A jelenleg is tomboló világjárvány kapcsán szinte minden téren merültek fel új kérdések és aggályok: mi van azokkal, akik elvesztették a munkájukat, de nincs félretett pénzük? Mi lesz a gazdasággal? Hogyan tudjuk megvédeni a különösen veszélyeztetetteket?
Be kell-e tiltani az élőállatokat, vadállatokat is áruló piacokat? Hogyan értethetnénk meg az emberekkel, hogy az ázsiaiakkal szembeni rasszizmus nem a megfelelő válasz erre a helyzetre?
Az utolsó két kérdésre talán meglepő válasszal tudunk szolgálni ebben a cikkben, olyan megközelítésből, amiről még nem is biztos, hogy hallottál. Szabó Flóra írása.
Mi fán terem a zoonózis?
Ezzel a furcsa és idegenül csengő kifejezéssel kezdjük, ami valójában annyit jelent: olyan betegség, amely állatról emberre terjedhet. Jelenlegi tudásunk szerint zoonózis tehát a COVID-19 is.
Sokak számára talán meglepő, hogy a jelenleg ismert 1400 kórokozó közül 800 állatoktól ered. A COVID-19 tehát csak egy a rengeteg betegségből, ami képes fajok között átlépve embert is fertőzni.
Azonban nem ez az első eset a 21. században, hogy állatról emberre terjedő betegség világjárvánnyá nőtte ki magát. A korábbi koronavírusok, a SARS és a MERS eredete is állatokhoz köthető, illetve a madárinfluenza és a sertésinfluenza is.
Sőt, 2007-ben, a SARS után néhány évvel több tanulmány is próbált figyelmeztetni, hogy nagy az esély hasonló járvány felbukkanására. Emellett majdnem minden évben látunk rá példát, hogy állatoktól eredő, emberre veszélyes kórokozókat fedeznek fel.
Legtöbbször a hordozó állattal való közvetlen kapcsolat által, vagy húsevéssel terjednek át emberre ezek a betegségek.
A virológusok jelenleg úgy gondolják, a mostani vírus egy kínai húspiacról, élőállat általi terjesztéssel kezdődött, és majdnem biztosak abban is, hogy a vírus eredeti gazdaszervezetei patkósdenevérek voltak.
Mivel sok vadon élő faj hordoz emberekre is veszélyes kórokozókat, logikus lépésnek tűnik a kínai kormány részéről, hogy a COVID-19 miatt betiltja a vadállatok ételként való értékesítését.
Bár még logikusabb lenne, ha a 2002-es SARS-vírus után tettek volna így, nem megvárva több százezer ember halálát, és ha a tiltásba az orvosi célokra való vadállat-használat is beletartozna, de sajnos nem így van.
Közel, s távol… de még mennyire közel
Nyugaton vannak bőven, akiknek ennyi, vagy még ennél kevesebb információ elég is ahhoz, hogy bántó kifejezésektől hemzsegő rasszista hozzászólásokkal fröcsköljék tele a közösségi média falait.
Ebben a részben azzal fogunk foglalkozni, ez miért túlságosan leegyszerűsítő hozzáállás (a rasszizmus nyilvánvaló együgyűségén és rövidlátásán túl).
Sokan azt hiszik, minden rendben lesz, ha az egzotikus, távoli Ázsiában abbahagyják a furcsa, barbár kulturális szokásaikat. Ha nem esznek többé vadállatokat, akkor minden rendben lesz, nem fognak többé hasonló betegségek világjárvánnyal fenyegetni.
Azonban van egy ilyen nyugati szokás, hogy nagyüzemi (és kisüzemi) állattartás, ahol csak Európában évi több tízmilliárd állatot mészárolnak le; sokkal, de sokkal többször annyit, mint a kínai húspiacokon.
