Az amerikai állattenyésztők legalább 1989 óta akadályozzák a környezetvédelmi törekvéseket – derül ki egy nemrég nyilvánosságra került dokumentumból. A húslobbi stratégiai tervére az ország levéltárában bukkant rá két kutató.
Az olajlobbi szerepe a klímaváltozás elleni cselekvés akadályozásában szinte lerágott csont, de azért egy gyors áttekintés nem árt. Az olaj-, gáz- és szénipar az 1960-as évek óta tudja, hogy a fosszilis energiahordozók főszerepet játszanak a klímaváltozásban. Ezért egyrészt mindent megtettek azért, hogy ez a tény a társadalom átlagembereinek körében minél kevésbé mint cáfolhatatlan igazság, és inkább mint a „faölelgető hippik” által terjesztett összeesküvés-elmélet jelenjen meg. Másrészt befolyásukat kihasználva az elmúlt fél évszázadot azzal töltötték, hogy minél hatékonyabban akadályozzák azokat a környezetvédelmi és klímapolitikai intézkedéseket, amelyek a fosszilis energiahordozók elhagyását, az energiaátállást célozzák.
Most kiderült, nemcsak a fosszilis energiahordozók ipara védi az érdekeit évtizedek óta a fenntarthatósági törekvésekkel szemben. A klímaváltozás-előidézés versenyének befutója – a melegítő gázok nagyjából 20-28 százalékáért felelős – mezőgazdasági, pontosabban állattenyésztési ágazat is ugyanígy jár el legalább az 1980-as évek óta.
Erre kutatók világítottak rá egy amerikai levéltár mélyén eltemetett dokumentum segítségével. A irat tartalmát az elmúlt évtizedek témával kapcsolatos eredményeivel együtt az Environmental Research Letters folyóiratban megjelent tanulmányban elemzik a kutatók. A kutatás nyílt hozzáférésű, azaz regisztráció és előfizetés nélkül, ingyenesen elolvasható.
Az újonnan előásott dokumentum nélkül sem lehetne légből kapottnak nevezni azt a vádat, hogy az állattenyésztési szektor háborút vív a klímatörekvésekkel és az élelmezési rendszer reformjával szemben. Korábbi bizonyítékok is utalnak rá, hogy ezt teszik: egyrészt módszeres dezinformációs kampánnyal – hirdetésekkel, reklámokkal, a tudományos diskurzus ködösítésével –, másrészt a törvényhozás befolyásolásával.
Váratlannak aligha mondható a felfedezés
Régóta tudjuk, hogy a tudományos befolyásolás érdekében az állattenyésztők saját szaktanácsokat, kutatóközpontokat alapítanak. A Clarity and Leadership for Environmental Awareness and Research (CLEAR) Center kutatóközpont tanácsadói testülete például az ipar képviselőiből áll, illetve millió dolláros összegű támogatásokat is kap tőlük.
Ez az olajlobbi korai taktikáit idézi: 1989-ben az ipar legnagyobbjai – köztük az Exxon, a BP és a Shell – megalapították a hangzatos Global Climate Coalition (Globális Klímakoalíció) lobbiszervezetet. Ezen keresztül igyekeztek elhomályosítani a tudományos konszenzust, valamint megálljt parancsolni a kormányok klímaintézkedéseinek.
Az is bebizonyosodott már, hogy a legpártatlanabbnak tartott tudományos körökig is elér a húslobbi keze. 2023-ban például napvilágra került egy dokumentum, amelyet az IPCC kutatói szivárogtattak ki. Eszerint a testület ötéves ciklust felölelő jelentésében enyhíteni kényszerült az olaj- és húsiparral kapcsolatos következtetéseit. Törölték például az eredeti változatból azt a részt, amely szerint „a növényi alapú étrend akár 50 százalékkal csökkentheti” a kibocsátást az átlagos nyugati étrendhez képest.
Rendszeres a zöldmosás is, vagyis az, hogy az ágazat a tevékenységeit fenntarthatóbbnak állítja be a valóságnál. Ez mind tejipari, mind húsipari cégeknél előfordul, és a magyar állattenyésztés sem kivétel.
Emellett a törvényhozásra is befolyása van a húslobbinak. Jórészt ennek tudható be az is, hogy a sejttenyésztett hús elterjedése akadályokba ütközött. Itthon sincs ez másképp: épp folyamatban van a betiltására vonatkozó törvényjavaslat. Az agrárminiszter a Coldiretti termelői szervezet elnökével, Ettore Prandinivel való találkozást követően lengette be először a tiltást, arra hivatkozva, hogy „meg kell becsülni a normalitást és a gazdák munkáját, akik két lábbal a földön állnak”.
