói problémásak. A személyenkénti éves különbség ugyanis a magas, felsőközép- és alsóközép-jövedelmű országok között mindössze 7 kg.
- A melegebb éghajlatú országokban átlagosan nagyobb az egy főre jutó ételpazarlás. Ez minden bizonnyal a magasabb hőmérsékletre, a szélsőséges hőeseményekre és a szárazságra vezethető vissza, amik megnehezítik az étel biztonságos szállítását, hűtését és tárolását.
A környezeti és erkölcsi aggályok mellett az ételpazarlás globális gazdaságra gyakorolt hatása sem elhanyagolható. A világgazdaságnak évente ezermilliárd dollárnak megfelelő összegbe kerül ez a mértéktelen tékozlás.