Innen kerül a szép fényesre becsomagolt hús a szupermarketbe, bár ez kétségkívül nem olyan látványos, mint a húspiacokon való árulás. A fenyegetés viszont, amit a globális egészségügyre jelent – nagy levegő – rosszabb.
A járványkutatók szerint ugyanis jelenleg az egyik legnagyobb epidemiológiai (járványtani) fenyegetést az állattenyésztés jelenti.
Ezek közül különösen veszélyesek a nagyüzemi állattelepek, ahol rengeteg beteg állat él apró helyre összezsúfolva, alacsony az egyedek genetikai sokfélesége, valamint a megterhelő életciklus és rossz körülmények miatt gyenge az immunrendszerük, így hajlamosabbak a megbetegedésre. A ma elfogyasztott hús nagy része ilyen helyekről származik.
1985 és 2010 között több, mint 80 százalékkal nőtt a globális sertéstenyésztés. Mivel a használható hely a bolygón véges, ez az állattartás koncentráltságának növelésével is járt: egyre kisebb helyeken tenyésztenek egyre több állatot.
Ezen időszak alatt – 1985 és 2010 között – 73 új kórokozót azonosítottak világszerte sertésfarmokon; ezeknek 82 százalékát a világ legnagyobb sertéstermelő országaiban, ahol a legtöbb és legintenzívebben működő farm van.
Talán már sokan kitalálták, hova fogunk ezzel kilyukadni. Ez a 73 kórokozó közé tartozik a 2009-2010-es sertésinfluenza kirobbantója is, amely a becslések szerint 100-400 ezer fő közötti ember halálát okozta, majd további 180 ezer emberét, akik betegség utáni komplikációkba haltak bele.
Nem csak a vírusokkal van a baj
Az eddig említett járványok mind vírusok, a legtöbb állatról emberre terjedő betegség ugyanis vírusos eredetű. Viszont amikor fertőző betegségekről beszélünk, általában négyféle kórokozót különítünk el egymástól: vírusokat, baktériumokat, gombákat és egysejtűeket.
Ezek egyike sem keverendő össze a másikkal, és a kezelésük is teljesen másképp folyik. Tehát antibakteriális tisztítószerekből is felesleges a koronavírus miatt pánikvásárolni, ugyanis semmi bizonyíték nincs rá, hogy jobban hatnának a vírus ellen, mint “hagyományos” társaik.
Az ipari állattartással kapcsolatban nem csak vírusokról kell beszélnünk, hanem bakteriális fertőzésekről is. A rossz körülmények miatt, amit feljebb említettünk, bevett szokás az üzemekben antibiotikumokkal kezelni az állatokat a fertőzéseik, betegségeik miatt.
Az állattenyésztésre jellemző túlzott használat miatt az EU-ban jelenleg tiltott megelőzés céljából antibiotikumot használni – tehát azon az elven, hogy a zsúfoltság, rossz higiénia és stressz miatt várhatóan betegek lennének az állatok, ezért előre kezelik őket.
Azonban ez a gyakorlatban nem teljesül: egy 2018-as kutatás szerint például a lengyel sertéstenyésztőknek 70 százaléka rutinszerűen használ antibiotikumot, a baromfitenyésztőknek pedig 82-88 százaléka.
Ez egyébként nem meglepő, az EU-s törvények nagy része ugyanis nem érvényesül olyan területeken, ahol részben az óriási mértékű termelés miatt gyakorlatilag ellenőrizhetetlenek a folyamatok.
A nagyüzemi állattartásban jellemző antibiotikum-használat a járványszakértők szerint az egyik legnagyobb fenyegetést jelenti az egészségügyre a világon.
Antibiotikumrezisztencia: milliók élete lehet veszélyben
Az antibiotikumrezisztencia azt jelenti, hogy a baktériumok természetes szelekció útján alkalmazkodnak az antibiotikumokhoz, amelyekkel harcolunk ellenük. Minél gyakrabban és nagyobb mennyiségben használunk antibiotikumokat, annál gyorsabban lesznek ellenállóak a baktériumok.