Uniós szinten is érvényesül a nyomásgyakorlás: az igen ambiciózus célokkal indult Zöld Megállapodást az Európai Bizottságnál lobbizó olaj- és húsipar gyakorlatilag darabjaira szedte. De kicsiben is megjelenik, például amikor közintézmények mozdítanák az étkeztetést a növényi étrend felé.
Állattenyésztők tiltakoznak a szintetikus hús ellen Olaszországban, Ettore Prandinivel az élen. Fotó: Getty Images
Egy konferenciával kezdődött minden
Ennek fényében jogos a kérdés, mi is pontosan az újdonság ebben a levéltár mélyéről előásott dokumentumban. A válasz az, hogy a hús- és tejipar tevékenységét tekintve ezzel egy fontos kapcsot találtak meg a kutatók. Azt a kapcsot, amely bizonyítja, az előbb felsorolt esetek nem tekinthetők elszigeteltnek.
A felfedezés bizonyítja, hogy mind a dezinformációs háború, mind a törvényhozás befolyásolása egyetlen okkal történt, és történik ma is. A cél annak megakadályozása, hogy az élelmezési rendszer a tudományos konszenzust követve fenntartható irányba mozdulhasson el.
A dokumentumra a kutatás szerzői bukkantak rá. Tanulmányukban először 1989-től 2023-ig terjedő bizonyítékokkal támasztják alá, hogyan akadályozzák az állattenyésztés képviselői azoknak a civil szervezeteknek a munkáját, amelyek a húsfogyasztás csökkentését szorgalmazzák.
Ezt olyan, az ipari érdekek szolgálatába állt kutatók segítségével teszik, akik készen állnak az állattenyésztés klímalábnyomát kedvezően bemutató, illetve az egyéni cselekedetek hatását leminősítő jelentéseket, tanulmányokat publikálni. A szerzők kiemelik, a húslobbi még egy Food Facts Coalition (Élelmiszer-információs Koalíció) nevű érdekcsoportot is létrehozott – a fent említett olajlobbicsoporthoz hasonlóan –, amelyen keresztül befolyásolni igyekeztek a közbeszédet.
A levéltárban felfedezett dokumentumot az egyik kutató, Jennifer Jacquet tette közzé honlapján. Az iratot az amerikai Országos Marhatenyésztők Szövetsége (National Cattlemen’s Association) készítette 1989-ben A környezettel kapcsolatos stratégiai terv (Strategic Plan on the Environment) címmel. Ez a szövetkezet – talán nem különösebben meglepő módon – annak a marhahústermelő szövetség az elődje, amely a fent említett CLEAR kutatóközpontot a mai napig pénzeli a hús- és tejipar zöldmosásáért.
Harmincöt éve a haladás ellen
A tervet azután készítette a marhatenyésztők szövetkezete, miután egyik tagjuk részt vett az amerikai környezetvédelmi ügynökség, az EPA egyik szimpóziumán. (Az EPA-t nem mellékesen a Trump-kormány jelenleg éppen módszeresen darabjaira szedi.) Itt arról értekeztek, hogyan csökkenthető a kérődző állatok hozzájárulása a metánkibocsátáshoz.
Ekkora datálható nemcsak az Egyesült Államok húslobbistartja, hanem egy egészen iparszintűnek mondható felismerés is. Annak felismerése, hogy az állattenyésztés az elkövetkező évtizedekben mind a civil szervezetek, mind a tudomány, mind a progresszív szemléletű döntéshozók részéről támadásokra számíthat.
„Ezelőtt főképp a városi iparokból származó szennyezést és mérgező hulladékot okolták a potenciálisan legártalmasabb környezetvédelmi problémákért. A mezőgazdaság állítólagos problémái másodlagosak voltak. Mostanában viszont sokan a mezőgazdaság, főképp a szarvasmarha-tenyésztés potenciálisan súlyos környezeti károkozása miatt aggódnak” – áll a dokumentumban.
A stratégiai terv leginkább arról szól, milyen eszközökkel élhet az ipar annak érdekében, hogy minél inkább saját előnyére formálja a közbeszédet és a tudományos diskurzust saját környezeti hatásával kapcsolatban. Magát a környezeti károkozást „alaptalannak”, „valótlannak”, „állítólagosnak” titulálja. Így arról csak minimális mértékben ejt szót, hogyan csökkenthetik ezeket a hatásokat a gyakorlatban az állattenyésztők. A terv négy fő céljában is ez tükröződik:
- Tudatni a lakossággal a szarvasmarha-tenyésztés pozitív környezetvédelmi hozzájárulásait.
