Ezek az új típusú, alternatív fehérjék a legnagyobb reményünk lehetnek a katasztrófa elhárításában. De a kormányok be akarják őket tiltani – írja George Monbiot legújabb véleménycikkében. Az alábbi cikk Monbiot írásának fordítása, ami a The Guardianben jelent meg 2024 augusztusában.
Az eredeti, angol nyelvű cikket ide kattintva találod.
Bizonyos autógyártók évekig próbálták akadályozni az elektromos járművekre való átállást. Nem nehéz megérteni, miért: amikor már komoly befektetéseket tettél egy létező technológiába, a legutolsó cseppet is ki akarod belőle préselni, mielőtt kiveszed belőle a pénzed. És bár néhány ilyen eset egészen alattomos volt, a legtöbb majdhogynem ártatlannak tűnik ahhoz az összehangolt programhoz képest, amit egy kifutóban lévő iparág és az általa megszelídített politikusok futtatnak. Ők egy sokkal fontosabb (az autóknál – a szerk.) váltást akarnak elnyomni: az állattenyésztő mezőgazdaságról való elengedhetetlen átállást.
Az állattenyésztés földhasználata fenntarthatatlan
Az állattenyésztés a fosszilis tüzelőanyagok előállítása mellett a világ legpusztítóbb iparága. Nem csak az óriási mennyiségű üvegházhatású gázok kibocsátása és a víz- és légszennyezés miatt, amit okoz. Ami még ennél is fontosabb, az a földterület, amit elvesz. A földhasználat egy létfontosságú környezeti mérőszám, mert minden hektár, amit elfoglalunk, az egy hektárral kevesebb a természetes ökoszisztémák támogatására.
A természetes ökoszisztémák elengedhetetlen fontosságúak a legtöbb földi faj túléléséhez, és magukhoz a természeti rendszerekhez is. Például Dél-Amerika esőerdei és Cerrado szavannái segítenek szabályozni az időjárást. Az amazóniai esőerdőt mindenekfelett a szarvasmarhatartás pusztítja, aminek a terjeszkedése részben a most oly trendi „fűvel táplált” marhahús miatt történik. A Cerrado szavannát a disznók és csirkék takarmányának szánt szójatermesztés miatt pusztítják.
Az, hogy állati termékekkel etetjük magunkat, rendkívül pazarló és egyáltalán nem hatékony módja a földhasználatnak – legalább négyszer annyi földet nyel el, mint az összes többi élelmiszer, amit termesztünk, miközben a bevitt kalóriánknak csak a 17 százalékát adja. Minden más tényezőnél nagyobb arányban okozza az erdők, mocsarak, szavannák, folyók és egyéb élőhelyek pusztítását. Ezekről a termékekről legalább annyira fontos leszoktatni magunkat, mint az olajról, gázról és szénről.
Ezt hogyan lehetne megtenni? Az erkölcsi alapú győzködés – megpróbálni meggyőzni az embereket, hogy váltsanak növényi alapú étrendre etikai okokból – nem vezetett sehova: a globális húsfogyasztás folyamatosan növekszik, miközben a vegánok százalékos aránya továbbra is az alacsonyabb egyszámjegyűek közé tartozik néhány ország kivételével. Régóta meg vagyok győződve róla, hogy az egyetlen hatékony stratégia az olyan alternatív termékek gyártása, amik gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a hústól, a tejtermékektől és a tojástól, de emellett olcsóbbak és egészségesebbek. A világ különböző pontjain ezen már dolgoznak bizonyos tudósok és startupok is.
A megoldás az alternatív fehérjék elterjedésében rejlik
Számos technológia áll jelenleg fejlesztés alatt, amiket sokszor félrevezetően leegyszerűsítenek „laborban növesztett” vagy „sejttenyésztett” húsra. Ezek a kifejezések eredetileg arra utaltak, amikor egész húsdarabokat tenyésztenek ki bioreaktorban, kollagénvázon. A kezdeti lelkesedést követően rá kellett jönnöm, hogy ez zsákutca: egyszerűen túl bonyolult és drága. Most ezek alatt sokszor az összes alternatívát együttesen értik, ami egyszerűbb és olcsóbb technológiákat is takar, például a precíziós fermentálást.
Ezek az újfehérje-technológiák jelentik a legnagyobb fenyegetést az állattenyésztésre. Ugyanis mindenben helyettesíthetik az állati fehérjéket, beleértve a sajtot, fagylaltokat, kolbászt, burgereket, tojást, halat és steaket. Valamint olyan új élelmiszerek széles palettáját is segíthetnek létrehozni, amit jelenleg elképzelni sem tudunk. Mivel a fehérjetartalmuk magas, a felhasználható mikrobák skálája pedig rendkívül széles, ezen ételek egy részét alacsonyabb mértékű feldolgozással is elő lehetne állítani, mint azokat az állati alapú termékeket, amikkel versenyeznek. Az olyan egészségtelen összetevőket, mint a telített zsírok, ki lehetne iktatni, és olyan egészséges zsírforrásokat lehetne helyettük használni, mint a hosszú szénláncú omega-3 zsírsavak.