A modern orvostudomány egészen elfeledtette velünk, mennyi olyan betegség és fertőzés van, ami az antibiotikumoknak köszönhetően legtöbb esetben már nem halálos kimenetelű.
Ha azonban az antibiotikumok a nagy mértékű használat miatt haszontalanná válnak, olyan betegségek jelentenek majd újra halálos veszélyt, mint a tüdőgyulladás, húgyúti fertőzések, nemi betegségek, műtétek miatti fertőzések, és a kemoterápia is.
Az is probléma, hogy az orvosok enyhébb módszerekkel is kezelhető betegségekre is sokszor antibiotikumterápiát írnak fel, tehát sokkal többet fogyasztunk, mint amire valóban szükségünk van.
Azonban a legtöbb antibiotikumot messze az állattenyésztésben alkalmazzák. Az Egyesült Államokban például mindössze 20 százalékát használják emberek gyógyítására, 80 százalékával haszonállatokat kezelnek.
Egy 2015-ös tanulmány azt írja:
“Egyre több bizonyíték van rá, hogy az emberekben az antibiotikumrezisztenciát az állatok kezelésére használt, nem terápiás célú antibiotikumok segítik elő.”
Ahogy említettük, az EU már tett lépéseket az állattenyésztésben használt antibiotikumok korlátozására. Azonban ez nem elég: a nagyüzemi állattartás természetéből adódóan ugyanis egyrészt rendkívül ellenőrizhetetlen, másrészt betegeskedő állatokat tenyészt ki, akiknek mindig is szüksége lesz antibiotikumokra.
Illetve az antibiotikumrezisztencia globális probléma, hasonlóképp, mint a klímaváltozás. Tehát amíg a világ többi részén ennyi jogi lépés sem történik, mindannyiunk élete veszélyben van.
Az Egészségügyi Világszervezet Nincs Idő Várni: A Gyógyszerrezisztens fertőzésektől mentes jövő biztosítása című tanulmánya szerint az antibiotikumrezisztencia már most is hatalmas probléma.
Becsléseik szerint évi 700 ezer ember hal meg gyógyszerrezisztens betegségekben, ez a szám 2050-re pedig évi 10 millióra emelkedhet.
Nem tüneti kezelés kell
A jelenlegi járványhelyzetben sajnos a felelőtlen gyakorlatokból adódó következményekkel kell megküzdenünk. Hiába figyelmeztetett a tudóstársadalom, a világ vezetői nem figyeltek addig, amíg globális tragédia nem következett be.
Reménykedjünk benne, hogy hamarosan elérhető lesz majd a koronavírus-vakcina, és legyünk hálásak a tudósok munkájáért. Azonban azt is fontos felismerni, hogy ez csak tüneti kezelés, a járvány okát nem szünteti meg, és nem garantálja, hogy nem fog hamarosan újabb formában jelentkezni.
Amiken sürgősen változtatnunk kell, azok az élelmiszer termelési módszereink és az étkezési szokásaink. Liz Specht professzor, a Good Food Institute tudományos és technológiai társigazgatója szerint
“Ideje beismernünk, hogy civilizációként már túlnőttünk azon, hogy állatokat használjunk a hús előállításához. A vadászat és az állattenyésztés évezredekig szolgálta a népességnövekedés célját. De 2020-ban már kegyetlenül őszintének kell lennünk magunkkal. Nem folytathatjuk így tovább. A jelenlegi rendszer már nem működik. Nem elég hatékony, bizonytalan, fenntarthatatlan, és egyáltalán nem biztonságos.”
Specht szerint a “valódi” hús a múlté, a jövő pedig a növényi alapú húsé, és nem ő az egyetlen szakértő, aki így gondolja.
Fogyasztóként pedig azzal tehetünk a legtöbbet az emberiségért, a környezetért és az állatokért, ha növényi alapú alternatívákra váltunk.