- Tudatni a szarvasmarha-tenyésztőkkel, hogy a lakosság aggódik a környezetért, azonosítani az ágazat környezetvédelmi gyengeségeit, és olyan menedzselési technikákra buzdítani, amelyek jobb földgondozást eredményeznek.
- Vezetői pozíciót felvenni a szarvasmarha-tenyésztést érintő környezetvédelmi jogszabályok és rendeletek pozitív befolyásolásával kapcsolatban.
- Megmutatni, hogy a magántulajdon és a gazdasági ösztönzők előmozdítják a környezetvédelmi célokat.
Donald Trump amerikai elnök és az Európai Unió küldöttsége üdvözlik a National Cattlemen’s Beef Association érdekcsoport tagjait egy marhahús-kereskedelmi megállapodás bejelentése előtt. Fotó: Getty Images
Sikeres volt a húslobbi-propaganda…
Azzal a legtöbben tisztában vannak, hogy a klímaváltozás fő hajtómotorja a fosszilis energiaipar. Szénerőművek, belső égésű motoros járművek, gázfűtés – ezek légkörmelegítő hatása közismert. Sokkal kevésbé elfogadott tény azonban a mezőgazdaság – különösképp az állattenyésztés – klímakárosító hatása.
Gyakran találkozni azzal a nézettel például, hogy a kérődző állatok metánkibocsátása, valamint a nagyipari körülmények között tartott állatok körében terjedő betegségek mind csak kitaláció, amelyet valamiféle szervezett háttérhatalom propagál a gazdák tönkretétele érdekében. Ezek a vélemények szinte tökéletes másai annak, ahogyan néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a fosszilis energiaipart ért vádakhoz, illetve az egész klímaváltozás kérdésköréhez álltak hozzá.
Hasonló sikerként könyvelheti el a húslobbi a tudományos ködösítést is. Egy 2023-as felmérés alapján az amerikai lakosság nagy része úgy véli, a húsfogyasztás csökkentése elhanyagolható hatással lenne a klímaváltozás megfékezésére. A „stratégiai terv” tehát nagyobbrészt bevált – ez idáig.
Ahogyan azonban a fosszilis energiahordozók korát is lassan maguk mögé utasítják az észérvek, úgy az élelmezési rendszer gyökeres átalakítása is kopogtat az ajtón, és csak ideig-óráig lehet elhessegetni.
…de a dolgok állása sosem végleges
Az élelmezés megreformálásának sürgető szükségét egyre több ország kormánya ismeri fel. Többek között Hollandiában, Dániában, Nagy-Britanniában, Portugáliában és Dél-Koreában is célul tűzték ki a kormányok az állati eredetű ételek csökkentését a növényi alapú fehérjék javára.
Hasonlóképp tudatos ellenharcba szállt a tudomány is a dezinformációval. Az új dokumentum feltárása sem a véletlen műve volt: a tanulmány szerzői – rengeteg más kutató mellett – évek óta elhivatottan igyekeznek felhívni a figyelmet az állattenyésztés klímakárosító hatására, az ipar szándékos, megtévesztő kampányaira és politikai nyomásgyakorlására.
A dokumentumot közzétevő kutató, Jennifer Jacquet például részt vett abban a 2021-as kutatásban is, amely elsőként gyűjtötte össze és elemezte áthatóan a tíz legnagyobb hús- és tejipari vállalat kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos ígéreteit és lobbitevékenységeit.
„Az amerikai hús- és tejipari cégek láthatóan hasonlóan cselekszenek, mint az olajipar, amely egy egész mozgalmat épített fel a klímaváltozás elleni cselekvéssel szemben” – írták ekkor a kutatók. Ennek a történetnek azonban – ha a végét még nem is –, a folytatását ismerjük. Az Exxon, a BP és a Shell dezinformációs lobbiszervezete 2001-ben az egyre tudatosabb, többé nem becsapható közvélemény hatására feloszlani kényszerült. A világ pedig – elkerülhetetlenül – az energiaátállás küszöbén áll.
Jennifer Jacquet a húslobbival kapcsolatos kutatást úgy kommentálta, „olyan rendszert kell kiépítenünk, amelyben az ilyesfajta befolyásnak nem engedünk teret”. Ehhez a rendszerhez pedig úgy tűnik, egyre közelebb állunk.