Múlt tavasszal a Solar Foods, az a cég, akinek a laborjában először ettem bakteriális fehérjéből készült palacsintát, megnyitotta első gyárát Helsinki mellett. Az ilyen újszerű fehérjékre való átállás olyan mélységű változást jelenthet, mint a vadászó-gyűjtögető életmódról a mezőgazdaságra való váltás. Ha jól csináljuk, hatalmas igénycsökkenést jelenthet a földterületet és a vegyszerhasználatot tekintve.
A mezőgazdasággal ellentétben ez biztosítani tudná, hogy se az input (például a trágya), se az output (például az állati ürülék) ne kerüljön be az ökoszisztémákba. Az édesvíz iránti igényt is csökkenthetné, a mikrobák egy része ugyanis sós vízben is tenyészthető. Így ott is lehetne élelmiszert termeszteni, ahol a terméketlen talaj és az esővízhiány miatt már nem tudják ellátni a népességet. Ezáltal, amennyiben a kormányok megakadályozzák a nagy cégeket abban, hogy monopolizálják az új technológiákat, nagymértékben növelhető lenne az élelmezésbiztonság és -szuverenitás.
A húsipari lobbi és a döntéshozók a legnagyobb akadály
Ha valaki kételkedne a potenciálban, ami ezekben a technológiákban rejik, akkor csak meg kell néznie, a húsipari cégek és az általuk irányított politikusok milyen támadásokat intéztek annak érdekében, hogy megállítsák őket. Az állattenyésztési lobbicsoportok parancsára a laborhúst Floridában, Alabamában és Olaszországban már be is tiltották. Francia, román és magyar politikusok, valamint több amerikai állam is követni szeretné ezeket a példákat.
Az ezekben a törvényekben szereplő zavaros szóhasználat alapján úgy tűnik, a törvényhozók sincsenek vele teljesen tisztában, pontosan mit is tiltanak be éppen. Egyes tisztviselők azonban mindent megtesznek azért, hogy az egész újfehérje-szektort még csírájában fojtsák el. Az unió próbálkozását, amivel az élelmiszerláncot igyekeztek zöldíteni az alternatív fehérjék előtérbe helyezésével, Janusz Wojciechowski agrárbiztos azonnal meggátolta.
Az állati termékek alternatíváit betiltani igyekvő kormányok aligha palástolják motivációjukat: protekcionizmus. Több politikus és tisztviselő is nyíltan bevallotta, hogy a már meglévő iparágakat akarják megvédeni – a hús- és tejipart – a versenytársakkal szemben. Minden más szektorban a „szabad piacot” pártolják – állításuk szerint –, a protekcionizmus pedig súlyos büntetéssel jár. Ebben a szektorban azonban jogszabályokkal adnak neki érvényt.
A Greenpeace nyomozati kiadványa, az Unearthed szerint most egy új, az állattenyésztési iparág által pénzelt, korábbi húsipari vezető által vezetett kampány gyakorol nyomást a törvényhozókra, hogy uniós szintű tiltást vezessenek be. Mivel jelenleg a szélsőjobboldali magyar kormány tölti be az Európai Tanács elnökségi szerepét, a kampány sikeres lehet. Az, hogy a brit kormány támogatja az alternatív fehérjéket, egyike a nagyon kevés előnynek, amit a brexit hozott.
Nagyobb ellenállásra lenne szükség
Se az amerikai, se az uniós lépések nem elhanygolhatók. Ez az örökölt hatalom egyértelmű gyakorlása. A közpénzek felháborító elosztása pedig megerősíti ezeket. Egy, a One Earth folyóiratban publikált kutatás szerint az amerikai kormány nyolcszázszor annyit költ az állati termékek támogatására, mint az új fehérjékre, az EU pedig 1200-szor annyit.
Kenny Torella Vox magazinban megjelent új nyomozása szerint az Egyesült Államok legfőbb környezetvédelmi szervezetei – például a WWF, a Nature Conservancy és az Environmental Defense Fund – nemhogy nem állnak ki a környezetvédelem-ellenes piaci befolyásolás ellen, hanem még részt is vesznek a húsipar zöldmosáskampányaiban. Miért? A válasz, úgy tűnik, szimplán a gyávaságban keresendő: az indokaik alapján úgy tűnik, félnek magukra haragítani az állattenyésztőket. Az, hogy Greenpeace UK kiáll az új technológiák mellett a régiekkel szemben, egyáltalán nem sorolható az általános attitűdök közé.
Fel kell ismernünk az önmagát szolgáló vállalati propagandát, szembe kell szállnunk a protekcionizmussal és az újtól való irtózással, és támogatnunk kell az olyan technológiákat, amik a legutolsó és legjobb reményünk lehetnek arra, hogy elhárítsuk a környezeti katasztrófát.
